As we fall from grace And we touch death's hand too soon Through the eyes of another god Decide to end your life?

 Mikor azt mondják, hogy valaki 'nem szeret tanulni', az meg sem fordul a fejükben, hogy magát az intézménybe járást nem szereti, illetve, hogy az iskola személyzetével és az ott lévő közeggel van problémája. 
Én a passzív agresszív fajta voltam. Mindig volt okuk az osztálytársaimnak, hogy szekáljanak, vagy kizárjanak mindenből. Más volt az érdeklődési köröm, egy ideig fiúsabb dolgok vonzottak, szerettem gördeszkázni, animét néztem, rap zenét hallgattam, imádtam horrorfilmeket nézni. Már akkor is vonzott a sötét és misztikus oldal, boszorkány akartam lenni, sajnáltam, hogy nálunk nem ünneplik a halloweent. Ez pont elég volt a többieknek, hogy belém kössenek időről időre és ami a rosszabb, hogy még a felnőtteknek is, tehát a pedagógusoknak. Bár őket én nem igazán nevezném annak. A zentai finoman szólva sem a világ legjobb iskolája, sőt az egyik legrosszabb. Ott alapozták meg a masszív gyűlöletemet a tovább tanulás ellen. Nem sokáig maradtam a szakképző intézményben sem, sajnos mint állami iskola ott sem volt jobb a légkör, inkább elmentem dolgozni. Mondjuk van szakmám, elvégeztem közben egy okj-s képzést, de ezzel sosem tudtam érvényesülni, nem is nagyon szoktam felhozni ha interjúzok valahol, mert teljesen felesleges.
A legnagyobb gond az volt, hogy hamar ráutáltam az emberekre és az állatias hierarchikus rendszerükre, a 'gyengét felfalja az erős', pedig a gyengét nem eltaposni, hanem felkarolni kell. Én mindig is ilyen voltam, az elesettek védelmezője és erre rengetegszer rá is szúrtam és szánalom tárgyává is lettem avanzsálva. A mai fejemmel persze már ezt másként kezelném és másként is fogom fel, főleg, hogy anya vagyok, de gyerekként és még félig felnőtként ez durván el tudta venni a kedvemet sokmindentől, ami komoly befolyással bírt a jövőbeni életemre.
Nem látom magam egyetlen szakmában sem. Illetve, olyan igaziban, amivel mindig dobálóztak a fejem felett mikor gyerek voltam. Hogy legyen értelmiségi munkád, pedig én nem az a fajta vagyok, aki egy irodában akar dekkolni és karót nyelt, úri köcsögök között kiskosztümben ücsörögni egy gép előtt. Nekem kreatív munka kell, mindig is ebben voltam jó. A kézügyességem megvan hozzá, imádtam rajzolni, festeni, montázsokat, kollázsokat készíteni. Kicsi koromban papírdobozokból mindenfélét készítettem, egyszer egy egész konyhát is eszközökkel. Már akkor folyamatosan kraftoltam. A kedvenc órám a művészettörténet volt és vártam minden műelemzést, akár felelni kellett bőle, vagy dolgozatot írni, az enyémeket mindig kiemelte a tanár úr. Emlékszem, hogy a barokk és a reneszánsz milyen nagy hatással volt rám, énekből is érintettük az építészeti stílusokat, ott meg a gótikus keltette fel a figyelmemet. Sajnáltam, hogy teknikából nagyon el volt maradva a tanterv, gyakorlatilag gyerekmegőrzés volt, néha faragtunk valamit, egyszer csináltunk egy hamutálat :D Ez nem vicc!  Mundjuk erre büszke voltam, mert fémmel kellett  dolgozni és otthon apunak elvagánykodtam vele, mert ő karosszéria lakatos volt :)

Szerintem körvonalazódik, hogy világ életemben a kreatív dolgok vonzottak és a művészet. Nekem amúgy is fontosabb, hogy hogyan érzem magam, nagyon 'szív felőli' vagyok, minthogy mennyit keresek mondjuk, tehát nem az hajt, hogy azért tanuljak, hogy majd talicskázzam a pénzt, hanem, hogy legyen egy olyan szakmám, amiben önmagam lehetek, mert még olyan sokáig kell dolgozni, annyi órát elvesz az életünkből és szeretném, hogy legyen értelme számomra is. Érzem, hogy kell a változás, mert magánéleti szinten elértem mindent amit szerettem volna, két szép és egészséges gyerkőc, család, otthon, kell egy új kihívás. Nagyon eltökéltem, hogy szembe nézek gyerekkori félelmeimmel, mert szerintem ezeket a legnehezebb legyűrni. Sokszor álmodok a régi iskolámmal, szinte érzem azt, akkor hogyan éreztem magam, mindig azt hallgattam, hogy belőlem semmi se lesz, szerintem ez sokáig meghatározott, mégha ezt fel sem fogtam. Én azt látom nagyon komoly problémának, hogy az iskolákban csak a lexikális tudást és a műszaki vagy szellemi végzettséget ismerik el, a kreatívat és a művészetit már szinte lesajnálják, ezzel károsítva meg rengeteg gyereket. Mindenki másban jó és másban is kell, hogy az legyen, szükség van mérnökökre, de szociális munkásokra is, művészekre és  szakmunkásorka egyaránt. Eleve nem lehet összehasonlítani, egy péket egy fodrásszal és egy szerkesztővel. Mindegyik másként értékes munka. 

Még mindig csodás vagy ősz :) És hiába megyek végig ugyanazon a szakaszon napi szinten, újra és újra felfedezek valami szépet. Ez a vadszőlő olyan elegáns *-*
Ja, és tökölődtünk megint :D Már vagy 2 hete megvolt a pumpkinom, de nem akartam olyan korán kifaragni, nehogy összeessen halloweenre, így tegnap álltam neki, majd ki is tettem az udvarba.

A csigáknak bejön :D reggel erre értem haza a bölcsiből 😂 Mondjuk nem sajnálom, a természeté végülis, az élőlények lakmározzák majd fel, ezzel is segítve az ökoszisztémát.

Tegnap délután kicsit várakoznom kellett és úgy döntöttem a lakótelepi játszótéren ülök le és milyen jól tettem, mert egyszer csak figyelmes lettem erre a minecraftos trafóra :D

Behalok komolyan mondom😁 Oda vagyok az ilyen ötletes dizájnokért. Nem unalmas szürke, mint amit megszoktunk. Van a bíróság előtt egy ufo-s pad, mondjuk azt a kutyapárt festette.