When I don't feel your hand There's still two pairs of footprints in the sand

 'Mindenre jusson idő'. Ezt néha úgy érzem család mellett nehéz kihozni, illetve, fáradtságos. Elég sokmindenre nem jut elegendő energiám úgy, ahogyan szeretném. Van hogy megbeszélem magammal, hogy mit fogok csinálni, illetve milyen sorrendben, mert egyszerre úgy sem megy az egész. Azon gondolkodom ki haragszik meg rám emiatt, szerintem azt gondolják, hogy nem vagyok rájuk kíváncsi, mert akár 2 napig nem válaszolok egy levélre, de éppen csak arról van szó, hogy mérlegelek, hogy a teendőim után ha van egy szabad fél vagy egy órám akkor azt mivel töltsem. Mert egy nap nekem is 24 óra és ebből tetemes mennyiséget nyilván a kötelezettségeim tesznek ki, a maradékban meg szeretek szórakoztató dolgokkal foglalkozni, így számomra a tumblr pörgetése és a blogolás lazítós tevékenység. De nyilván ezek is időrabló foglalkozások és bármit teszünk egyik a másiktól von el időt. Mondjuk én speciel megértem ha valaki nem keres vagy nem válaszol valamire, ha igazán fontos mondandóm van akkor úgy is felhívom az illetőt, mert akkor nem várhat míg messengeren válaszol. De van hogy azt feltételezem, hogy még az ismerőseim is azt gondolják rólam, hogy idő milliomos vagyok, csak mert főállásban nem állok alkalmazásban jelenleg, pedig ez egy nagyon idealizált képe az anyaságnak. 
Miután elváltam, minden képet töröltem ami a házasságomra és a volt férjemre emlékeztetett, mert akkor így láttam jónak és persze benne volt, hogy a kis vélt és valós sérelmeimet így próbáltam feldolgozni, kisebb fajta revenge-nek éltem meg ezt, akármilyen hülyén is hangzik esetleg. Aztán később, mikor ülepedett a dolog, jóviszonyba lettük kisfiam érdekében, már elkezdtem sajnálni, hogy ezek a fotóanyagok a feledés homályába vesztek, mert végülis nem tápláltam haragot és tény ami tény, ez megtörtént és akkor jó volt, helyesnek tűnt. Az egyik munkatársnőm is szeretett volna pár képet megnézni, mikor arról meséltem neki, hogy voltam házas és nagyon sokáig kellett kutatnom a mappámban mire sikerült találnom párat, így elkezdtem kicsit még szégyellni is magam, hogy mindent kitöröltem a közösségi oldalamról. Nosztalgikus szemmel vizslattam amit találtam, tulajdonképpen jó volt emlékezni. Mikor a volt barátommal való hosszú és viharos kapcsolatunknak vége szakadt, akkor pontosan emiatt úgy döntöttem nem törlök ki semmit. Tegyek úgy mintha nem is létezett volna? És a sok rossz emlék mellett olyan sok jó is van, ezek is hozzá járultak ahhoz aki ma vagyok, ráadásul egy csomó képen a kisfiam is szerepel, most akkor töröljem vele együtt azokat is? Ez nem tűnt így helyesnek, gondoltam maradjon valami az utókornak is. Ráadásul egy kissé gyerekesnek is tartottam ezt a törölgetést, hogy most akkor nem leszek a barátod :D Sokáig nem is igen foglalkoztam ezzel, félig meddig hidegen hagyott a dolog, még annak ellenére is, hogy párom szóvá tette, hogy ő sérelmezi a régi képeket, de próbáltam neki elmagyarázni mit gondolok erről és akkor úgy tűnt megértette, vagy csak a béke érdekében ejtette a témát. Aztán egy napon megtörtént velem is, hogy az interneten szembe jött páromról többször is olyan kép, amin a voltbarátnőivel szerepel együtt. Nehezen tudom leírni az érzéseket amik ennek láttán kavarogtak bennem, de finoman szólva sem esett jól a látvány. Elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy felfogjam ez már a múlt és semmit az ég világon nem jelent a jelenben(sőt a jövőt illetően sem), de én olyan kényelmes helyzetben voltam, hogy egy darab képet sem láttam amin Dani mással csőrözik vagy ölelkezik, mert ő mindig gondoskodott arról, hogy egy kapcsolat végeszakadtával levegye az ilyen tartalmakat. Akkor értettem meg, hogy miért....Az addig rendben van, hogy ezek a dolgok már elmúltak, de a világon mindenki úgy van vele, legalábbis szerintem, hogy a párját akit szeret, azt szereti csak a magáénak gondolni és érezni és kellemetlen azzal szembesülni, hogy volt másé is, mert ettől, nekem legalábbis amolyan elidegenített és furcsa érzéseim lesznek és ő hamarabb átlátta már ezt, hogy lesz akinek nagyon rosszul fog esni a puszta látványa is, nemhogy esetleg mélyebben is belegondoljon. Én nem vagyok annak híve, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítani, sőt alapvetően majdnem az összes exemmel szinte barátságban állok mai napig, van akivel jobban van akivel kevésbé, van akinek még az esküvőjén is ott voltam, segítettem ügyeket intézni, lejártam az édesanyjához és a barátnője jelen volt mikor a kislányom született, ilyen tényképpen el tudok vonatkoztatni a múltbéli dolgoktól és szerintem jól modellezi, hogy nem vagyok haragtartó típus, de szerintem sokkal jobb mindenki lelkibékéje érdekében minden közös anyagot eltávolítani. Biztosan akad aki csak azért nem teszi szóvá, mert nem kíván a 'mindig féltékeny és hisztis picsogós' barátnő szerepében tetszelegni. Mindenki fél valamilyen szinten kimutatni, hogy mennyire sebezhető, ha megnyílsz, akkor azzal szinte pucér leszel és támadási felületet biztosítasz, esélyt hogy később akár bánthassanak. Sokkal jobb ha átgondoljuk, hogy jogosan lehet másoknak teher a látvány, ezt pedig tiszteletben kell tartani.

Mostanában sajnos nem sok programunk akad mert Daninak elfogytak a szabijai és az összes olyan koncertet amire menni szerettünk volna pont hétközbe rendezik meg, amit én nagyon sajnálok, kicsit rá voltam készülve, hogy amint lehül az idő végre el tudunk majd menni koncertezni. Voltunk viszont hétvégén búcsúba párom szülőfalujában ahová a barátaink is eljöttek. Nem mondom hogy hatalmas buli lett volna, amolyan kis csendes családi tevékenység inkább. Amúgy sem lesznek már vadulósak, mert az utolsó kiruccanásom siófokon kisebb tragédiába torkollt és azóta teljesen felhagytunk az ivással is. Mai napig nem tiszta, hogy pontosan mi történt, de feltételezzük, hogy került valamilyen szer az italomba :/ Ezt amiatt gondolom, mert másnap halucináltam, fájt és feszített a fejem, hidegrázásom volt és kattogtam, ami alkoholos másnaposan nem igen fordul elő.... Szerencse, hogy barátnőm nem ivott tovább este és fel tudta hívni a párját, hogy azonnal jöjjön értünk mert én szabályosan ki voltam ütve. Nekem konkrétan annyi van meg az estéből, hogy kétszer voltunk a sétányon és egyszer a parton, a többire egyáltalán nem emlékszem, pedig Adri elmondása alapján még jártunk pár helyen, sőt bementünk renegade-be is. Fogalmam sincs, hogy kerültünk haza és be az ágyamba, reggel úgy ébredtem ahogy betettek, nekem tkp mintha leoltották volna a villanyt a felénél. Megrázó élmény volt, azóta egyáltalán nem fogyasztok alkoholt és kerülöm a rizikós szituációkat. Van egy olyan érzésem, hogy már időszerű volt egy ilyen úgymond 'lecke', hogy végre vissza tudjak venni a lendületből. Értékelni az ilyen kis punnyadt progikat. Már annak is örültem, hogy dél körül sétáltunk ki és nem kellett tömegben végig menni a rendezvényen. Mindent meg tudtunk nézni, mondjuk az mindig zavar az ilyen helyeken, hogy az árusok szinte bele állnak a számba és úgy tukmálják a portékáikat. Csak elfordítom a fejem és már rámkiabálnak, hogy 'tessék csak tessék csak bingesfigura, hellowínes díszek, lábdá a kisjánynak, kóstolják meg a cukit, van szép póló apámfasza' :D Ők ezekszerint nem tudják azt, hogy az emberek úgy 99%a zsigerből gyűlöli ha valamit minden áron rá akarnak erőszakolni. Mindenesetre lett vásárfia.

Ez a haláli cuki tökös totebag el kellett hogy jöjjön velem haza :D Kétszer sétáltam el mellette, mire mondtam Daninak, hogy ezét vissza megyek. Azt sajnálom, hogy nem fekete alapon fehér, de bevásárolni, boltba elszaladósnak gondoltam, mert nekem mindig lidl-s vászontatyóim vannak. Én még hiszek a környezetvédelemben, ezért utálom az eldobós szatyrokat, sőt zöldségestasakom is van, ezeket mindig gondosan bekészítem ha megyek vásárolni.

A fiuknak muszáj volt édességet is venni és mikor vissza értek Dani rögtön az arcomba nyomott egy hatalmas fasznyalókát :D Kb úgy 5 percig röhögtünk ezen Adrival, természetesen ő is kapott egyet, az indok az volt, hogy végre békén hagyjuk őket. Milyen kis naivak😏 Nekem a képen látható szemgolyós gumicuki ízlett a legjobban, mert a többiből nem ehettem, a keksztekercs nem csak gluténos de tejes is volt, ráadásul az anyukája is csak hagyományos sütit hozott az ebéd mellé. Ezt már amúgy jól kezelem, van hogy itthon is kettőfelé főzök és meg tudom állni, hogy ne egyek mindent össze.
A fiúk dodzsemeztek, Biuskát felültette Dani a gyermekkörhintára, én meg fezen óta nem ülök fel már semmire, ott annyira megpörgették az xxl-t hogy szabályosan halálfélelmem volt :D Focizás a pálya mellett, mindenki kapott ajcsit, összeségében nagyon jól éreztük magunkat.