Igaz már vagy márciusban átköltöztünk, de valahogy most kedvem támadt írni az 'új' lakásunkról és a felújításról. Szerintem most ülepedhetett bennem nemrég azzal, hogy nyár vége felé az előszobát is kimeszeltük párommal, mondjuk nekem ebben annyi dolgom volt, hogy pakoljak, takarítsak és a lányunkat távol tartsam tőle meg a meszes vödörtől :D
Érdekes történet az egész, hogy kitaláltuk cseréljünk anyukámmal lakást, mert nekünk az enyém kicsi volt, szinte már egymás hegyén-hátán éltünk mióta Biuska megszületett. Sajnáltam a fiukat is, illetve kisfiamat jobban, mert neki azért mégiscsak a szobáját vette el Dani mikor berakta a gépét oda és ezzel neki megszűnt egy időre a magánélete. Mivel lassan serdülni kezdett, tudtam ebből csak baj lesz és nyilván én is a legjobbat szeretném a gyerekeimnek, főleg, hogy nekem sose volt saját szobám, mert nővéremmel osztoztam. És be kell látni, kistestvér meg minden egyéb mellett, ahhoz hogy tudjon rendesen nyugalomban tanulni kell a külön szoba. Anyukám lakása, amiben én is felnőttem kb 20m2-el nagyobb, az pont egy teljes szoba, ez elosztása is más, minden tér sokkal tágasabb. Mondjuk azt el kell mondjam messzire nem mentünk ezzel a költözéssel, vicces, hiszen ikerház a miénk itt a külvárosban, ráadásul összesen 3 szintes. Azt terveztük, hogy veszünk fel hitelt és felújítjuk a tetőteret, de jelenlegi helyzetben végül mégsem bólintottam rá a dologra, pedig többször beszéltünk egy ügyintézővel, aki nagyon szeretett volna segíteni. Hiába van mindkettőnknek biztos munkája, én mint egy jó boszorkány éreztem, hogy lesznek még itt nagy bajok és tessék, szép lassan meg is jött ez a negatív energia az infláció és a rezsiárak személyében. Utólag is nagyon örülök, hogy végül sikerült higgadtan megbeszélnem párommal, hogy ejtsük még ezt a dolgot egy kis ideig, mert ő nagyon szerette volna.
Persze mert jót akar nekünk, hogy legyen rendes lakásunk, illetve, hogy férjünk el, senkinek ne kellen a pihenéshez máshova mennie, mert azért ez nálunk nagy gond volt, hogy ha Dani vagy akár én aludni szerettem volna, főleg ha váltott műszakban volt, akkor anyuhoz kellett menni, mert napközben a gyerekkel azért elég nagy zajt csaptunk.
Kitaláltuk, hogy éppen úgy állunk, hogy van annyi, hogy alapszinten rendbe hozzuk anyum lákását, mert ott még speciel padlószőnyeg volt, rá fért a meszelés minden helyiségben, mert anyukám bent dohányzott, tehát akadt mit csinálni. Én már túl voltam egy komoly lakásfelújításon, mert a sajátomat előtte 3 évvel csináltuk meg testvéremék és a barátaim közreműködésével, tehát nem volt ismeretlen a szutuáció, hogy mit kell csinálni és ez mennyi kellemetlenséggel fog járni. Mondjuk most annyi volt a különbség, hogy a nagyrészét Dani és a barátunk csinálta, még festenem se nagyon kellett, egyszer mentem át mikor aludt a kiscsaj, hogy a gardróbot befejezzem mert Daniék le akarták estére parkettázni. Tudni illik, az én lakásom meszelését nekem kellett befejezni, mert a volt párom akkoriban a kocsmába járt és nem haza, így végül a felújítás közepén szakítottam vele és mivel a sógorom már annyi mindent megcsinált, az ilyen apróbb dolgokat semmi esetre sem akartam vele végeztetni. Tehát megtanultam rendesen meszelni, de szavamra nagyon élveztem :D Most viszont, Dani szabályosan kilökdösött, hogy majd ő megcsinálja, ami persze valahol normális.
Az én feladatom a takarítás volt. Mert előtte is kellett alaposan és közben és utána is, ráadásul mi ezt úgy nyomtuk le, hogy ő végig 12 órázott és érettségizett, nekem meg akkoriban akadt dolgom bőven Biuska körül, még csak éppen járni kezdett, így ez nem is volt kis feladat és rengeteget spóroltunk azzal is, hogy erre sem hívtunk szakembert. Most nem szeretném részletezni a dolgot, de sajnos anyukám idősödik, beteg is és nem is szeret segítséget kérni így azért el lehet képzelni, hogy nem éppen patyolat volt a lakás, meg a sok éves dohányzás is alaposan megviselte. A konyha nagyon kritikus volt, nekem egy egész napomat elvitte, mert a konyhaszekrény felső részét nem akartuk lebontani. Az alját kibontottuk, annak a helyére téglából épített pult volt az elképzelés. De volt egy olyan pont, hogy azt hittem semmit se lehet megmenteni, mert olyan ramatyul nézett ki a szennyeződéstől. Nagyon érdekes, hogy csupán takarítással milyen óriási változást lehet elérni, végül maradt a felső szekrény és rendbe hoztam az egészet :)
Mindent amit lehetett azt magunknak csináltuk meg, kifejezetten szakembert nem hívtunk. A meszelés, szobák hidegburkolása laminálttal, villanyszerelés, takarítás, kisebb barkácsmunkák és a lomtalanítás. Mindezek közül talán ez utóbbi volt a húzósabb, mert durva ezt leírni, de 30 év dolgait kellett kidobálnunk...A legolcsóbb és legjobb megoldás az lett megint, hogy konténert béreltünk és elvitettük egybe. A legdrágább az ablakcsere volt a konyhába, mert megbeszéltük, hogy semmiképpen se tudja megvárni míg beköltözünk. A ház mindkét konyhája északi oldalon van és az egyik szobáé is. Sajnos emiatt az összes nyílászáró azon az oldalon megadta magát. Az én lakásom konyhájában pont fél évvel előtte cseréltettük ki, mert viharkor minden elázott.
Bútorban nem igen szálltunk el, mert nekem az volt az elképzelésem, hogy kevés lesz, idegesít ha tele van rakva a lakás. 2 egyszerű polcos szekrényt és 2 falra felfúrható polcot vettünk csak, hogy Biuska játékainak, Dani konzoljainak és a könyveknek legyen helyük normálisan de én csak a szépítkező(kikerázó khm...) asztalkámat vittem magammal. Kisfiam szobájában meg tudtuk tartani az egyik egészfalas szekrénysort, ami illett is a parkettához színben. Amúgy is nagyon feelinges, sok a hely is benne és az ágyának van hely középen, szerintem nagyon kis pasis :)
Nekem, mint említettem korábban az egyik bejegyzésben, a gardrób a kedvencem! ^-^ Ez egy hirtelen ötlet volt, mert nem igen szerettem volna szekrénysort a szobába és egyszerűen nem tudtuk kitalálni, hogy a tv-t melyik falra tegyük, ahonnan jól látják a többiek, ugyanis én azóta sem tv-zek, sőt létrontásnak élem meg a dolgot mai napig, de Dani szereti nézni, meg a gyerekek a mesecsatornát.
Tudom, hogy nagyon furcsa, hogy én, aki ennyire goth, ilyen színes lakást csinál magának, de a válasz abban rejlik, hogy gyerekkoromban nekünk minden fehérre volt meszelve, sőt anyukámék nem is szerették a csicsás dolgokat(mondjuk szerintem ez inkább unalmas), majd később nem igen volt választásom mikor az alagsori lakásban laktam, mert a falak nem túl jó állapota miatt végül sose festettünk ki és nem is csináltunk ott nagyon semmit a volt férjemmel, így mikor meglett a saját lakásom és ugye most ez is, szerettem volna ha választhatok, Daninak meg relatíve mindegy volt, őt nem a falak színe izgatta :D
Ami nekem egy kicsit furcsa volt, hogy el kellett úgymond hagynom a másik lakást, amihez annyi emlék fűzött és én szerettem ott lakni egyébként. Danival is ott költözünk össze, emlékszem milyen izgalommal készülődtem mikor találkozóra mentem vele régen és az első nagy randink ami után ott is aludt, Biuska is oda született, tehát azért kicsit furcsa érzéseim voltak, ráadásul anyuméba töltöttem a gyerekkoromat, ismertem minden négyzetcentiméterét, hogy mi hol van, szó szerint csukott szemmel végig tudtam menni rajta, olyan dolgokat is tudok, hogy melyik ajtót mekkora szögben kell nyitni ahhoz, hogy ne koppanjon a falnak, vagy hogy a fürdőszobai ruhaszárító csücske hol van és ne menjek neki :D Ráadásul a sok emlék apukámról és az egész családunkról, de végülis nem mondanám, hogy nyomasztott volna, csak nem igen tudtam mit kezdeni az olyan kérdésekkel beköltözés után, hogy "naaa milyen az ÚJ lakás?"😅 Bakker én itt voltam tkp eddig is, mert amúgy hiába költöztem el, mindig a szomszédból átjártam bandázni, tehát szerintem sose mentem igazán el. Később kicsit átprogramoztam az agyamat, mert elkezdtem úgy tekinteni rá, hogy ez már tényleg a miénk Danival, a mi igazán közös otthonunk, mert a felújítást is már mi csináltuk és ez végülis segített a furcsa és vegyes érzéseimet leküzdeni. És persze élvezni kezdtem, hogy több és tágasabb hely van, szépen el lehet pakolni, nem kell egymáson lépni szinte :)
A végső költözés napja nagyon érdekes volt, átjöttek nővéremék és barátaink, hogy segítsenek cipekedni, meg vigyázni Biuskára mert ezzel párhuzamosan anyukámat is átkísértük a minkébe. Komoly volt, mert reggeltől estig költöztünk, pedig mi Danival már előző este elkezdtük áthordani a konyhái felszereléseket és a spájz tartalmát. Bútorok végső elhelyezése, hűtő, konyhai gépek, személyes holmik, gépek és a tv-k bekötése, minden elpakolászása, szerintem ezek a végső simítások a legidegtépőbbek. Ilyenkor már mindenki töke tele van és ha valami kimarad, akkor elintézi annyival, hogy majd később megcsinálja. Ilyen sorsa jutott két küszöb felöltése, az ajtók lefestése, akkor még az előszoba sem volt kimeszelve ugye, de már tényleg költözni kellett. Azóta úgy vagyok az egésszel, hogy nem hiszem hogy most 10 évig lesz kedvem megint felújítani, utána meg azért nem, tehát szerintem marad így a dolog, pedig a tetőteret még jó lett volna megcsinálni. Sajnos annyira az egekbe vannak az építőanyagárak, hogy lehet nem csak a kedvem de anyagi okokból se tudjuk mostanában megcsinálni.
Mindenesetre mi örülünk most :) A kis otthonunkká tettük <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése