You wanna know what Zeus said to Narcissus? You'd better watch yourself

Látszik, hogy megérkezett az ősz, mert napok óta ég a gyomrom és ez nem az a fajta, ami attól van, mert eszel valamit, amit lehet nem kellett volna, hanem a tipikus gyomorsav túltengéses, ami kb az agyamig csap fel. Aludni is nehéz tőle, van hogy megébreszt hajnali 2-3 között. Ennyi idő alatt sem sikerült erre megoldást találni :/ Barátnőm akupunktúrára jár, mi diétázunk tesómmal, mert mióta komolyan tartom a glutén és tejmenteset azért ebben is állt be némi javulás, nem mondom hogy teljesen eredménytelen, viszont az időjárás-változásos gyomorbántalmakra nem volt végleges megoldás. A protonpumpagátlók nem működnek, azt felejtsétek el, akinek komoly emésztőszervi gondja van, ne is bohóckodjon ilyen pirulákkal, mert felesleges és többet is árt mint amennyit használ. 
Konkrétan az egész nyarunkat elcseszte, hogy állandóan cserélgetnie kellett páromnak a műszakjait, mert valaki nem bírt megmaradni a valagán. Az első 3 hónapban nyilván nem csináltam ebből akkora problémát, mert hát új hely, ilyenkor szerintem mindenki rugalmasabban kezel mindent, de mikor belecsúsztunk a nyárba és nem tudtam 2 nappal előre megmondani, hogyan megyek ki ügyfelekhez dolgozni, mert utolsó pillanatban átvariálták a beosztást, akkor azért már megdurrant rendesen az agyam. És érdekes módon mindig a délutános műszakra kellett csere ember, ezt, szemmel láthatóan csípőből gyűlölik a kolegák, ilyenkor mindig felszívódnak valami indokkal :D  Ez amúgy roppant érdekes, hogy van egy-két olyan ember, akiről a 48ik bőrt is lehúzzák, mert először jófejségből nem mond nemet vagy mert nem mer. Igen akad olyan is, aki annyira félti a munkahelyét, hogy nem szeretné ha úgymond bajba kerülne az ő megítélése, a főnök de akár a munkatársak előtt sem és kétség kívül a legvisszataszítóbb ezt kihasználni. Mondjuk, nem szeretem az áldozatot okolni, de mindig van olyan aki simán nemet mond és mégis következmény nélkül marad a dolog, tehát attól is függ ez az egész, hogy magunk mennyit engedünk. Mert én is jó ideig úgy voltam, hogy attól féltem majd jön valami retorzió, csesztetés, büntetés, viszont azt meg kell értenie a munkahelynek is, hogy nem unalomból jár oda senki, ergo van mellette is bőven intézni valója, nembeszélve a családról, tehát lehet azért mond nemet egy műszakcserére, mert veszélybe kerül a gyerek elszállítása az intézményből, ezt ugyanis a párok általában felváltva oldják meg. Van aki heteket előre leegyeztet, beütemez, megtervez, tehát emberfeletti logisztika lastminute alapon felborítani az egészet.

Szerintem még nem tettem arról említést, hogy mennyire vakaródzom azoktól, akik csak addig kedvesek míg ez érdekükben áll, majd mikor már világossá válik számukra, hogy semmit az ég világon nem tudnak sem egy adott személyből, vagy szituációból kipumpálni akkor hirtelen pálfordulatot vesznek, irgalmatlan gyorsan felejtenek és nem hogy semleges, hanem egyenesen ellenséges viselkedést vesznek fel. Negatív kontextusban én sem szeretek neveket említeni, illetve nagyon ritka, tanultam a korábban elkövetett hibáimból. Ha említést is teszek mondjuk egy keresztnévvel, akkor tkp az érintett feleken kívül más biztosan nem fogja tudni, hogy pontosan kikről van szó, mert ugyan ki szeretné ha feedbackel, képekkel vagy akármi bármi mással igazolnák a részvételét egy kínos szituban. Nem is a lejáratás szokott lenni a célom, illetve nem ilyen ízben íródnak posztok jó ideje ha valamiről említést teszek, de rájöttem hogy nem tudok anélkül saját blogot vezetni, hogy abba ne vigyem bele a velem megtörtént dolgokat és eseményeket, ennyit muszáj kockáztatni. Mert nyilvánvalóan a saját magam által megélt dolgokon keresztül szemlélődök. Van hogy apróságok mellett sem sikerül elmennem, napokig gondolok újra egy szitut, pörgetem oda vissza és ilyen tényképpen pl sokkal jobb ha utólag írok róla, mikor már leülepedett és kitisztult. Nem szeretem kifigurázni sem az emberek érzéseit és dolgait se, egy, mert nem szép dolog, kettő mert amúgy semmi közöm hozzá, de nyilván véleményem nekem is van, ahogy mindenkinek, sőt ezzel is úgy vagyok, hogy kell is legyen, mert engem a hideg kiráz attól ha valakinek soha semmiről nincs véleménye. Ugyanis az történt, hogy az egyik exemnek Jnek(nevezzük így) lett egy új kapcsolata és ki lettem 'jelölve' és akkor gondoltam, ha már így alakult, hogy nem ismerjük egymást mondjuk tegnaptól'(és tényleg nem leszek a barátod 😂), akkor szeretném megkérni J-t hogy szedje le az össze közös képünket, mert jó ideje elkezdett ez is frusztrálni, nem csak azért amit korábban leírtam, az nyilván az egyik oldala, hanem, nem is tudom, van vagy 1000 ismerőse és elkezdett zavarni hogy ezek a fotóanyagok számukra is elérhetőek. Valószínűleg nem véletlenül kaptam jelölést sok ismerősétől éveken keresztül akik teljesen véletlenül mind férfiak voltak és valami különös oknál fogva ez csak az ő körére volt jellemző... Tehát sokat hezitáltam, hogy írjak-e neki, megkérjem, de szerintem sokkal jobban tettem volna ha előbb megteszem, mert valószínű elkerülte a figyelmét, hogy eltűnt végül minden olyan cucc, amin együtt rajta vagyunk, illetve ami kifejezetten a kapcsolatból származik. Mert pl egyöntetűen az volt mindenki véleménye, hogy nem kell amiatt kattognom, hogy erre kértem, mert volt ilyen érzésem, hogy milyen gáz már ez, meg mit fog gondolni, de engem az sem zavar ha lementegeti magának és nézegeti, csak kint ne legyen, meg ha engem kérnének ilyenre, akkor megérteném, semmibe sem telne teljesíteni, alapból vannak akik már egyből eltávolítják az ilyen tartalmakat.
Mondjuk először még azért rákérdeztem hogy valami gond van-e esetleg, mert az is megfordult a fejemben hogy a kislányom nyomkodta el a telómon, mert párszor volt a kezében. Jött a válasz, hogy ó semmi, csak a csaja féltékeny, de megesküdött, hogy nem ő törölt. Jól van, vissza jelöltük egymást, kicsit elbeszélgettünk arról, hogy éppen költöznek, sikerült másik albit találni, ennek is örültem, tök jó, mert végre jobbak lesznek a körülményeik. Mert alapvetően nem vagyok utálatos és irigy meg pláne nem, sőt jobb szeretem látni, hogy másoknak is pozitív irányba alakulnak a dolgaik, elérnek mindenféle kitűzött célokat, szert tesznek javakra és ami a legfontosabb, jobb önmagukká fejlődnek. (Ha szoktam kárörvendeni, akkor azt egészen más miatt teszem, amolyan kis lelki megnyugvás az egész, hogy a karma azért megérkezik mindenhova idővel :D És igen, ilyenkor csap össze a segítőkész boszi énem a gyarló emberi oldalammal ) Pl volt egy közös ismerősünk J-vel, aki akkoriban egy szörnyen balhés fickó volt, ivott, mindig kocsmázott, agresszív is volt és nyíltan nem is kedvelt engem, mert szerinte miattam nem kívánt J részt venni valami kocsmatúrában vagy akármiben, pedig ez egy bonyolultabb téma volt összességében, mert ezek még egymásnak is hazudoztak pedig akkora barátok voltak :D Tehát ilyen lakótelepi szarkeverő volt a srác és egyszer-párszor durván össze is csattantunk, mondjuk én sem csináltam titkot belőle hogy rühelltem őt, még a létjogosultságát is kétségbe vontam egy idő után, mert annyiszor akart kibaszni velem. Aztán eltelt pár év és saját magam bizonyosodtam meg arról, hogy mennyit változott, szinte ijesztően kedves volt velem egy beszélgetés alkalmával, önmagához képest megjavult, szerintem ő pont hogy egy komoly jellemfejlődésen esett át, egy kiugróan magason és ezért részemről jár a respect. De van aki nem, vagy legalábbis maradt ugyanolyan.
Aztán később megint eltűnt, és akkor felbátorodtam, hogy meg is kérjem. Nekem kicsit furcsa érzésem volt mikor chateltem J-vel, egészen őszintén megmondom, szerintem nem is vele beszéltem :D Aztán döntse el magának mindenki, hogy ez mit is jelenthet :D De az volt az ígéret, hogy el lesz minden távolítva. Megnyugodtam magamban, köszi rendes vagy, legyél akárki is :D Aztán másnap azért rálestem az adatlapjára, hogy megtörtént-e a dolog, és látom hogy egy csomó minden ott díszeleg, ilyen ölelkezős képek is.....Így írtam neki újból, hogy elnézést(kafkai szorongás), nem szeretnék ezen balhézni, de egy egyszerű kérésem volt és nem sikerül teljesíteni, válasz persze nem érkezett, levegőnek vagyok ugyanis nézve :D Minden bizonnyal nekem is az oxigénnel egyenrangú halmazállapotúnak kellett volna tekinteni embereket mikor kértek tőlem valami segítséget vagy akármit, akár azt hogy csak hallgassam meg őket, de eddig úgy gondoltam, hogy ha valamiben módomban áll segítséget nyújtani, akkor fogok is, mert szerintem ez nem nagy dolog, hát vannak akiknek még egy ilyen egyszerű kis semmiség is hatalmi erőfitoktatás ha úgy tetszik fasz méregetési verseny, hogy hú ő aztán most jól megmutatja, hogy fosik a fejemre, ugyan nem teszi meg amit kérek tőle és még csak válaszra sem méltat mert jaj anya mit fog gondolni, meg amúgy is bekaphatom'. Szerintem ez róla többet elmond mint rólam, hogy ennyire két arca van, őszíntétlen és egyáltalán nem önzetlen a viselkedése. Amúgy nekem volt egy enyhe, ilyen 'ezen a témán lovagolnak' érzésem, tehát mintha porondon lettem volna, találgatásokba mondjuk nem igen szeretnék bele menni, eleve úgy vagyok ezzel, hogy ami volt az elmúlt, most a jelen van, viszont érdekes, hogy mennyire gyorsan változik emberek jelleme, kb ahogy az érdekeik is átrendeződnek.