Egész nap pőrgök, teljesen fel vagyok dobódva! Elképesztő ez a nap és még hol a vége :D Reggeltől már elkezdtünk készülődni, kipattantam az ágyból és neki is álltam. Elő kellett keresnem az izzósorokat is, mert ezeket karácsonykor is használjuk és ezért idén végre teszek fel majd a blogra is a halloween fánkról képet :) Csak mert annyira jó. Az előkert teljes díszben pompázott az ablakkal együtt már délre, mert a koszorú végül inkább ablakdísz lett, rájöttem a bejárati ajtónkon úgysem látja senki 😂 Úgyhogy felaplikáltam a töklámpás ledizzósorral és pár darab fluoreszkáló matricával együtt. Nagyon szépen néz ki, csak kívülről nem tudtam jól lefotózni, mert magasan van az ablakunk. Figyeltem muffin sütés közben, a járókelők közül nagyon sokan megcsodálták a dekorációnkat, ezért nemrég biztos ami biztos alapon kiírtam egy lapra, hogy aki szeretne trik'or'treat-elni az bátran csöngessen be hozzánk. Még egy halloweenes lufit is fujtam hozzá. Sajnos idén sem találtam olyan csoportot ahol fel lehetett volna iratkozni a mi városrészünkkel, mert pl az öreghegyen van t'o't szervezés, de mi onnan nagyon kiesünk :(
Egyenlőre a konyhába vagyok beragadva, pumkinspice muffint és sütőtököt sütögetek estére a családnak, idén még csendesen, itthoni környezetben töltjük ezt a jeles napot, de jövőre már elég fitt lesz a kislány is, hogy mi is elmehessünk együtt egy igazi halloweenezésre :) Mondjuk én ma szuper jól érzem magam, szerintem idén van először nagyon halloween feelingem, olyan igazi spooky. Alig várom a jövőheti bulit is.
Mindenesetre aki tudja hol lakunk, vagy ezt a kerti kompozíciót látja, nyugodtan látogassanak el ma hozzánk ha szeretne csokit'vagy'csalni :) Várjuk szeretettel💀
Kaptam ajándékba egy koszorú alapot Adritól és egyből tudtam, ebből is halloween dekoráció lesz ^^ Már nagyon régóta szerettem volna egy szép ajtóra(is) akasztható koszorút, így összeszedtem mindent hozzá és elkezdtem ötletelni. Bevallom nem teljesen ilyet gondoltam elsőre, de nagyon tetszik a végeredmény :) A rajta látható matricák hirtelen ötletből kerültek fel, hogy ne legyen olyan egyhangú és mert fluoreszkálnak 👻
A koszorú alapot befestettem fehérre akrillal, mert egyszerű kötözött szalma és úgy szerettem volna, hogy a kicsit legyen csíkos hatású ha a szalagokat ráragasztom. Nem volt kettő egyforma méretű, sőt lilából csillámfoammal kellett megoldanom, de szerintem pofás lett ^^
A koszorú 'masni' szalag és kartonpapír, a rajta látható tökös dísz pedig a lidls csoki csomijából lett, ugyanúgy mint a rózsás kitűzők dísze. Ebből amúgy csináltam még 2 db tökös kitűzőt, mindegyik ajándékba ment a barátaimnak :)
A sátán bajszára, hát mindjárt itt a halloween😱😂 Rengeteg dolgom van, alaposan elő kell készülni, mert ez az év legmisztikusabb és legerősebb napja, mint már korábban írtam róla, ilyenkor érdemes szertartásokat is tartani. Azt bánom viszont, hogy az ilyenkor szokásos és esedékes bulit következő héten tudjuk megtartani, mert szinte éreztem, hogy minden napra jut valami feladat, valahova menni kell, valaki jönni fog, Dani még szeretett volna egy utolsót kertészkedni, nekem meg volt ma pl maszek is :) Szóval akad bőven tenni való ebben a 4 napban és most szerettem volna elkészíteni pár díszt és kiegészítőt, mert hétközbe sajnos nem jutott rájuk úgy időm, ahogy szerettem volna. Ezekről írok majd hamarosan ^^ Most viszont, újra fotós bejegyzéssel jelentkezem. A parkban lévő fa nekem hatalmas kedvencem. Erről már csináltam régebben is pár képet, egyszerűen megunhatatlan, ilyenkor ősszel mesés látványt nyújt.
Ez a levél meg egyszerűen megtetszett, csodás a színe és abban a ködös párás időben valamiért felfigyeltem rá, ahogy a sövényen ült.
A gombák földönkívüliek :D Én egyébként imádom a gombákat :) Szerintem nagyon menő létformák. Ez a kis kolónia, vagy minek is aposztrofáljam, meg annyira megfogott.
Péntek reggel a bölcsibe menet az iskola előtt sétáltunk el. Egy csapat kislány meglátott minket és ujjongva mondták, hogy: 'Ott egy boszorkány🤩 Egy boszorkány!!'
Olyan aranyosak voltak, úgy örültek nekünk. Az egyik kislányon egy tökös hajpánt volt, biztosan jól esett neki azt látni, hogy egy felnőtt is készül már az ünnepre :)
Mikor azt mondják, hogy valaki 'nem szeret tanulni', az meg sem fordul a fejükben, hogy magát az intézménybe járást nem szereti, illetve, hogy az iskola személyzetével és az ott lévő közeggel van problémája. Én a passzív agresszív fajta voltam. Mindig volt okuk az osztálytársaimnak, hogy szekáljanak, vagy kizárjanak mindenből. Más volt az érdeklődési köröm, egy ideig fiúsabb dolgok vonzottak, szerettem gördeszkázni, animét néztem, rap zenét hallgattam, imádtam horrorfilmeket nézni. Már akkor is vonzott a sötét és misztikus oldal, boszorkány akartam lenni, sajnáltam, hogy nálunk nem ünneplik a halloweent. Ez pont elég volt a többieknek, hogy belém kössenek időről időre és ami a rosszabb, hogy még a felnőtteknek is, tehát a pedagógusoknak. Bár őket én nem igazán nevezném annak. A zentai finoman szólva sem a világ legjobb iskolája, sőt az egyik legrosszabb. Ott alapozták meg a masszív gyűlöletemet a tovább tanulás ellen. Nem sokáig maradtam a szakképző intézményben sem, sajnos mint állami iskola ott sem volt jobb a légkör, inkább elmentem dolgozni. Mondjuk van szakmám, elvégeztem közben egy okj-s képzést, de ezzel sosem tudtam érvényesülni, nem is nagyon szoktam felhozni ha interjúzok valahol, mert teljesen felesleges. A legnagyobb gond az volt, hogy hamar ráutáltam az emberekre és az állatias hierarchikus rendszerükre, a 'gyengét felfalja az erős', pedig a gyengét nem eltaposni, hanem felkarolni kell. Én mindig is ilyen voltam, az elesettek védelmezője és erre rengetegszer rá is szúrtam és szánalom tárgyává is lettem avanzsálva. A mai fejemmel persze már ezt másként kezelném és másként is fogom fel, főleg, hogy anya vagyok, de gyerekként és még félig felnőtként ez durván el tudta venni a kedvemet sokmindentől, ami komoly befolyással bírt a jövőbeni életemre. Nem látom magam egyetlen szakmában sem. Illetve, olyan igaziban, amivel mindig dobálóztak a fejem felett mikor gyerek voltam. Hogy legyen értelmiségi munkád, pedig én nem az a fajta vagyok, aki egy irodában akar dekkolni és karót nyelt, úri köcsögök között kiskosztümben ücsörögni egy gép előtt. Nekem kreatív munka kell, mindig is ebben voltam jó. A kézügyességem megvan hozzá, imádtam rajzolni, festeni, montázsokat, kollázsokat készíteni. Kicsi koromban papírdobozokból mindenfélét készítettem, egyszer egy egész konyhát is eszközökkel. Már akkor folyamatosan kraftoltam. A kedvenc órám a művészettörténet volt és vártam minden műelemzést, akár felelni kellett bőle, vagy dolgozatot írni, az enyémeket mindig kiemelte a tanár úr. Emlékszem, hogy a barokk és a reneszánsz milyen nagy hatással volt rám, énekből is érintettük az építészeti stílusokat, ott meg a gótikus keltette fel a figyelmemet. Sajnáltam, hogy teknikából nagyon el volt maradva a tanterv, gyakorlatilag gyerekmegőrzés volt, néha faragtunk valamit, egyszer csináltunk egy hamutálat :D Ez nem vicc! Mundjuk erre büszke voltam, mert fémmel kellett dolgozni és otthon apunak elvagánykodtam vele, mert ő karosszéria lakatos volt :)
Szerintem körvonalazódik, hogy világ életemben a kreatív dolgok vonzottak és a művészet. Nekem amúgy is fontosabb, hogy hogyan érzem magam, nagyon 'szív felőli' vagyok, minthogy mennyit keresek mondjuk, tehát nem az hajt, hogy azért tanuljak, hogy majd talicskázzam a pénzt, hanem, hogy legyen egy olyan szakmám, amiben önmagam lehetek, mert még olyan sokáig kell dolgozni, annyi órát elvesz az életünkből és szeretném, hogy legyen értelme számomra is. Érzem, hogy kell a változás, mert magánéleti szinten elértem mindent amit szerettem volna, két szép és egészséges gyerkőc, család, otthon, kell egy új kihívás. Nagyon eltökéltem, hogy szembe nézek gyerekkori félelmeimmel, mert szerintem ezeket a legnehezebb legyűrni. Sokszor álmodok a régi iskolámmal, szinte érzem azt, akkor hogyan éreztem magam, mindig azt hallgattam, hogy belőlem semmi se lesz, szerintem ez sokáig meghatározott, mégha ezt fel sem fogtam. Én azt látom nagyon komoly problémának, hogy az iskolákban csak a lexikális tudást és a műszaki vagy szellemi végzettséget ismerik el, a kreatívat és a művészetit már szinte lesajnálják, ezzel károsítva meg rengeteg gyereket. Mindenki másban jó és másban is kell, hogy az legyen, szükség van mérnökökre, de szociális munkásokra is, művészekre és szakmunkásorka egyaránt. Eleve nem lehet összehasonlítani, egy péket egy fodrásszal és egy szerkesztővel. Mindegyik másként értékes munka.
Még mindig csodás vagy ősz :) És hiába megyek végig ugyanazon a szakaszon napi szinten, újra és újra felfedezek valami szépet. Ez a vadszőlő olyan elegáns *-* Ja, és tökölődtünk megint :D Már vagy 2 hete megvolt a pumpkinom, de nem akartam olyan korán kifaragni, nehogy összeessen halloweenre, így tegnap álltam neki, majd ki is tettem az udvarba.
A csigáknak bejön :D reggel erre értem haza a bölcsiből 😂 Mondjuk nem sajnálom, a természeté végülis, az élőlények lakmározzák majd fel, ezzel is segítve az ökoszisztémát.
Tegnap délután kicsit várakoznom kellett és úgy döntöttem a lakótelepi játszótéren ülök le és milyen jól tettem, mert egyszer csak figyelmes lettem erre a minecraftos trafóra :D
Behalok komolyan mondom😁 Oda vagyok az ilyen ötletes dizájnokért. Nem unalmas szürke, mint amit megszoktunk. Van a bíróság előtt egy ufo-s pad, mondjuk azt a kutyapárt festette.
Ahogy sétáltam haza a ködös időben, nem gondoltam volna, hogy ilyen különleges látvány fogad majd. Száraz időben látni sem lehet igazán, illetve nem is tűnik fel, hogy mennyi kis pókháló van a kerítésen. A pára lecsapódott rajtuk és olyan mintha kristály nyakékek függenének miden cellában. Csodálatos.
Kisfiam nemrég tett önvallomása kapcsán fogalmazódott meg bennem igazán pár fontos dolog. Történt, hogy a konyhában(hol máshol?!) szendvics készítés közben elmélkedtünk és kijelentette, hogy ő egyébként köszöni szépen, de tök jól el van magában, tehát nem frusztrálja az egyedül töltött idő. Mondtam, neki, hogy én ezt teljesen megértem és ettől ő nem rosszabb, sőt semmi gond nincs vele, több mint valószínű, hogy introvertált személyiségjegyeket hordoz és ettől még ugyanúgy szeretem és elfogadom így ahogy van, nem is szeretném ráerőltetni, hogy többet mozduljon ki, annyi barátja van a suliban amennyire szüksége van egyenlőre, meg hát ezt had érezze ő maga. Mert ez nekem okozott problémát, illetve mire felismertem a dolgot, hogy bizony én is az vagyok. Sokáig nem akartam ugyanis elfogadni, azt hittem, hogy majd megváltozik a dolog, hogy úgy kell lennie és hogy ezt lehet erőltetni, majd idővel sikerülni fog, pedig ha én is jóval előbb rájövök, sőt lett volna kivel megbeszélni és megtudni, hogy abszolút nem vagyok egyedül ezzel a dologgal, akkor talán, nem megyek keresztül megannyi kellemetlen szituáción. Mert nem tudtam egyszerűen feloldódni, pedig többször próbálkoztam, egyszer rágtam Orsi fülét is azzal, hogy mutasson be a haverjainak, de szerintem ő sokkal előbb átlátta ezt, hogy nem is vagyok odavaló, és ez nem negatív kontextusban értendő, sőt hálás is vagyok neki utólag, mégha akkor ezen meg is sértődtem.
Nem voltam sohasem igazán társasági ember, mert a tömeget sosem tudtam elviselni, sőt az idegeneket sem nagyon kultiválom, rosszul kezelem a nézeteltéréseket is, ha akadnak, mert nekem speciel a hátam közepe a csoportos utálkozás, ha valakit kipécéznek és mindenki őt savazza, akár valami apróságon is. Ez a ki-mit mondott-kiről és hogyan, klasszikus értelemben vett szarkeverés, amitől én jobb szeretek távol maradni, leginkább a saját otthonomban és a hobbyaimnak élni, vagy a családommal foglalkozni. Nem érzem, hogy kimaradnék bármiből is ezzel, szerintem nem mindenkinek van szüksége ilyen jellegű önigazolásra, ha már csak a gothkodást veszem alapul. Olyan rengetegszer hívtak találkozóra, hogy meg sem tudnám számolni, de engem mindig a tudat tartott vissza attól, hogy el is menjek, ennyi ember közé, főleg egy csoportba, ahol a klikkek is megalakultak már, mert mindig megszoktak, én meg világ életemben az a magányos farkas típus voltam ebben a stílusban, egy ismerősöm sem volt 30 éves koromig aki hasonló érdeklődéssel bírt volna, legalábbis irl nem, csak online. Persze hozzá teszem, ha anno nem lépek bele egy igen kétes emberbe, akkor lehet könnyebben igent mondok ezekre a meghívásokra is, mert akármilyen nevetségesen hangzik, de a Hoze féle történet nekem amolyan lecke volt, illetve így fogtam fel és sajnos sokáig ez alapján ítéltem meg az ilyen társaságokat, jó időre el is vette a kedvem attól is hogy kimozduljak, pedig nyilván nem mindenki ilyen ott se, csúnya skatulya ez részemről, viszont én így éltem meg. De nem érzem úgy, hogy ez hozna minket közelebb emberekkel, ott kellene barátokat szereznem, ettől még teljesen más életet élünk és más dolgok fontosak nekünk, gyakorlatilag semmi közös nincs bennünk az ég világon, és évi egy-két találkozót leszámítva nem is veszünk részt egymás életében, tehát még csak azt sem érzem, hogy lenne miről hitelesen beszélgetnünk :D Igen, ennyire introvert vagyok, magam számára is meglepő a tudat. Azok akikkel én tartom a kapcsolatot, akár messengeren, több és tartalmasabb infót is megosztunk magunkról mint, hogy éppen milyen zenét hallgatunk, vagy milyen ruhákat vettünk, ettől válik szerintem emberibbé egy kapcsolat és nem a közös koncerten ácsorgás tudatától, vagy mert te is-ő is-én is fűzőben vagyunk.
Olyan jó lenne egy profibb fényképező gép, de szerintem ez most sokáig álom marad, mert az energia árakat tekintve szükségem lenne egy laptopra is, hogy ne az 500as asztaligépet használjam. Pedig most, hogy sokat sétálok az őszben, kedvem támadt mindenfélét lefotózni, ami éppen megtetszik. Egy szép virág, vagy növény, de láttam már ízléses ajtó és kerítés dekorokat is, csak azért telefonnal ezt nehéz úgy lekapni, hogy jól is nézzen ki a végeredmény.
Sokat kell editelni filterrel, hogy legalább valamennyire vissza adja a valós szépségüket és mivoltukat, azt ahogy én megéltem a pillanatban, mikor megláttam.
Imádom a borostyánt, de minden futó növényt és főleg virágot. Azt mondják, hogy nem tesz jót sem az épületeknek, sem másnak, de engem mindig gyönyörködtet. Az udvarunkban pl vadszőlő kezdett el futni, először a benti sövényünkre, majd a sufnira, ahol a kertiszerszámokat tartjuk. Ilyenkor ősszel csodálatos vöröses árnyalatban kezd el pompázni😊 Kicsit sajnálom, hogy még nem volt alkalmam lefotózni. Engem az ilyen tevékenységek is sokkal jobban lelazítanak már mint más jellegűek és ezektől előbb érzem magam gothnak, mint mondjuk a talikon villogástól.
Tegnap, egy kedves barátunk szülinapi bulijára voltunk hivatalosak, nem panaszkodom, nagyon jól éreztük magunkat. Minden remek volt, az ebéd nagyon finom, Adri kitett magáért, sülthús zöldség köröttel volt a menü, a torta, ami Orsi kezét dicséri, egy csodálatos piros-fekete sajttorta, ebből még én is ettem egy fél szeletet, mert annyira odavagyok a savanykás tejes ízéért :D
A hölgyek leginkább a nagyszobát foglalták el a gyerekekkel, fiúk a konyhában cseréltek eszmét és koccintgattak, néha azért összefutottunk a közlekedőn :D Tényleg minden szuper volt, de az ilyen összejövetelek teremtenek alkalmat arra, hogy az ember vizsgálódjon és mivel a társaságnak volt számunkra eddig ismeretlen szekciója, így nyilván ütköztettük a nézőpontokat is. Mondjuk engem már régóta frusztrál, hogy vannak akik autómárkát választanak identitás helyett. Gondolok arra mikor egy férfinak a legfőbb kérdés az életében az autója, annak a márkája és az állapota és mindenkit a birtokolt járműve alapján ítél meg. Nekem ez egy nagyon furcsa dolog, több szempontból, egy mert számunkra az autó tényleg csak jármű, egy eszköz, amivel eljutunk egyik helyről a másikra, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen a tömegközlekedést igénybevéve bevásárolni, vagy ami rosszabb, mondjuk gyalogosan művelni azt és mindössze annyi funkciója van(mert az van neki), hogy elvigyen, vissza hozzon, az eső ne essen be, a szél ne fújjon be és legyen könnyen fenntartható. Éves szinten belekerül egy autó biztosítással, kötelező karbantartással, két évenkénti műszakivizsgával együtt akár, már több százezret forintba és akkor ott vannak a különböző adók, amiket be kell fizetni rá anélkül, hogy akár egy métert is gurultál volna vele, ami hozzáteszem megint csak további kiadás, mert az üzemanyagot normál esetben nem adják ingyen, de még csak olcsón se. Szóval az ég világon semmi más dolga nincs annak az autónak, csak hogy működjön, de azt csinálja jól. Azt megértem, hogy mindenkinek más a hobbyja, másban jó és főleg más érdekli, de azt nem teljesen értem és főleg nem fogadom el, hogy az autóbuzik sportot űznek abból, hogy beszóljanak mindenkinek, aki nem osztozik az ő érdeklődési körükben. A következő történt, párom kigurult az ablak előtt, mert elmentek a szülinapossal elintézni valamit, és Krisztián kinézett, majd azon élcelődött, hogy kopik le a festék, meg milyenmár' az autónk. -Ezek a fiatok szarok nem? -Nem.-közöltem fapofával- -Tényleg nem? -A világ legjobb autója.-válaszoltam másodszor- Nekünk egy közel 20 éves fiatunk van, aminek szerintem párommal mi lehetünk vagy a 3ik tulajai, mert az anyukája is vezette egy ideig, míg Daninak nem volt meg a jogosítványa, úgy került hozzánk. Minden második évben elvisszük műszaki felkészítőre, majd műszakira, aztán évközben vásárolunk ezt-azt ami éppen elkopik rajta, tehát inkább a mechanikai dolgokra gondolok ezzel. Az autószerelő azt mondta, olyan jó állapotban van, hogy még 2 műszakit bőven ki tudunk belőle venni, ez 4 évet jelent barátok között is. Eddig sosem hagyott cserben minket, most adta meg magát csak a gyári(!) aksi, ezen kívül mindenhova eljutottunk vele és meglepően sokminden belefér, mert a kalaptartó kiemelése után szinte egyterűvé válik. Igaz, hogy számunkra sok pénz amit ráköltünk, viszont összehasonlítva egy drágább autóval egyáltalán nem kerül sokba és ugyanúgy kiszolgál. Minimális költség, maximális hozam. Sőt, drágább autónak drágább a fenntartása, az adója, a műszakija és minden más is és ezért mondom azt, hogy mindenki olyan autót vegyen, amit fenn is tud tartani, mert egy audinak a szélvédő cseréje nyilván a sokszorosa egy suzuikiénak. Én nem szeretnék biztonságtechnikai kérdésekben állást foglalni, nekem a jó autó az, ami gurul és bele tudok ülni, a csomagjaim is beférnek, tehát ilyen tényképpen az ő bmwjük is csak autó és nem több az én olvasatomban, viszont azon már tudnék vitatkozni, hogy az mennyivel jobb akárki csotrogányánál, mert az egész családom az autóiparban volt érdekelt mint szerelő és most mondjam meg neki, hogy valójában az ő autója szar ha már itt tartunk?! :D A bmw-k még a karosszériás és autószerelő közegekben is csak 'guruló szar'-ként vannak aposztrofálva, mert olyan problémás járművek motorikusan és mindenhogy. Pénz temetők. De eleve az egész 'az én autóm jobb mint a tiéd'-kérdéstől vakaródzom. Inkább elengedem a fülem mellett az ilyen típusú faszméregetési erőlködéseket és írok egy blogbejegyzést az egészről, mármint a jelenségről, hogy mennyire szánni való, hogy azok az emberek akik márkákat választanak személyiség helyett jobban tennék ha könyvtárba járnának edzeni, mert ha felveszem a kesztyűt az ilyen röhejes témákon, akkor annyira be találok szólni, hogy ők biztosan haza mennek 10 perc múlva :D És nyilván nem szándékom senkit sem megbántani főleg mert nem az én bulim volt, mondjuk azt elvárnám a másiktól is, hogy ne ilyen óvodás módon próbáljon meg kommunikálni velünk, meg az egész világgal. Kicsit át kellene gondolni, hogy az amit leszól, az más ember véres verejtékes tulajdona, egy olyan érték, amiért nem keveset küzd, hogy fenn tudja tartani és óriási segítség a mindennapokban, viszont ezenkívül az égvilágon semmit sem mond el a tulajáról, nem ilyen szűrőn keresztül kellene szemlélődni. Mert valójában ez döbbent meg, hogy felnőtt emberek, 2022ben még ennyire idejét múlt beidegződések alapján alakítanak ki értékrendet, ez a legnagyobb problémájuk mikor már 600ft egy kiló kenyér és a rezsiszámlák az egekbe ugrottak, a többség örül ha megél, boldogul és talán jut valami extrára is. Én arra is piszok kiváncsi lennék, hogy azok az emberek, akik 1-2 éve még goth berkekben is simán elvikérdést csináltak abból, hogy ki milyen márkájú ruhát hord és sminkterméket használ, most vajon hogyan vélekednek😏 Senki se szereti lejjebb adni az igényeit, de szerintem sokunk inkább ezeken húzta meg a nadrágszíjat mintsem a számláin és az étkezésen.
Ezenkívül viszont tényleg nagyon jól sikerült a buli sokat nevettünk, a gyerekek játszottak, ment az ökörködés :) Sőt utolsó pillanatban kiderült, hogy nagyon felvilágosultak zenei téren, ugyanis egyszer csak rákérdeztek, hogy én akkor ilyen goth vagyok?! :D Mondtam, hogy mellé még gyakorló boszorkány is, amit viszont nagyon jól kezeltek. Szerintem a végére egész belejöttünk, csak már indulni kellett, mert Biuska elvesztette a fonalat, Orsi hazavitt minket.
Szerettem volna pár outfit fotót csinálni indulás előtt, de párom annyira siettetett, hogy ez végül elmaradt, így mindössze ez az egy kép készült a vendégségbe.
A beígért kiegészítők, mert említettem, hogy a csoki csomijából fogok csinálni. Mondjuk elsőre nem tudtam pontosan milyenek lesznek, sőt pár napot gondolkodnom kellett, mert azt sem, hogy igazán mit szeretnék belőle, csatot, az az hajbavalót, vagy mondjuk valami mást, így elkezdtem inkább vízhatlanná tenni a kivágott mintákat pva ragasztóval. A harmadik kis motívumnak még nem lett végleges formája, viszont a két rózsásnak igen.
A base kartonpapír és foam, ragasztottam közé szalagból hajtott füleket és az aljára kapott egy lógó keresztet és láncot. Kicsit nehéz volt fotózni, hogy látszódjanak is, mert a pva réteg miatt a minta visszaverte a fényt.
Ennek is karton az alapja, csipke szegéllyel és van rajta láncos-gyöngyös díszítés is.
Ezt már nem én csináltam, hanem egy csoportban vettem :) A kisfiamnak választottam mellé egy Hellfire Clubbosat, először azon akadt meg a szemem, mert egy fickó egy egész tálcányi különböző jelvényt rakott fel, viszont darabáron voltak. Azt hittem el is viszik az orrom elől, mert 2 pérccel később egy lány ráérdeklődött, hogy egybe mennyi lenne, de a srác írta, hogy nyugodtan írjak messengeren, mert sok van nála. Nagyon megörültem, mert már szinte sehol nem kapni ilyeneket, pedig 10 éve még a piacon is árultak kitűzőket és olyan jó volt kisfiamnak is tudtam szerezni😍 Nagyon örült is neki.
Említettem a gyakorlást, amire mondjuk nekem a készülődéseket leszámítva nem sok időm jut, így ha most nem foglalja el Dani a konyhát akkor biztos nem szánom el rá magam, hogy készítsek valami extrémebb sminket is. Ráadásul csak úgy :D Mivel az lesz a sorsa, hogy letörlöm, és mert eddig az ilyenektől óvakodtam, azért ha nem vigyáz az ember akkor hamar bohóc szerű ábrázatot pingál magának. Nem mondom, hogy minden tökéletes rajta, viszont most a szememre koncentráltam, a cél valami trad-os, gruftis(ha úgy tetszik) volt, eléggé felbátorodtam, hogy a reggeli sminkem is egész pofásra sikerült.
A teljesség igénye nélkül, hirtelen jött kordi ötlettel és rengeteg fényjátékkal. Ez egy nagyon fontos része a fotózásnak, a megfelelő mennyiségű és minőségű fény belövése, ami bevallom nem mindig sikerül, a többi korrigálására meg ott a filteredit és a finomhangolás :) Sajnos ps-elni még mindig nem tanultam meg, gyanítom már nem is nagyon fogok, viszont egyre jobbak a letölthető programok, akár telefonra is. Az alapanyagok nagyon egyszerűek, csak 4 féle szemhéjpúdert használtam, fehéret, csillámosszűrkét, füstös feketét és nagyon feketét. A szemöldökömet is sötétszürkével húztam ki, hogy ne vesszen annyira el a szemem mellett. keményhegyű szemhájtus. A 'pirosítón' meditáltam, hogyan oldom meg, mert csak kettőféle van, így gyakorlatilag szemhéjpúderből kevertem, hogy jól árnyékoljon. Mivel erősebb rúzst akartam, így elővettem a mattos cseresznyét. Ahhoz képest, hogy jó egy hete még csak ízlelgettem a dolgot, magamhoz képest hatalmasat léptem :)) *büszke*
