And when the thunder opens Hell Walking down the border of farewell I'd cut your hand off so I'd never let it go Is this the final, the climax of the show?

 Napközben záporoznak az információk a fejemben, egy csomó mindenről tudnék írni, bár van amikor csak amolyan kis foszlányocskák vannak meg, tehát ilyen tényszerű megállapítások, hogy éppen nagyon okosan kijelentek magamnak valamit, ezeket általában barátnőmmel beszéljük meg és alaposan megveregetjük egymás vállát, hogy 'mmmmmh ez igen, így van, nagyon jól mondod!' :D Az is baj, hogy elég sok a dolgom és mire leülnék hogy leírjam, kissé szétszórt leszek, sőt mostanában úgy érzem nagyon szórakozott vagyok, mintha nem is itt lennék úgy igazán, nehezen tudom elmagyarázni ezt az érzést, de kb olyasmi mint mikor annyira rá vagy készülve valamire, hogy minden gondolatod leköti és ezért a jelen felett kissé elsiklasz. Meg ez a kényszeres tevékenykedés...Mintha bármit is időre kellene produkálnom, azért látszik mennyire nyomaszt már az a munka...
Mostanában tudatosan szeparálom el magam a külvilágtól, szűrőm azokat a dolgokat amikkel kapcsolatba kerülök, mert engem teljesen szellemileg padlóra küldött a sok politikai szarkeverés és minden, ami ezzel volt kapcsolatos. Beléptem vagy egy tucat csoportba inkább és több új emberre is feliratkoztam tumblren. A facebookból is már elegem van amúgy és azon lévő emberekből, hogy mindenki egy bites gondolkodásba ment át és szinte alig vannak pozitív megnyilvánulások. Nem lehet megosztani az ég világon semmit anélkül, hogy valami gyopár elő ne kerülne és kárörvendő flegmázással le ne szólná azt. Gondolok arra a megnyilvánulásra, mikor valaki mindig fröcsög, hogy de bezzeg a többieknek mennyi idejük van, meg hogy minden baromság és értelmetlen. A 'minek ment oda' megnyilvánulásokkal nálam tele a padlás és az ilyen embereket már jobb szeretem elkerülni, mert én személy szerint nagyon károsnak tartom ha folyamatosan csak a politikával, hírekkel és nagyvilági történésekkel foglalkozunk, egy idő után teljesen beszippantja a lelkünket. Az meg sem fordul a kis csökevényes agyukban, hogy van aki terápiás szándékkal fordul a csip-csupp dolgok felé, illetve öli a maradék szabadidejét olyan semmiségekbe mint a zenehallgatás, öltözködés, kreatívkodás vagy akármi másba, ami a munka, a család mellett hobbynak számít. Mert szükség van az ilyen pozitív energia levezetésekre. Nem beszélve arról, hogy azt tapasztalom, a fb teljesen elszívta mindenki kreatív gondolkodását, meg úgy a maradék józaneszét is.
'Ahhoz képest', mindent így szemlélek, pl a gázszámlánkat, ami mondjuk százezerhez képest egész alacsony összeg lett, meg a fotóanyagaimat is, amik szerintem is ahhoz képest-ek :D  Hogy mivel és hogyan készülnek, na ahhoz képest egész jók :D Tudom hogy vannak sokkal profibb gépek és teknikák, de az én eszköztáramból ezt lehet kihozni és valahol pont ez a lényeg, hogy megtanítsam saját magam arra, hogy szerényebb lehetőségek között is örömömet lelhetem sokmindenben. Bár ez eddig sem ment olyan nehezen, ha belegondolok. Nagyon érdekes utazást tettem nemrég azzal, hogy számos blogot átböngésztem az elejétől a végéig és már azért is hálás voltam, hogy az írója végülis nem törölte. Mert ez elég nagy gond a legtöbb régi bloggal, hogy nem csak felfüggesztik, de el is távolítják, pedig nagyon sok közülük olvasmányos és általuk, illetve a bloggerek emlékei által egy kisebb időutazást is tehetünk saját elménkben is. Komolyan mondom mint valami telenovella, ami olvasása közben már szinte sajnáltam, hogy nem naplószerű blogot vezettem, de ezt akkoriban valamiért nem kedveltem, meg úgy gondoltam, hogy egy: ki a fenét érdekel hogy én hova mentem és mit csináltam, ráadásul kissé félve pötyögtem le a gondolataimat, amik azért bevallom, akkoriban nem gyengén zavarosak is voltak, ráadásul sosem voltam az a naplóírós típus, engem ez valamiért nem szórakoztatott. Pedig ahogy olvastam a beszámolókat tkp a saját emlékeimbe is elmerengtem, hogy akkoriban milyen dolgok kötöttek le, milyen helyzetben voltam. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy kb úgy mindenkiről elmondható, hogy 2008 után egészen 5 éven keresztül szedegette össze magát, mert annyira nem volt pénz és munka, ráadásul akkor azért igencsak gyerekcipőben totyogott az internet is, minden goth ismerősöm és természetesen én is, innen-onnan vadászgattuk össze a holmikat és a kincseket, turiztunk, már ez is nagy szám volt. Mikor beindult a vatera és a tesz-vesz már ugrottunk egyet, pedig az is jobbára online turkáló volt. Bár őszintén szólva én imádtam, sőt azóta sem adta meg semmi azt a feelinget. Tehát a többség örült, ha legalább meetekre, fesztiválokra és koncertekre eljutott, pedig csorgattuk a nyálunkat a dögös motyókra és mindenki próbált a fejében kitalált ideálnak megfelelni. 
Nem tudom, hogy a régi énem mit mondana most rám, hogy mennyire értem azt el amit akkor szerettem volna, de most ismét kicsit úgy érzem mintha abban a cipőben járnék. Megint minden nagyon drága lett, annyi a különbség, hogy egyszerűbben hozzáférhető lenne. De őszintén megvallva mindenki kezdeti időszaka sokkal szimpatikusabbnak, emberibbnek és szerethetőbbnek tűnt, talán mert sokkal jobban tudtam velük azonosulni, mivel én kb úgy egész életemben ilyen bénának éreztem magam.

Egyébként volt ennek az olvasgatásnak egy árnyoldala is, mert nem elég, hogy olyat is láttam amit igazság szerint nem akartam volna és diszkomfort érzéseket váltott ki belőlem, ráadásul elkezdtem összemérni a saját életemet máséval és ez nagyon veszélyes dolog az interneten keresztül, mert itt valahogy minden sokkal szebbnek és jobbnak tűnik, mert egyszerűen így akarjuk beállítani, ráadásul azt a vívódást sosem látjuk át teljes egészében amit mások átélnek, ugyanúgy ahogy mi is. Szerintem az emberek nagyrésze elégedetlenkedik, kellően frusztrált és inkább azt kellene irigyelni ahogy ebből folyamatosan próbálják kigyógyítani magukat pozitív dolgokkal, nem pedig kompletten az életüket. Lekötik magukat edzéssel, programokkal, önmaguk építésével és nem a monitor mögül rinyálnak, hogy másoknak mennyivel jobb minden, mint ahogy én itt most éppen teszem :D Na ezt ne csináljátok :D

Ez az outfit, akármennyire is hihetetlen de egy teljesen casual összeállítás, mert se a smink se úgy kb semmi nem nagy erőfeszítés. Nekem a felgumizós dreadfall a badhairday-eszközöm, mert kevesebb mint 3 perc alatt elkészítem, illetve felteszem és mert csak másnapos vagy legalábbis többnapos hajra érdemes tenni (ezt véletlenül tudom). Fezenen utoljára elkövettem azt a hibát, hogy megmostam a hajam mielőtt felaplikáltam a dreadfallokat és emiatt annyira csúszott, hogy folyamatosan igazgatni kellett. Majd xxl-en ki is lazult és később a büfék előtt vissza kellett gumiznom. Mondanom sem kell az ott ülő párocska leesett állal figyelt eközben :D *a lány aki annyira bulizott, hogy leesett a haja. de vissza tette* 😂
Imádom ezt a tunikát, nyár végén szereztem a hádában és az volt az első benyomásom, hogy mészkálósnak tökéletes lesz, annyira cuki a mintája és még pamutos is. Jelenleg amúgy inkább turizok mint hogy eladós csoportban vásároljak, mert nem tudom mi van az emberekkel, de szégyen hogyan árulnak, illetve milyen félvállról kezelik az egészet. Én nem tudom miféle eladós kultúra ez, de kisebb fajta sokként ért, hogy miután ráérdeklődtem több ember cuccaira, kiderült hogy egyiküknek sincs birtokában az eladásra kínált termék mert máshol, külföldön, nem otthon vagy mittmonén' hol vannak, de akkor könyörgöm szedje le, ne akarjon vele üzletelni, hogy majd később megnézi, megkeresi, meg hogy megkéri az anyját hogy legyen szíves adja fel nekem. Én így biztosan nem jó szájízzel küldenék pénzt az illetőnek, mert lehet lófaszt se kapok cserébe vagy ha nem is szánt szándékkal, de szivatva érezném magam azért, mert végül elfelejti a családtagja feladni.
Nagyon érdekes, hogy jobb hatással van rám ez az egész fotósósdi mint elsőre gondoltam, mert most tűnt fel úgy igazán, hogy milyen vékony vagyok. Pedig én nem így látom magam, de tényleg nagyon sokat fogytam szülés óta, amit azért nagyrészben a glutén és tejmentes diétámnak köszönhetek, hiszen aki nem eszik péksütiket és kenyeret, az sokkal kevesebb szénhidrátot is visz be az átlagnál. Megtérült a rollerezésbe fektetett sok energia is, bár ez nekem sohasem volt kényszer.

Amúgy mostanában kezdtem azon rágódni, hogy hiányzik a párom, amibe nem kell többet beleképzelni, mert egészen egyszerűan arról van szó, hogy olyan sok dolgunk van, annyi mindent kell összefognunk, ráadásul több projektünk is fut, ezeket egyengetjük, meg hát mi nagyon gördülékenyen dolgozunk össze ilyen szinten, legyen szó családról vagy munkáról, de emiatt van hogy pont egymásra alig jut időnk. Én ezt jelenleg nagyon rosszul élem meg és azzal kompenzálom, hogy ha itthon van Dani akkor szabályosan a seggében vagyok, pedig csóri csak szusszanna egyet munka után, mondjuk nyomná kicsit a teloját a szoba sarkában én meg ott csüngök rajta :D Volt ráadásképpen egy olyan hetem mikor nagyon beteg is voltam és akkor tűnt fel igazán, hogy mennyire igényelném a gondoskodását, hogy babusgasson, mert anyaként azért ez inkább nekem a feladatom a családommal szemben.