Nagyon szívesen mesélnék nektek sokat a pénteki FEZENről is, ha tudnék :D Ha nem esek egyből a térdemre és sérülök le Road koncert vége felé. Mert pontosan így történt a dolog. Nagy lelkesen nekiveselkedtünk, megfelelő mennyiségű bátorság elixírrel felvértezve és eme roppant kiváló znkr előadásán naná, hogy a pogó közepén elesek és még szép hogy a térdemmel simogatom meg a kilazult járólap csücskét ^.^ sZóval a koncert után szélsebesen kellett hazajönni (sántikálni) és borogatni, meg algoflexelni (hehh, a szöksz az már csak hiú ábránd volt xD ) mert hát itt lesz nekünk a csodálatos fantasztikus über electro szombat este, a.k.a 0.3 FEZEN. A szombat délutánról és az elindulásról, valamint a buliba készülődésről nem igazán van affinitásom mesélni ( mert mindennek nevezhető, csak felajzónak nem...), így kapcsolódjunk be a taxiból kiszállástól a történetbe ^^
Kb 11kor értünk be barátnőmmel, meglehetősen party készen :D Pironkodva vallom be, ez volt az első igazi dance bulim, amin aktívan részt is vettem, így pöppet lámpalázas voltam. De barátnőm legalább ugyanennyire, mert ő meg velem vesztette el a fesztivál szüzességét :DD Első fellépő Chicane volt, akiről azt rebesgették, hogy 4-5 évente ad csak koncertet. 2 várva várt fellépő közt átnéztünk a másik dance bulira, ami a Party Stagen dübörgött. Nick Warrenre beesve is leráztuk a popónkat *-* Mondhatom, ennyit még életemben nem táncoltam. Magával ragadott a zene, a hangulat, az emberek sokasága és a hely szelleme egyaránt. Függetlenül attól, hogy egy koncertet és egy electro partyt lehetetlenség összehasonlítani, ki merném jelenteni, hogy hosszú ideje nem voltam ennyire jó buliban.
sZóval a party ruhám, KÖHMMM, igen, ilyen cyber ihletésű, neon pinkes, ultra könnyű táncolós összeállítás volt. Kb a indulás előtt 2 órával megkomponált műremek, ami hűen tükrözi a felszabadulás utáni sóvárgásomat.
A rövidnaci pedig hihetetlenül praktikus, kizárja a táskát, így a kezek szabadon maradnak. A képről mindössze a térd-fáslim hiányzik, ami szerves része volt az outfitnek, tekintve az állapotokat. sZerencsére több algoflexemm bevétele és a lelkes hideg vizes borogatásnak hála este már kutya bajom sem volt :D Természetesen azóta is több apró lila folt alkot egy nagy egészet a kalácsomon és reménykedek abban hogy komolyabb bajom nem esett.
Bízom benne, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor, csak éppen még KEMÉNYEBBEN, GYORSABBAN és HANGOSABBAN! *-*
Tegnap kísértük el utolsó útjára Édesapámat, aki egy hősies küzdelem után, amit egy fertőzéssel vívott, végleg elment. Csak remélni tudom, hogy eljön az az idő, amikor ezzel a tudattal békében együtt tudok élni, mert most még hihetetlennek tűnik.
Csak a hitem maradt. A hite a megnyugtató gondolatnak, miszerint mindig lát, mindig hall akkor, mikor leginkább szükségem lenne rá. Vigyáz továbbra is ránk, ahogy eddig is tette. És Ő már boldog, békés és gondtalan. Csak úgy fáj, hogy már többet, ebben az életben nem találkozunk, nem beszélgetünk, mert annyi mindent akartam még tőle kérdezni, neki mondani és mutatni.
