Kiskorom óta nagyon sok olyan ember vett körül, akik szinte mindig gondoskodtak róla, hogy valamiért érezzem kellemetlenül magam. Nem a szó vicces értelmében figuráztak ki számomra balul sikerült eseményeket, hanem pontosan azzal a szándékkal, hogy megszégyenítsenek.
Nem mondom, hogy szinte és kizárólag mindent, de elég sok dolgot az életben lazán szoktam kezelni, az egyik barátnőm azt mondta, azért szeret velem lenni mert én a ciki dolgokat is elütöm poénnal, nem csinálok semmiből sem nagy ügyet. Minek is tenném? Hiszen alapból van annyi dolog amin lehet idegeskedni, legalább az ilyen csip-csup hülyeségek miatt ne kelljen szoronganom. Pl mint mikor gyerekként felestem a temetőben botorkálva, vagy mikor felszaladt a harisnyám már reggel, leettem magam, böfögnöm kellett és megputyorodott a hasam, ezeket én mind mind oltári lazán szoktam kezelni, sőt fel is hívom rá a környezetem figyelmét, hogy 'hé láttad ezt hogy .... :D' Az egyik kedvenc ilyen történetem az volt, mikor teljesen el voltam úszva a munkával és odajött a munkatársam, aki karbantartó volt, hogy megkérdezze mi újság. Mondom viccelsz? Ki se látszok a panelból, annyi időm nincs, hogy a papírokat megírjam rendesen, majd rám nézett és azt mondta, de jó hogy csak ennyi problémám van majd felemelte a lábát, hogy megmutassa teljesen elszakadt a nadrágja :D Másnap besétáltam teljesen higgadtan a karbantartói szobába és érdeklődtem, hogy mi a helyzet, hogy vannak, milyen napjuk van a kedves karbantartókolegáknak, erre jött a panasz áradat, hogy mer' ez a gép, mer' meg a Marika nem is tudja kezelni, hogy itt minden szar, abból kellene várat építeni, lóg a belük is, majd közöltem, hogy DE JÓ HOGY CSAK ENNYI BAJUK VAN és felhúztam a köpenyem oldalát, hogy megmutassam az egész felsőm el volt szakadva :D Úgy 5 percig röhögtünk ezen a végén már a hasamat fogtam, hogy nekem ma sikerült beépített szellőzést csinálni a felsőmbe, legalább nem izzadok le a nagy hajtásban 💁
Mert ha valamit nem szeretnénk, hogy észre vegyenek, akkor biztosan észre fogják, sőt ha látják, hogy ez szorongással tölti el a másikat, akkor két kézzel, fognak belekapaszkodni és döngelnek vele a földbe. Mert az emberek egyszerűen ilyen gyökerek, a legtöbbjük egy szemétláda, azon élvezkednek ha másokat megszégyeníthetnek, mert addig sem kell a saját kis és nagy hibáikkal szembesülni, vagy legalábbis el tudják róluk terelni a figyelmet. Mert amíg mondjuk arra a koleganőre sugdolóznak akinek véletlenül kiszakadt a nadrágja, hogy 'úristen láttad, annyira ciki?!', addig sem veszik észre a többiek, hogy ők mennyire kicsinyesek és egyszerűek :D Igen láttuk és akkor mi van? Semmi az ég világon nem történt. Igen kellemetlen, bár nem annyira mint egy ordas nagy parasztnak lenni. Szerintem ha valaki gonosz, annál nincs nagyobb szégyen.
Volt általános iskolában egy osztálytársam, többször bukott diák rettenetes családi háttérrel, feltételezhetően ittak is a szülei, bár erről sohasem bizonyosodtam meg, nem is mertem volna rákérdezni. Ez a fiú a nővéremmel volt egy idős, de velem járt egy osztályba mielőtt átment volna másik suliba, kb 3 évet csúszott lefele így kötött ki nálam. Balhés volt, egyszer én is összeakaszkodtam vele, lett is belőle ügy, viszont pár hét alatt elsimult, azóta eltelt rengeteg év és ha ez a srác meglát valahol, nem tud elmenni mellettem, óriásit köszön. Mindig megállunk kicsit beszélgetni, megkérdezem a családját, a gyerekeket, mert annak ellenére, hogy az iskolában lemondtak róla, mégis felnőtt, lett egy szép barátnője akivel szeretik egymást és 3 gyermek boldog szülei. Elvégzett egy képzést, rendes munkája van, nem iszik, nem kábítózik, nem erőszakos, tényleg minden rendben van vele és örül ha összefutunk, hogy lát. Míg a legtöbb osztálytársan simán elmegy mellettem ha úgy van, ők azok akik normálisak és mindig minden körülmények között hibátlanok voltak😏 Marci, hozzám hasonlóan a renitensek közé tartozott, akiket simán leírtak már gyerekként. Mikor meséltem ez egyik ismerősömnek, hogy képzelje kivel találkoztam, hát Marcival, még végig sem mondtam, az illető fintorogni kezdett, hogy úristen vele?! Igen. Én meg csak értetlenül néztem, hogy mi a gond ezzel? A válasz az volt, hogy mert milyen volt régen. Uramisten igen régen, mikor még gyerekek voltunk, azóta meg felnőttünk és már rengetegszer megváltoztunk. Én konkrétan minden egyes áldott nap más emberként ébredek fel, mert mindig jön egy olyan helyzet, ami megtanít valami új dologra, egy újabb leckére. Szerintem fontos spirituális szemszögből vizsgálni az életet. Ahelyett hogy -miért történik ez velem?- inkább azt kérdezni -mire akar ez megtanítani?-. Marci képes volt tanulni, fejlődni, viszont azok akik felnőttként is a gyerekkori botlásai alapján ítélik meg, ők maradtak ugyanolyanok.
Attól tartok a hátsó felembe rúg a párom lassan, de mikor elmentem nadrágot venni Biuskának a bizományiba(mert a bölcsibe minimum 3 váltás ruha kell), megfordultam és a bejárat mellett egy rakás halloweenes gyerekruha volt egy kupacba rakva.
Aranyos volt az eladó hölgy, mondta, hogy ez tök jó, mert nem csak halloweenkor lehet hordani, én meg ránéztem, hogy amúgy is odavagyok az ilyen motyókért, erre visszakézből közölte, hogy látja rajtam :D
Nagyon sokat törtem a kis buksimat, hogy vajon mi lenne a megoldás a bőrszárazságomra, de miután még a bőrgyógyász sem igen tudott rajtam segíteni(vagy nem is akart...), így arra az elhatározásra jutottam, hogy mégis teszek egy utolsó próbát valami kevert kenőccsel. Végülis ennél rosszabb már nem lehet, vannak napok mikor úgy nézek ki mint egy zombi. Utam ismét a dm-be vezetett, kettő célom is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése