A new star comes out in the sky Crazy diamonds they never ever die

Kellemes meglepetés volt látni, hogy páran közületek örömmel vették tudomásul újra fut a blogom. Köszönöm, rettenetesen jól esik ezt látni, mert egy ideje azt feltételeztem nem is hiányzik senkinek csak nekem :D Tessék meghálálni a visszatértemet sok sok kommenttel :Đ
Végre kapott valami ízlésesebb külsőt a blog. Rá tudtam magam szánni egy-két fotóra :} Tudnám értékelni ha valamivel több időm lenne erre, mert már most látom, hogy az itteni tevékenységemhez valahonnan máshonnan kell elvennem a teret. Jelenleg a tumblrözésem rovására megy ( a házi munkát meg hagyjuk csak figyelmen kívül :D ), ám azt is leszűrtem az elmúlt egy évből, hogy annak ellenére, nagyon oda vagyok tumblrért, mégsem okoz pontosan olyan jellegű eufóriát mint a blogolás. Más felület, más terület. De ettől függetlenül megígértem magamnak, hogy amennyire csak lehet aktív leszek, mert megannyi poszt született, persze, egyenlőre csak elméletben. Tegnap mondjuk nekiálltam leírni kézzel(!),papírra(! ami nagy szó, mert férjem megjegyezte már, hogy hivatalos papírok kitöltésénél ne keressem a klaviatúrát, fogjam meg a tollat...) egyet az éjszakai műszakban, de szépen bent is hagytam a szekrényemben. Így erre most várnotok kell. Pedig az új élményekkel új vélemények is születtek bennem. Teljesen másként látok dolgokat.
Na, a lényeg, feelin' a little batty' :} Kora téli vámpírkodás shitty' minőségben.

Pár szó a télről. Tavaly szinte belebetegedtem, most valamiért annyira nem visel meg, kifejezetten jó hangulatom lett a november beköszöntével. Az ősz sajnos idén is elmaradt, mondjuk én így is megünnepeltem kellő mennyiségű Guns'n'Roses hallgatásával az október végét. Mert ha október, akkor G'n'R :D Most meg úgy érzem magam, mintha egy The69Eyes dalban élnék.

The Rule of Rose

Rózsás hangulatban született meg ez a páratlan hajpánt, a neve RosaryBonnet*~ Jól látjátok, a rózsák rajta apró gyöngyökből készültek. Gyöngyházas lila és rózsaszínből, amihez feketét párosítottam. Nagyon kemény munka van benne, napokon keresztül csak fűztem. Ilyenkor érzem azt, hogy alá becsülik a gondosan kézzel készített ékszereket és tárgyakat. Nem tudnám megmondani az értékét, vagy éppen olyan magas árat szabnék, amit fintorogva sem fizetne ki senki. Bár eszemben sincs eladni. Egyszerűen csodálatos. Éke lesz a koordinációmnak egyszer :)

Anxiety

Voltak időszakaim, amikről ha nem is beszéltem, komoly mélypontok voltak. Általában egy adott dologhoz, érzelemhez kötődik minden kudarcom. Erre már rájöttem. Tudom, hogy sokan, illetve, szerintem mindenki ugyanettől szenved, csak mind másként küzdünk meg vele. Ez a szorongás. sZámomra rettenetes nagy problémát okoz. Időszakosan, hullámokban törhet rám. Arról van szó, hogy nem bízom az emberekben, és magamban sem. Képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg szeretnek (akármilyen klisésen is hangzik a dolog). Rontja a helyzetet, ha egy olyan személy tesz ellenem, akiben hosszabb vagy rövidebb ideig megbíztam. Egy ilyen eset után akár a legdurvább tüneteket is képes vagyok produkálni. Megtörtént már kisebb pánik roham tömeg közepén, vagy éppen baráti társaságban kialakult félelemérzet. Biztosan nevetségesnek tűnik, de képes vagyok azt is bebeszélni magamnak, hogy valaki, amíg nem figyelek akár mérget tesz a poharamba, vagy ellopja valami személyes tárgyamat. Apróbb túlgondolások mindennaposak persze, hogy csak jó pofiznak velem, mindent kiszednek belőlem, majd mindezt az információt amit elmondtam szépen felhasználják ellenem. Ezek a túlmisztifikált félelmek mind egyszerű érzelmekből fakadnak, de nyilván magammal kell leboxolnom az egészet, megkeresni a gyökerét a dolognak. Ha valaki átvert, akkor azt nem vetíthetem ki az egész világra, mert a végén képtelen leszek az utcára is kimenni. Vagy említésre méltó még a jó öreg sztereotípia allergiám. Pár éve sikeresen túl tettem magam azon, hogy mit gondolnak az emberek a külsőmet illetően, majd azzal, hogy lehetőséget adtam egy barátságnak, amiben megannyi pofon ért, szépen újra előjöttek a félelmeim. Ugyanis volt, hogy nap mint nap érte kritika a külsőmet és az ízlésemet egy olyan személytől, akit szerettem és akinek a véleményére adtam. Pedig ezek a támadások az illető önzőségéből és féltékenységéből fakadtak, csak hosszabb ideig tartott erre ráébrednem sajnos. Ezek után ismét előjött, hogy azt sem bírtam elviselni, ha rám néztek az utcán. Folyamatos morgás közepette közlekedtem, fintorokat vágva minden egyes méricskélő emberre.
Én általában szeretek pozitív megerősítést kapni a szeretteimtől azzal kapcsolatban amit csinálok. Nem kell ferdíteniük, mert az építő jellegű kritikára is szükségem van, de szánt szándékkal ne törjék le a lelkesedésemet, csak mert ellenszenves számukra a sikerem. Mert egy egy ilyen eset után vissza húzódom, magamat is megkérdőjelezem akár. Nem szeretek szerepelni, nem lételemem a figyelem, főleg nem ismeretlen emberektől, még ha ez furán is hangzik annak fejében ahogy kinézek és, hogy blogolok. De ezt mind messze nem azért teszem, mert attention whore lennék (újabb klisé: igen, magamért teszek mindent. a külsőségeket, nekem okoz örömet a zene amit hallgatok és a blogolás is, ezeknek minden kilengésével együtt). Ha megilyedek az újtól, ami több energiát és küzdelmet igényel mint az előtte megszokott dolog, akkor hamar visszavonulót fújhatok egy időre. Igen, ilyen is vagyok, megrettenek a kihívástól, mert ahogy másokban nem bízok, magamban sem néha, pedig tudom, ha akarok valamit, akkor az sikerül is, képes vagyok rá, megvan hozzá mindenem. De néha kell egy kis idő, hogy összeszedjem az energiát, lehiggadjak, átgondoljam a céljaimat, majd ezek után teljes erőbedobással küzdjek. Van bennem is bizonyítási vágy és ez, ha arról van szó, diadalmaskodik minden más felett, még az elbukástól való félelmem felett is. "Mert én akkor is megmutatom, hogy mire vagyok képes." Néha úgy érzem, ha ez nem lenne, már elfeküdtem volna az ágyamon és soha többet nem keltem volna fel.
Tudom, hogy ezekkel mindenki küzd, hiszen farkastörvények uralkodnak a társadalomban, ha úgy tetszik "az erősebb kutya baszik", így akik kellően erősek, elszántak és célratörőek a dolgaikat illetően, képesek bárkit eltaposni a legkülönfélébb eszközökkel szégyen és erkölcstelenül. De az sem megoldás, hogy fogom magam, falakat emelek amivel mindenkit és mindent szépen kirekesztek a saját biztonságom és túlélésem érdekében. Az egyik említésre méltó pont a közelmúltban az új munkahely volt. Főleg azért, mert azelőtt még ismeretlen területre tévedtem, amiben 0 tapasztalattal indultam. Ráadásul az emberektől is elszoktam egy ideje, így minden szempontból megviselt az egész. Mivel a munkakör igényelt nem kevés kézügyességet, precizitást és odafigyelést,  így mondhatom hosszú és kínkeserves 3 hónap volt előttem, hogy betanuljak. Amit a kollégák először még azzal is nehezítettek, hogy kimutatták nem kedvelnek ezzel megalapozva egy kellemetlen légkört pluszba. Majd szépen lassan rájöttem, hogy ha belebetegszem a kudarcaimba, akkor nem jutok előrébb és érdemes kicsit összeszednem magam, beinteni azzal, hogy megtanulom rövidebb idő alatt, azt amit ők már évek óta csinálnak. Ráadásul nemáá...kézügyesség? Pont nekem ne lenne? :D Pár hónap múlva akár versenyezhetünk is ki a jobb, simán lehagyok mindenkit! :3 Rá kellett jönnöm arra, hogy nem futamodhatok meg, mert a tiszteletet ott kell kivívni, ahol elvesztettük, hiszen a megbecsülés azoktól a legjobb, akik lebecsültek. Néha jó fejest ugrani a mély vízbe, mert minél jobban fojtogat a fulladás, annál hamarabb fogok felúszni a felszínre. Vissza tekintve meg büszke leszek magamra és tanulok valamit.
A mély pontokon valami olyanra van szükségem, ami felold. sZórakozásra, vagy hobbyra. Amiben biztos sikerek érnek. Általában a zene is segít kikapcsolni. Vagy éppen a családi légkör az ami átlendít a nehéz időszakokon. Most úgy érzem, hogy megint a blogolás a mankó és a kis mütyürjeimmel való foglalatoskodás. Kell ez a plusz, ami kiutat biztosít a szürke napokból és a kötelességekből. Minden nap olyan megfeszített a tempó, azt érzem elhasalok. És mindezek mellett rettegjek mindenkitől? Pedig ha nem is beszéltem róla soha, de minden új napon hatalmas erőpróba kimenni az emberek közé. Dolgozom azon, hogy a javamra fordítsam mindezt. Apukám is mindig azt mondta, hogy akármi is történik, akárhogyan is érzed magad, kelj fel és menj tovább. Úgy gondolom, azzal, hogy ezt ide mind leírtam, újabb lépést is tettem a megfelelő irányba.

"Life goes on without any breaks I got it baby what it takes Dreaming on and on of better days

So many things to get done
Everyone's here a chosen one We've got a long long way to come

Wrap Your Troubles In Dreams It ain't that hard it seems"

Wardrobe

Tehát kellett a vérfrissítés. Bár nem csak a méretek terén. Időközben valahogy a kényelemre jobban törekszem. Azt persze nem mondom, hogy nem szeretem az atom goth összeállításokat és igen, még mindig álmodozom egy olyan, tökéletes világról, amiben egész álló nap lehetek fűzőben, tüllszoknyában és platformban. De ez messze nem egy tökéletes világ. Így kompromisszumot kellett kötnöm magammal, ami nem volt olyan nehéz mióta kicsivel bátrabban öltözködök.
Nekem a leggings lett a nagy szerelem ^^ Kényelmes és szép. Lassan mindenfélét be fogok szerezni. Nem utolsó szempont, hogy könnyen koordinálható. Pólókhoz, karcsúsított felsőkhöz és blúzokhoz is jó. Csak előnye van.
                

A felsőket tekintve is a kényelem dominál.(elnézést a shitty minőségért a sok kattintés végére kicsit romlott a minőség)

És hadd mutassam be nektek ezt a különleges kis felsőőőőt *-* Az egyik butikban leltem rá. sZerelem volt első látásra. Nincs mit hozzá tennem, önmagáért beszél.
                       

Ami pedig a nadrágokat illeti, egy ideje nem igen vagyok velük jóban. Még a legkisebb méretek is furán állnak rajtam. Sokáig úgy voltam vele, hogy nem is veszek egyet sem, ám a hideg rákényszerített újból. És nem kis meglepetésemre találtam egy aranyos, fekete-szürke csíkos répanacit :) Haláli :))
                        

A gardróbom sztárja pedig a soron következő blúzocska. Amire a turiban akadtam rá májusban. Megláttam, beleszerettem és a magamévá tettem. Évek óta szerettem volna egy ilyen stílusú blúzingot. Lehelet könnyű tüll anyagból, ízléses szabással, mellberakással, karcsúsítva. Végem....Azt hittem nincs a földön ehhez fogható.

Idén is jól elképzeltem, hogy majd én jól veszek egy bakancsot magamnak. Mégpedig fehéret! Igen, igen! Az amúgy mindenhez passzol és olyan régóta akartam, hogy mondom majd most idén, muhahahhaaaa kicseszek mindenkivel és megveszem x)) Aztán közbeszólt, hogy a fizetésem egyharmada lenne. Így hát megbeszéltem magammal ismét a dolgot és arra jutottam, hogy ha bakancsot nem is, de valami ahhoz hasonló surranót beszerzek. Mert magassarkúba nem fogok tudni minden áldott nap eljárni. Így is egy hetet átmenetileg a platformos lakk csizmámban közlekedtem a munkahelyemre (amit miután lecseréltem, a kolegina viccesen megjegyezte, hogy "Ma nem a robogóval jöttél?" :DD ). Aztána tesco gyerekosztályon ott is volt amire vágytam, ez a lakk bakancsos valami :) Nagyon cuki :)

sZóval ilyen hangulatban telik a gardrób építés jelenleg :) A tervem a jövőt tekintve egy új kabát is, mivel azt hittem tavaly, hogy nagyon okos választás volt hófehér kabátot venni, mert milyen szép és milyen jó. Igen, amíg a szekrényben, vállfán lóg. De amint kimegyek vele az utcára oda a varázs. És szégyellem bevallani, de már márciusban elintéztem a szépséget, mert naná nekem a kabátommal a kezemben kell cigiznem. Naná, hogy kiégettem T__T És ordenárén néz ki. Így hamarosan lesz új kabátka is, mert a bikerjacketemet 10 fok alatt már nem lehet hordani. Jól sejtitek, ez újabb bejegyzéseket fog jelenteni itt :D

So many whispers from the past

Igaz, a nyáron sem öltöztem túl gyakran feketébe, de a derűsebb időnek volt köszönhető, hogy a gothic gardróbomba is beköltözött némi szín. Nem...most nem a szürkére gondolok :D Igaz viszont ami igaz, hogy az oldschool fekete-fehér és fekete-szürke kombinációk halhatatlanok :) Ám számomra a késő tavaszi és kora nyári sláger a fekete-rózsaszín volt. Soft árnyalatban persze. Sok sok masnival. Amolyan SoftGothic beütésű volt az egész.
Kezdődött egy szép felsővel, amit a sweet lolita szoknyámhoz szereztem, aztán annyira megtetszett egy fűző, hogy kénytelen voltam megvenni. És volt egy világos pink cicanacim, amit be akartam koordinálni a cicafüles hajpánttal (amiből sajnos nem sok látszik a képeken). Később meg ihletet kaptam pár kiegészítőhöz is.
Tehát, egy újabb régi-új képsporozat rólam :) (úgy is tudom, hogy nem fogtok kommentelni!!! xD )

 Az említett fűző. Amivel mondjuk voltak ellenérzéseim... Abszolút nem bánom, hogy lefogytam, viszont ezzel párhuzamosan azt a kicsi dekoltázst is elvesztettem x'D Így a koordinálásnál figyelembe kell vennem a "dolgokat".
De ezt leszámítva örülök neki, hogy olyan árban, amilyenben a hölgy árulta, megszereztem egy ilyen különleges kis darabot.
                      

 

Elsőként apró gyöngyökből készítettem karkötőt. Nagy meló volt, apró x-kötésekkel, gyöngyház árnyalatokkal lila-rózsaszín és fekete színekkel dolgozva. Fűztem rá kis virágos flitterszerű izéket és csipke virágokat. Csodálatossssss

És készült még 3 db szintén gyöngyházas, single karkötő, hogy ne legyen unalmas :)

Sokáig álmodoztam egy kandiból(!) készített darabon is. A fő probléma az volt, hogy nem volt fekete bogyóm ehhez :D És már többször kisírtam a dolgot tumblrön, hogy anyagilag nem engedhetek meg magamnak egy rendelést. De, kitaláltam, hogy mással is megoldhatom ^^ sZóval így született ez a SoftGothKandiX-BaseCuff *-*

Gyöngyházas lila, rózsaszín kandikból és fekete, tört gyöngyökből, pillangókkal, szívecskékkel és masnival :)

Imaginary Bats

Függetlenül attól, hogy nem írtam róla, azért született menet közben pár szépséges saját készítésű ékszer :)
Karkötő mániás lettem a kandizás óta :D Persze, próbálok arról leszokni, hogy a könyökömig tele pakoljam magam.
Ez a csodálatos nyakék amolyan újszerű, mert egyszer már szerepelt itt a blogon, de újragondoltam. Kicsit üresnek tűnt azzal a pár strasszal. Kapott pillangókat, rózsákat, kis virágokat, gyöngyből és tüllből is. ÓóóóÓóóóóóóóÓóóó

Mivel szeretem a nyakláncokat, és a denevéreket és a kámeákat, így még április környékén összehoztam a medált, de a "lánc" hozzá sokáig nem igen állt össze. Az a baj velem, hogy tökéletes összhangra törekszem, de később rájövök, hogy a végeredmény abban az esetben is tetszeni fog, ha nem éppen a legtökéletesebb ;)

És a fent említett karkötők :)) A peyote mintával készített keresztesre kifejezetten büszke vagyok. Ha nem lett volna közbe dolgom, akkor nagyjából egy óra alatt végzek vele. A tervem az volt, hogy veszek valami gothic stílusú keresztes karkötőt, de inkább fűztem egyet magamnak, ez garantáltan egyedi ^^
A denevéres kis singlek pedig cukik :D Sohasem elég az ilyenekből. És az a többsoros gyöngyös karkötő eredetileg részletgazdagabbnak készült, ám elmentem bevásárolni hozzá és ráébredtem, hogy nem fog összejönni amit elgondoltam -.- Mire mindent megvettem volna hozzá, belekerült volna négyezer forintba. (még leírni is fájt)

Every night I need your love again Wanna' see you dressed in black

Mondhatom eltelt egy teljes év azóta, hogy utoljára írtam a blogba. Ennek egészen egyszerű okai vannak, mióta újra 3 műszakban dolgozom, fele annyi időm sem jut a hobbyaimra, mint régen. Pedig sokszor gondolkodtam azon, hogy milyen is lenne, egy-egy érdekes dolgot, vagy kellemes élményt kiblogolni magamból, vagy éppen az aznap magamra öltött outfitről posztot készíteni. De mire nekiveselkedek, már el is száll a kedvem, vagy éppen valami dolgom van. (Mondjuk a BlogSpot "új" és "fantasztikus" kezelőfelülete is nagyban hozzájárul ahhoz hogy NE akarjak semmit se csinálni itt -.- ) Viszont most, valahogy még újra kedvem támadt hozzá. Valószínűleg az is közrejátszik, hogy épp a minap írt egy kedves blogos ismerős Wondi, hogy akár egy teljesen új blogot is létre hozhatnánk, amivel összeboronálnánk a régi kommentelős csapatot.
Hozzá teszem, a blog jelenlegi kinézete átmeneti. A változtatásokhoz lőnöm kéne, egy aktuális és értékelhető fotósorozatot :D
Amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy rengeteg dolog történt velem. Jó is, rossz is. Most perpillanat úgy érzem, hogy a poklon sétálok keresztül, ami egy ideiglenes munkahelyi áthelyezésnek tudható be. Azt nem állítom, hogy enyém volt a világ legjobb munkája, de szerettem hellyel közzel amit csináltam és jó társaságom volt mindehhez. Most pedig egy másik holding cégnél tengődök 2 hónapig. Nem tetszik. És lehangol. Bár az emberek elviselhetővé teszik. Ezek mellett a szociális életem olyan mint egy hullám vasút. Barátnőmmel július óta nem tartottam a kapcsolatot, miután BSen jól összevesztünk.
sZóval megjártam Balaton Soundot. Persze tragikusan. Nem is igen akarom ecsetelni a dolgot, a lényeg csak annyi, hogy hiába váltottam jegyet a kedvenc dümmdümm előadóimra, mégsem láttam őket játszani és egy percet sem táncoltam a zenéjükre. Ez mind annak köszönhető, hogy rossz társaságot választottam barátnőm személyében... Majd voltam FEZENen, ahol nagyon jót buliztunk. És októberben elmentünk Bónusz Fesztiválra, ami viszont minden tekintetben kárpótolt BSért :) Ettől olyan erőre kaptam, hogy elszántan gyűjtök a következő Soundra ^^
A tél nekem egy kis lecsillapodást hozott. Most nem igen megyek elektronikus bulikra, sőt kifejezetten bulizni sem, persze ez azért van, mert az ég világon semmi program nem várható rövid távon. Inkább családi életet élek :D
Ja és, próbálom újra felépíteni a gardróbomat, mivel az elmúlt nagyjából másfél évben megszabadultam a testem egyharmadától. Minden szép ruhámat kifogytam, így inkább próbálom ezeket pótolni, vagy helyükre a jelenlegi ízlésemnek megfelelő darabokat beépíteni.
Igaz, kicsit korábban készült ez a fotó sorozat rólam, mégis ezzel "köszöntenélek" benneteket a régi-új blogomon.