~EscortFashion~

Imádom a party ruhákat, amiket nemes egyszerűséggel csak ribancrucinak szoktam nevezni. XD Na, ne tessék ám félre érteni, csak teljesen nyilvánvaló, hogy a Redial termékeket (szípenfinomán megfogalmazva) essszkort hölgyeknek tervezik és táncos lányoknak. Kétség sem fér viszont ahhoz, hogy igazán színvonalas a választék, színek, fazonok és minden egyéb terén és nem lebecsülendő a minőség sem. Én eddig, egyik Redialos ruhámban sem csalódtam, borzasztóan igényes a kivitelezésük és roppant kényelmesek.^^ sZórakozás pozitívan vannak megtervezve és most, hogy a nyakamba szakadt rengeteg buli, igazán jól is jönne egy kis vér frissítés a partyképes ruhatáramnak.^^

Az első képen szereplő ruckóval már régóta szemezek...Annyira arrrghhhh

Nos, a legmeglepőbb fordulatok egyike, hogy egészen megbarátkoztam a nyitott szandálokkal is. Megjegyzem: eddig csak fejben, mert mellette töretlenül azt érzem, hogy a lábujjak mutogatása nem méltó hozzám. Aztán lehet, hogy amint felpróbálnám már nem is tetszene...
De ez a szép kis papucs nagyon bejövőssss, nyamm

~Dying Roses In My Garden~

Mikor elindítottam ezt a blogot megfogadtam, hogy mindent leírok, megmutatok amit szeretek, sohasem hagyom, hogy befogják a számat, hogy eltitkoljak egy egy érzést, hogy a félelem belém költözzön és elnyomja az őszinte írót azzal, hogy megfenyeget másnap önálló életre kelhetnek az irományaim. Úgy éreztem ez a blog rólam szól, de mégsem csak magamnak írom, mert időközben ti is, kedves olvasók a szívemhez nőttetek és elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy sokotokat közelebbről is megismerhettem, mert egy ideje, mintha egy nagy és boldog családot alkotnánk. De még előtettek is nehéz bevallanom a kételyt, ami pár napja mérgezi az elmémet...

...Haldoklik a blogom. És nem azért mert már nincs miről írni, hanem mert félek nektek többet mutatni magamból, olyan dolgokról írni, amik sokkal bensőségesebbek és komolyabb témát boncolgatnak, mint ezen a blogon bármi is valaha.
Amikor olyan életszakaszban voltam, hogy a szubkulturális összeférhetetlenségek zavartak fogtam, és egyszerűen kiírtam őket magamból. Ezzel máris pontot tettem a végére egy vívódásnak és leírva látni a gondolataimat egészen más szemszögből világított rá problémákra. Önfejlesztéssé nőtte ki magát, mindig tanultam valamit, megismertem valakit, ami segített változnom.
Amikor gondom volt a világgal, az emberekkel, a politikával, ezeket is kipötyörésztem. Ha boldognak éreztem magam, ha a szomorú voltam, ha örültem, ha vágyódtam és akkor is, ha csak egyszerűen felszínes dolgokkal akartam foglalkozni. De most...

...Most igazán a nyakamba szakadt az önmegismerés és nem tudom megtehetném-e, hogy erről írok nektek. Annyira félek, pedig a félelem tőlem távol eső dolog. Bátor akartam lenni és merész és ez sikerült is, így mikor rám talál a kétség, nem tudom, hogyan kezeljem.
Olyan jó lenne kimondani, feljegyezni azt a folyamatot, ami lezajlott bennem az elmúlt 8 hónapban és aminek következménye én lettem, csak jobb formában, egy őszintébb ember. Már tudom, mit, hova érdemes tenni azon a bizonyos képzeletbeli polcon.

~Megtudtam a választ. Így megértettem a kérdést is.~

De lassan és biztosan halok bele abba, hogy erről nem írhatok. Félek, hogy nem értenék sokan, hogy nem úgy, vagy egyáltalán nem jutna el az üzenet, amit próbálnék ezzel átadni. Hogy sokan felhasználnák ellenem, vagy becsmérlően vennék fel, hogy emiatt összemennék a szemetekben, pedig valami fontosra akarnék rámutatni, vagy, hogy elbírálnátok az életemet, pedig nincs igazabb tanúja a fejlődésemnek mint én magam, aki most ilyen őszintén beszél a gyengébbik oldaláról, hiszen ezt mindig nehezebb megtenni és felvállalni mint a vakmerőséget és a sikereket...
Olyan jó volna egy kis bíztatás, hogy lássam kiadhatom magamból eme gondolatokat, vagy megértés és elfogadás, hogy nem fogjátok pejoratívan kezelni.
Ezek a rohadt kételyek... sZépen lassan ráébredtem, hogy embernek lenni nagyon bonyolult. Nem lehet semmit sem egyformán kezelni, nem lehet semmi csak fekete és fehér- igen vagy nem. Élve fal fel, hogy embernek születtem.