30 nap gothoknak TAG~9. Melyik zenét nem kedveled?

 Olyan nehéz most kicsit visszatérni a világomba, tényleg nagyon megtaláltam magamat ebben a szituációban az új helyen ^-^ Persze nincs ezzel semmi gond, sőt, annyi mindenre rájöttem. Pl, hogy sokáig észre sem vettem, hogy az, hogy gyűlöltem a munkahelyemet, mennyi minden másra volt hatással az életemben. Ha nem szeretsz valahol lenni, szabályosan megmérgez és először 'csak' az elmédet, majd a testedet is szépen lassan. Ha indokolatlanul fáradtnak érzed magad, sokat vagy beteg, az mind amiatt van, mert nem érzed jól magad egy szituációban és ez nyomást gyakorol rád. A tested figyelmeztet. 
Most nem érzem magam szinte fáradtnak se, jó kedvem van és ettől tovább töltődök. Nem úgy jövök el, mintha maratont futottam volna, pedig régen sokszor volt ilyen. Már a bejárat előtt légszomjam volt, hevesen kezdett verni a szívem és bent, még ha nem is szólt hozzám senki, akkor is rossz kedvem volt, ezt nevezik negatív hullámnak. Az a sok gonosz ember, azzal a rengeteg visszataszító gondolattal teljesen toxikussá tették a légkört. És még csak tudatában sincsenek ennek. Borzasztó. Mármint nekik :D 
Viszont kanyarodjunk csak szépen vissza a tag-hez. 
Valahogy ez sem volt teljesen egyértelmű, hogy mire gondolt a költő. Mármint, hogy genre, vagy a szubkulton belül esetleg? Illetve, hogy olyan goth vagy metál vonal, ami nekem nem igen nyeri el a tetszésemet. Mert valahogy most ez a 'thinking out of the box' túl nagy feladat, inkább szűkíteném a goth stílusra és zenekarokra a dolgot, mintsem más genre-re. Amúgy is, azt vallom, hogy minden stílusban akad olyan előadó, aminek legalább egy száma tetszeni fog :)
Erről már írtam, hogy nekem a szimfonikus(vagy mi?) gothic metal nem a kedvencem. Sőt, kifejezetten irritál a dolog. Szerintem baromi mesterkélt, erőltetett és izzadtságszagú az egész. Párom pl szereti, de nekem a fülem kivérzik az ilyeneken, mindig megkérem ha buli van, hogy legyen szíves tegyen be valami ZENÉT :D Ezen általában kicsit megsértődik, de nem akarom, hogy a rángóideg csapdosson az ő defektes ízlése miatt xD

30 nap gothoknak TAG~8. Mi volt a legjobb és legrosszabb tapasztalatod a 'nem-Gothokkal'?

 Kezdjük a legrosszabbal, bár ilyenből szinte minden napra jut ha belegondolok :/ Még nekem is kellemetlen és keserű a szájízem ha ezt a történetet leírom, mert olyan elképesztő volt az egész. Biztosan voltatok már úgy, hogy olyan bunkó emberrel hozott össze a sors, hogy hirtelen köpni nyelni nem tudtatok, csak figyeltétek, hogy 'hmmm ez igen, te aztán barátom egy ordas nagy tahó vagy a javából'👏
Már a levegőben lógott a válásom és bevallom nem is voltam valami szuper jó passzban sem lelkileg, sem szellemileg, anyukám kitalálta, hogy sétáljunk ki a helyi lecsó fesztiválra és vigyük el kisfiamat is, amolyan nosztalgikus hangulatban, mert ez nálunk régen szokás volt, míg édesapám élt, hogy minden szeptemberben kimentünk kicsit proliskodni. Természetesen, mivel jobb dolgom akkor nem akadt, igent mondtam, bár nem tudtam, hogy meg fogom bánni a dolgot. Aznap délelőttös voltam, túlóráztam, haza siettem, összekészültünk és neki indultunk. Amúgy sem volt a eleresztve a hangulat a fesztiválon, talán már kicsit untam a sétát, mert úgy kb másodszor mehettünk végig a belvárosi vonalon, de kitartóan mentem anyu mellett, fogva a kisfiam kezét, aki ekkor úgy 6 éves lehetett. Fekete miniszoknya volt rajtam, egy fekete felsővel, necchálós harisnya és azt hiszem magassarkú cipő, természetesen fel voltam ékszerezve és kisminkelve egyaránt, kicsit furi benyomást kelthettem egy főzős fesztiválon, de hát, én így mentem majdnem mindenhova akkoriban :D Mikor kicsit szűkülni kezdett a tömeg, egy fiatal párt beelőztünk anyuékkal, hogy jobban elférjünk és a következő emlékem az, hogy valamit összesúgnak, majd a srác rám kiabál:
'hogy nézel ki te büdös kurva?'

Mondanom sem kell, nem hittem a fülemnek. Ott sétáltam az anyukámmal, kézen fogva a 6 éves kisfiammal és ez a tahó ilyen undorító stílusban beszélt hozzám, úgy, hogy a gyerek is hallotta. Nem gondol bele, hogy mégis milyen példát mutat egy ilyen kicsinek? Kellett kb 10 másodperc, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat, nem fogom hagyni, hogy a gyerekem előtt próbáljanak megalázni, úgyhogy felvettem a kesztyűt és szépen végig mértem őket majd közöltem:
'Jobban mint ti az biztos :D Olyan csövesek vagytok a barátnőddel, hogy az eszem megáll komolyan'
Ettől a srác nagyon ideges lett, meg akart pofozni de csak szóban természetesen, én meg kinevettem, hogy jobb ha vissza fogja magát, mert letépem a fejét még a végén ha nagyon felbosszant, inkább andalogjon arrébb míg jó kedvemben vagyok.
Engem ebben az egész történetben az akasztott ki a legjobban, hogy ezt mind egy gyerekkel az oldalamon kaptam meg és mint utólag kiderült, annyi generálta, hogy elhaladva mellettük a fickó végig nézett engem, aminek a barátnője nem örült és, hogy anyácska ne haragudjon gyorsan beszólt, hogy úgy tűnjön csak emiatt nézett meg és nem azért mert szemrevalónak talált. Szánalmas, hogy emberek mennyire visszataszítóan tudnak viselkedni, az sem zavarja őket, hogy ezzel milyen rossz példát mutatnak a kisgyereknek vagy hogy tökig égetik magukat. Mondjuk ez utóbbi már nyilván csak az ő problémájuk, egyszer majd a nem-jó emberbe kötnek bele, aztán úgy el lesznek picsázva, hogy megemlegetik :D
Mondjuk nem panaszkodom, jóból is akad bőven, mert nekem már az is annak számít, ha egy egyszerű munkanapon egy szubkulton kívüli megdicsér, hogy milyen csinos vagyok. Mert általában egyszerű embernek még a legösszeszedettebb koordináció is vadnak tűnik, szóval a szó, hogy 'csinos' tényleg bóknak minősül, de nekem mégis a legnagyobb elismerés az a, szám szerint 2 alkalom volt, mikor egy rendezvényen külön meg is állítottak, hogy lefotózhassanak, mert annyira tetszett a megjelenésem nekik :) Szerintem hazai körülmények között ez ritka, illetve egy normál programon, mert nem csak, hogy inkább az a tendencia, hogy az átlagos emberek húzódoznak vagy fintorognak, de maximum lopva készítenek képet és messze nem olyan céllal, hogy azt megjelentessék pozitív kontextusban, hanem max annyi a szándékuk vele, hogy az ismerőseiknek mutogassák, hogy 'te hé nézd má mit láttam höhöhöhö'. Szóval ha valaki veszi a fáradtságot, hogy odajöjjön és engedélyt kérve fotózzon, főleg ha egy professzionális fotósról van szó, akkor az több mint elismerés :)

They dance through the flames and they are falling so proud to die Hand in hand they dance on the crimson ground glad to dance

 Mindig is az a típus voltam, aki ragaszkodott egy jól bevált dologhoz, tehát nem mondanám, hogy váltogattam volna mondjuk a munkahelyeimet, az hogy egy időben megfordultam több cégnél annak volt köszönhető, hogy kiskönyvvel dolgoztam a lehetőségeknek megfelelően, viszont az életkoromhoz képest, mikor fő állásba mentem, egyszerre már nagyobb időt húztam le egy helyen. Mert nem szeretem a bizonytalanságot, szerintem bőven elég kivárni a próbaidő végét, hogy egyáltalán igényt tartanak-e továbbra is a munkámra. Nemhogy önszántamból ugrabugráljak, úgy cserélgetve a munkahelyeket plusz 10 ezer forintért, mint más az alsóneműit. Már majdnem 10 éve voltam ugyanott és bevallom, nem csak rettenetesen untam, de meg is utáltam a céget úgy mindenestül. Sokszor beszélgettünk erről a családban, mert a testvérem férje is ott dolgozik és ő mindig arra hegyezte ki a társalgást, hogy alacsony a bérezés, de nekem nem ez volt az elsőszámú problémám a hellyel, mert a vidi mindig is a legrosszabbul fizető cégek közé tartozott még megyei viszonylatban is, de számos előnnyel rendelkezett ennek ellenére. Stabil hely, ami az olyanoknak mint én nagyon jó hír. Vidi volt, van és lesz is, ezt mindannyian tudjuk, tehát aki képes az igényeit lejjebb vinni, annak akár egy hitelfelvételes vagy éppen családi időszakban kézenfekvő megoldásnak minősül, hogy ott dolgozzon. Akármi történt, leépítés viszonylag ritkán következett be, inkább áthelyezték a dolgozókat, óvva a jogfolytonosságot, mintsem utcára tegyék őket, ahhoz már tényleg a bilibe kellett nyúlni, hogy valakit kirúgjanak ugyanis. Volt nagyon sok munkatársam, akik küzdöttek alkohol problémával vagy egyszerűen a családjuk volt zűrös, rossz körülményeik voltak és emiatt ők is azokká váltak, mégsem küldték el őket vagy csak nagyon indokolt esetben, az utolsó utáni pillanatban. A béreket is próbálták időközönként fejleszteni, adni valami pluszt, vagy lehetőséget teremteni mindenféle egyéb szolgáltatás igénybevételére a cég dolgozójaként. A karanténosdi alatt pl mindenkinek napi bruttó ezer forintot csak azért fizettek hónapokon keresztül(ez 31 000ft bruttót jelentett egy hónapban béren felül), ha egyáltalán bejön dolgozni, mert rengetegen maradtak otthon és így próbálták elérni, hogy a termelés zökkenőmentes maradjon. Szóval nem mondanám, hogy ebből a szempontból okom lehetett volna arra, hogy valaha is váltsak, mert a körülményeimben igenis egész jól éltem abból amit ott kerestem, akkor is ha egyedül neveltem a fiamat, mert éppen nem volt társkapcsolatom.
A légkör viszont borzalmas. És akkor még szépen fejeztem ki a dolgot. Sajnos van egy szűk réteg, illetve egészen a szülési szabimig még volt-, akik sohasem cserélődtek és ez a közeg nagyon durván belterjes és visszataszító. Nem igen kívánok hosszú pocskondiázásba beleállni, de nekem ebből a majdnem 10 évből 4 és fél olyan, amit teljesen el akarok felejteni, 2 viszonylag tűrhető volt és kb másfél/2 év viszont felejthetetlen, akkoriban kifejezetten szerettem bejárni, mert összeverődött egy olyan műszak, amiben jó érzés volt csapattagnak lenni. Összességében viszont kijelenthetjük, hogy nekem a munkahely tényleg csak és kizárólag pénzkereseti forrás volt, semmi egyéb. Nem mondanám, hogy szerettem ott dolgozni, nem voltak terveim, nem volt benne kihívás és bármit csináltam minden hatalmas kudarc és csalódás lett. Egyszer kiemeltek sori anyagellátónak, mert fogalmam sincs, hogy hogyan, de láttak bennem fantáziát, mondjuk ez volt az egyetlen olyan pozíció, amivel én is össze kacsintottam, de hamar gyorsan világossá vált, hogy messze nem a szakmaiságról szól, hanem hogy kivel-, milyen- és mennyire jó viszonyban vagy, tehát aki hozzám hasonlóan egy kevésbé népszerű egyén, annak mondhatni elkapáltak szakmailag is. Visszatartják az információt, sőt ami nekem sokkal megdöbbentőbb volt, hogy szánt szándékkal kevertek bajba. Megbántam, hogy akkor elvállaltam és elhatároztam, hogy soha semmilyen pozícióba nem engedem, hogy belekényszerítsenek, mert annyit nem ér az egész.
A lelkibékém sokkal fontosabb, hogy hogyan érzem magam, mert mégiscsak ott kell eltölteni a nap egy jókora hányadát és nagyon nem mindegy, hogy ezt komplett gyomorideggel teszem-e esetleg. A munkám mindig úgy kellett nekik, mint egy falat kenyér, mert majdnem minden részlegen és folyamatban meg tudtam állni a helyem, gyorsan tanultam, jó a kézügyességem, rám lehetett bízni sok mindent, de folyamatosan közutálat és vicc tárgya voltam, természetesen ezt leginkább a kinézetem generálta, mert nem bírták feldolgozni, hogy más vagyok mint ők, bár ettől még nem rossz, emiatt mindig ledegradáltak, úgy kezeltek mint egy taknyos gyereket és volt, hogy a munkaképességem is csökkent, vagy a pánikbetegségem újult ki, ami ráment az egészségemre is. Csak nagyon kevés olyan ember volt, aki vette a fáradtságot, hogy megismerjen, a többiek inkább sugdolóztak a hátam mögött, nevettek rajtam és ott szívattak ahol tudtak és azt is elvárták, hogy én ezt teljesen nyeljem is le, ne csináljak belőle nagy ügyet. Én voltam az ügyeletes megbocsájtó, aki másnapra már kialudta a mérgét és ha összefutottunk egy asztalnál, akkor is rájuk mosolyogtam pedig pofán tudtam volna verni őket :) Isten igazából nem felejtettem el egyiknek sem, amit velem tett, még ha ez róluk többet mond el mint rólam valaha.
Úgy érzem, világosan kivehető, hogy miért is voltam úgy beparázva attól, hogy új helyen kezdek, mert nem a munka maga, hiszen a terület szinte azonos, hanem, hogy új hely, új konfliktusok, megint meg kell mászni a létrát, kipuhatolni, hogy kinél meddig lehet menni és mennyire bízni bennük, szóval új kihívás volt ez számomra fejben és a végén úgy voltam vele, hogy rosszabb már nem hiszem, hogy lehet mint a vidi. Heteken keresztül rakódott rám a nyomor, mert azt hittem, hogy megint ugyanolyan nyomorúltul fogom magam érezni, pedig erre nem volt semmilyen garancia.
Így álltam meg hétfőn reggel fél nyolckor az A.C. bejárata előtt. Tudjátok, mikor a csúszda legtetején toporogtok, mert nem mertek lecsúszni, de vissza már nem fordulhattok és inkább lendületből szinte ugorva elrugaszkodtok :D🎢 Már fel voltam mindenre készülve, ténylég a legrosszabbra is. Majd jött az idegenvezetőm, rám köszönt kedvesen és bementünk.
Nekem az is furcsa volt, hogy a gyártóterületre simán be lehetett menni utcai öltözetben, itt már azért néztem, de úgy voltam vele, hogy mivel kis cég, gondolom nincs külön helyiség a fogadásra, míg felveszem a munkaruházatot és megkapok minden eszközt, de hamar világossá vált, hogy ez nem az a hely, ahonnan én jöttem, ugyanis a következő beszélgetés zajlott le köztünk:
-Biztos bejöhetek így?
-Miért ne jöhetnél? 
-Hát, tudod az esd...
-Ja :D Az nem fontos.
-O_O- néztem nagy szemekkel- És akkor most vesszük fel a munkaruhát?
-Milyen munkaruhát? Miért, szeretnél munkaruhát? 
-Persze, tudod köpeny és papucs :)
-Komolyan szeretnél köpenyt? :D Senki se hordja :D De akkor várj, megpróbálok neked keríteni egyet, valahol ott lennie kell, nem tudom szerintem elpakolták. Papucs meg, ó igen, egyszer láttam :D Mindjárt azt is megnézzük.
Itt ezen a ponton már magamon kívül voltam, mert lehet, hogy kimosták a vidibe az agyamat, de én ragaszkodom az esd köpenyhez, mert ne a sajátom kopjon és ne legyek koszos, mert még egy ilyen helyen is van némi kosz a csarnokba, ráadásul ha valami vegyszer rám borul, akkor a köpeny fel is fogja. Nekem már égette ki óngolyó a kedvenc blúzomat és volt, hogy a rózsaszín felsőm a hasam környékén csupa barna maszat lett a gyantától. Nem beszélve arról, hogy amennyire eleinte utáltam a köpenyhordást, annyira nem tudnék már nélküle élni, kényelmes és hasznos, sok mindent el tudok benne tárolni, ha nincs rajtam, olyan mintha, meztelen lennék a munkahelyen, azért valljuk be, nem véletlenül találták ki, jó az ha van. 
Nem szaroztak, indultunk a gyártásba körülnézni, megmutatták az asztalkámat, ahol majd forrasztani fogok és ahogy végig vezettek a munkatársnők között, egyből összetalálkozott a tekintetem pár emberével....Máté megállt közöttük, míg én megkaptam a köpenyt, hogy szeretné bemutatni az új koleganőjüket, majd egy ismerős arc megfordult:
- Nem új. Lili a memmingerről :)
-Szia Ildikó-köszöntöttem- ezer éve nem láttuk egymást :D
A hely hemzseg a rég nem látott, ilyen olyan okból leszámolt videotonos kollégáktól, szinte a fele már ismerős volt. Ildikó a felső csarnokba volt instruktorom először az ebm részlegen, majd a memmingeren. Neki is megvolt a maga története a vidivel kapcsolatban, ami bár nagyon sajnálatos, mégis úgy érzem, ő a legnagyobb nyertese annak, hogy akkor beadta a felmondását és eljött onnan, még ha én nagyon sajnáltam is ezt.
Mondhatom, hogy egyből egy jó társaságba csöppentem, ahol már ismerősként fogadtak és viszonylag tisztában voltak a képességeimmel. De meg kell jegyeznem, az egész hely, a cég, a vezetőség, egy teljesen egyedi filozófia alapján épül fel. A kulcsszó a bizalom. Az A.C.ben teljes munkaidő kitöltés van ugyanis, ami azt jelenti, hogy csekkolni kell, viszont a csekkoló óra csakis a gyártó területre korlátozódik, tehát az étkező, a dohányzó és még a mosdó is ezen kívül helyezkedik el. Minden egyes kiléptetésnél megáll az idő, a szerződésben foglalt óraszámnak viszont meg kell lennie. Nincs lazsálás, lézengés, mindenki magának dolgozik, a saját óráiért, ergo a pénzéért felel. Ebben én speciel sokkal több potenciált látok, mert dacára a nagy lazaságnak, mégis van egy fajta fegyelem és tisztelet a főnökségben és a dolgozókban egyaránt. Azt mondja a vezetőség, hogy rendben, nem állok ott mögötted minden fél órában, hogy azt nézzem mit csinálsz, nem szabom meg mikor menj szünetre és hányszor, beoszthatod az idődet, ahogy neked szimpatikus és kényelmes, viszont elvárom, hogy a munkádat maximálisan végezd el lelkiismeretesen, cserébe a munkabeosztásodat is rugalmasan kezelem.
Rengetegszer küzdöttem személyes problémákkal a vidis munkaviszonyom alatt, hogy hogyan oldjam meg a fiam felügyeletét, vagy az intézménybe szállítását és nekem kicsi gyerek mellett, főleg egyedülállóként igenis teher volt a műszakozás, félig meddig a fiam ott romlott el a tanulás terén, mert az első pár fontos évében nem tudtam úgy jelen lenni és segíteni, ahogy az elvárható lett volna. Mert vagy otthon sem voltam, vagy mondjuk aludtam, mert éjszakás műszakoztam, valamikor meg a házimunkát is meg kellett csinálni pl, így ez a napi rutin rovására ment az ő szempontjából. Sokszor lett volna szükségem cserére, mert mondjuk megbetegedett vagy el szerettem volna intézni valami fontosat, de ezek miatt nem akartam kiesni a munkából, viszont akármi kérésem volt, egyszerűen süket fülekre találtam. Minden egyes alkalommal komoly harcokat kellett vívnom, hogy sikerüljön valami kompromisszumos megoldást találni, így lett az eleinte 3 műszakból 2, megint 3, aztán 8-4ig office time, folyamatos délelőttös munkavégzés és végül 2 műszakos. Mert ki kell mondjam, semmilyen lojalitás nincs a cégben a dolgozók iránt, teljesen leszarják hogyan oldod meg az életed, csak csússzál be szépen dolgozni, az hogy emiatt a családod is széthullik, az őket nem nagyon hatja meg. Most azt mondták, úgy jövök, ahogy nekem jó, bármi gondom akad, szóljak megbeszéljük. Előfordulhat az is, hogy lebetegszik valamelyik gyerek, akkor megvárom míg párom haza ér és bemehetek utána is ledolgozni az óráimat, de akármilyen csere megoldható.
Itt egyből csapattag lettem. Még alá sem írtam a szerződést, csak kettőt pöttyintettem és máris az orrom alá tolták az ebéd rendelős papírt, hogy karácsonyi buli lesz decemberben cég szinten, válasszak mit szeretnék enni O.O Biztos nagyon érdekes arcot vághattam, mert egyből mondta hogy:
-Miért, nem leszel már tán akkor itt?😏
-Jaj dehogyis nem leszek, ne viccelj 😅😊
-Akkor jó, már megijedtem.
Ledolgoztam úgy a vidibe az időmet, hogy egyetlen egy céges vacsin sem vettem részt és azért, mert tudtam, hogy nem szívesen hívtak meg és bevallom, nem is igen akartam volna elmenni, nem éreztem, hogy a részese lennék akárminek is, leszámítva azt az egy műszakot, de a vacsorán az egész üzem részt vett és én nem akartam olyanokkal is együtt lenni, akiket nem kedvelek. Most viszont örömmel mondtam igent. Ez is hatalmas előrelépés.
Az A.C.-ben az első pillanattól kezdve, nem csak a munkatársak, de a főnökség is egyenrangú félnek kezel. Tudom, hogy lesznek még biztosan nehéz napok és kialakulnak kisebb konfliktusok, de eddig az a benyomásom, hogy a legjobb helyre jöttem, mert éveken keresztül féltem kilépni a komfortzónámból és keresni egy másik munkát, pedig a régit gyűlöltem jó ideje és ha valami nem felel meg, akkor nem vagyok fa, meg tudom változtatni. Persze ehhez kellett, hogy jó helyen legyek jó időben, a jó embertől halljam ezt az információt, hogy van egy ilyen lehetőség is, mert szerintem most mondhatni kivártam a legjobbat. Jó hangulattal megyek be, kicsit fura ezt kimondani, de szinte várom a következő napot, ami persze lehet az újdonság varázsa is, bár ezt a vidibe első naptól kezdve valahogy nem éreztem :D Viszont nekem itt az nagyon szembetűnő, hogy mindenki kivétel nélkül kiegyensúlyozott, vidám, barátságos és közvetlen, ami szerintem a kielégítő munkakörülményeknek tudható be.

Ultra violet~ Egy nap fodrászkodás

Nagyon nagyon régóta vágytam színes hajra, erről már többször is sírtam itt a blogon is, de sohasem mertem belevágni a hajam állapota miatt :/ Szerintem én megtanultam együtt élni a dermatitisszel és el is fogadni. Főleg azt, hogy valószínűleg nagyobb volumenű változtatást soha a büdös életben nem lehet rajta végrehajtani. Az egyszerű haj jobb mint a nulla haj :D Ezért mindig ámulattal vegyes tekintettel fürkésztem mások bátor próbálkozásait, mikor akár otthon, vagy szalonba próbát tettek egy extrém hajszínre. Mondjuk főleg az otthoni kísérletekkel kapcsolatban voltam szkeptikus, hogy hosszú távon mennyire is működik jól a dolog, mert egy idő után valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mindenki haja a felére törött :D De még a szakemberek által festett példányok közül is nagyon sokan jártak hasonlóan. Szóval nem mondanám, hogy meggyőzött volna, hogy érdemes beleugrani. Ráadásul egészen eddig úgy gondoltam, hogy kényelmetlen, mert ugyan kinek van arra ideje meg energiája, hogy 2-3 hetente a fodrászhoz mászkáljon. Ezeket a crazy színeket mindig frissíteni kell, hamar besárgulnak és kikopnak, még csak most kerültek a piacra olyan készítmények, amik már inkább festékek a hatásfokukat tekintve, mint egyszerű színezők.
Barátnőm lehetőséget kapott, hogy részt vegyen egy kiegészítő oktatáson és rögtön rám gondolt mint modell, mivel az én hajam 15 éve bolti, fekete hajfestékkel van festve, nagyon kényes és a fejbőrömön élősködő ekcéma miatt is tökéletes kihívásnak bizonyultam egy hidrogénezéshez és színezéshez. A terv nem az volt, hogy egy alkalomból platina szőke legyek, majd neon árnyalatú, hanem kisebb léptékben valami kevésbé roncsoló hatású eredményt érjünk el a fekete mellé. Mindössze 2 sáv leválasztása az alsóbb rétegből, gyengébb hidrogén és sok türelem, mivel fogalma sem volt, hogyan fog viselkedni a hajamon az anyag. 
Természetesen volt elképzelésünk színben. Nekem a hűvös, kékes, lilás színek tetszenek, mindig is ki szerettem volna próbálni ezeket és mikor előkerült egy teljes paletta amin csak ezeknek az árnyalatai találhatóak meg, akkor tudtam megérkeztem :)

Próbáltam a valóságnak megfelelő fényképet készíteni erről, de ez nagyon nehéz feladat, mert a szalonban a fények kicsit eleve kékesek, teljesen más hatást kelt bent, mint természetes fénynél.

Csináltam videót is, hátha így sikerül hűebben vissza adni, mert szavakkal képtelenség leírni, hogy milyen pompás színek voltak rajta. Mindegyik nagyon tetszik, de most a bal oldalon található 3 legsötétebbre böktem rá, hogy akkor, ha ezek közül valamelyik meglesz, én örülni fogok.

Amiatt nem aggódtam, hogy leég a hajam, mert ezt már az elején tisztáztuk, hogy inkább gyengébbet tesz fel, de nem fogja leolvasztani. Nyilván ezeket a hideg színeket nem lehet egy szívásból elérni, mert minél sötétebb a hajad, annál pirosasabb lesz a végeredmény és be kell valljam, nekünk sem sikerült ennél világosabbat kihozni belőle, kb olyan rókavörös lett. De ennek ellenére mikor felkenték a pigmentet a mosóban még nagyon kék volt a saját hajamhoz képest.

Majd következett a fekete, tő frissítés és a hatóidő után a mosás, szárítás. 

Próbálták különböző képpen fotózni, hogy jól látható legyen a fekete mellett, mert Orsi kissé csalódott volt, szerinte nem olyan lett mint amilyet elképzelt. Aláírom elveszik a sajátomban, de nekem így is nagyon tetszik és első próbálkozásra teljesen jó lett.

Ilyen sötét hajból rendkívül nehéz szép és intenzív színeket festeni elsőre, sőt szerintem lehetetlen is anélkül, hogy a hajat ne károsítanák, viszont abba semmilyen körülmények között nem egyeztünk volna bele. Nem látom értelmét annak, hogy a most közepes állapotban lévő hajamat csak azért tökig égessük, hogy a maradék színes legyen. A következő leszívásnál már sokkal jobb lesz a végeredmény.
Nekem egyébként nagyon tetszik :) Mikor felfogom szépen látszik a szín és amúgy is szoknom kell még ezt az egész változtatást.

30 nap Gothoknak TAG~7. A 10 kedvenc goth bandád

A következő lista, ha nem is teljes mértékben gothic, amit felvállalok és el is fogadok, viszont tekintsetek úgy rá, mint az a 10 zenekar, akik inspiráltak engem. Szerintem a hangulat sokkal fontosabb mint a besorolás. Emiatt van az, hogy engem a hideg víz szokott verni a gothicnak aposztrofált szimfónikus zenéktől, mert ezek -szerintem- mindig görcsösen gyúrnak arra, hogy ultra gothok legyenek és elképesztően izzadtság szagú szokott lenni amit csinálnak. Ugyan ilyen viszolygást vált ki belőlem a darálós-hörgős 'zene' is, csak nagyon elenyésző százalék nyer meg magának, jobban szeretem ha valami dallamos, dinamikus és énekelhető. 

The 69 Eyes

Ami nem teljesen és csakis goth, viszont egyedi és utánozhatatlan, megismételhetetlen numero uno, A hihetetlen THE 69 EYES😱

Paradise Lost

Őket még 15 éves koromban ismertem meg az akkori barátomon keresztül úgy, hogy tisztában sem voltam a genrevel, de olyan kitartóan szerettem a zenét amit csinálnak, hogy mikor végre módomban állt rákeresni az összes albumjukra egy álom vált valóra, nem okoztak csalódást semmivel sem amibe belekezdtek. Azóta is szerelmese vagyok mindennek amit csinálnak, rendkívül egyedi hangulatot képesek teremteni, sokszor szinte meditatív állapotba kerültem a hallgatása közben. 

The Sisters of Mercy

Nincs mit hozzáfűznöm :D

Type O Negative

Lord of the Lost

Őket már viszonylag később ismertem meg, nem szégyellem bevallani, hogy páromon keresztül, mivel  ritkán kerül a látóterembe teljesen új zenekar, nem igen követek nyomon már zenei magazinokat, így ha nem éppen egy filmben vagy fesztivál dokumentációs videó összefoglalóban hallok meg valamit ami érdekesnek tűnik, akkor nem nagyon történik meg, hogy rá googlezzak genre alapján valamire. Ők viszont állat zenét nyomnak. :D

 

Suicide Commando

Ők a táncparkett sötét oldala :D Rendkívül egyedi ütemekkel és világgal, amit csinálnak az egy 'a state of mind' 💀

HIM

Oké, oké, nem az true kategória, de nekem ők is különlegesek, így nem vitatkozom a dolgon :)

Fear Factory

Akik inkább az industrialt erősítok, viszont nagyon érdekes és dinamikus atmoszfétát teremtve.

Igaz, hogy tettem egy említést már róluk, de ettől függetlenül igenis bérelt helyük van ezen a listán :)

Utolsónak nem egy kifejezett zenekart vagy bandát választottam, hanem, az ismeretterjesztés kedvéért egy teljesen egyedülálló válogatás albumot, amit Bruce Dickinson jegyez :) Szerintem igenis helyet érdemel a goth kategóriában. 

Gallowdance

Végre túl vagyunk rajta. Örömmel jelentem be, hogy barátnőm hivatalosan is végzett, mint fodrász😍 Elmondhatatlanul büszke vagyok rá, mert nagyon rövid idő alatt óriásit futott, beleadva apait-anyait miközben mindenki csak ette az idegeit. Ő kitartóan a célra koncentrált és gyorstalpaló tempóban profikat megszégyenítve megkaparintotta a bizonyítványát. Egyetlen tárgyból sem hasalt el, az írásbelije is csodásan sikerült. Mégegyszer, innen is, gratulálok! ^-^
Még úgy októberbenben volt az első gyakorlati vizsgája, erről akkor írtam is, hogy majd szeretnék egy összefoglaló bejegyzést, de ez végül elmaradt, viszont az akkori körülmények miatt is részben, mert annak ellenére, hogy mind a ketten szinte görcsösen próbáltunk megfelni az elvárásoknak, végül a helyszínen egészen más volt a tapasztalatunk. Nekem kisebb fajta csalódás volt a hely, mert a beígért dolgokból végül az lett, hogy leszólták mindenki kontyát és egyáltalán nem számított hogyan vagyunk felöltözve, sőt ha egy mackógatyába és smink nélkül vágtatok fel, az sem zavart volna senkit, én meg úgy ültem ott mint aki a wgt-re készült(Tomi meg is kérdezte mikor belépett, hogy mi van esküvőre készülünk? még Danira is öltönyt adtam ugyanis😂) és én azzal az outfittel majdnem kint szobroztam az esőben fél órát, mert parkolóhely is alig akadt és a modelleket nem engedték bent várakozni. Barátnőm meg már kóma közeli állapotban volt az idegtől, annyira nem tudta mire számítson, a helyi oktatója mindenféle borzalmakkal traktálta, hogy mi az ami tuti nem lesz megfelelő a vizsgán. Ez szülte az ellentétet köztünk is akkor, mert Orsit olyan mértékben elbizonytalanította, hogy végül nem mert egy igazán extravagáns kontyot felrakni nekem, pedig akart bele fonást is, így a ruha és a smink is vita tárgyát képezte pár napig köztünk. Nyilván a helyszínen kiderült, hogy alig van alsó határ és mint mondottam, a több az több :D A másik oldala, hogy nem készült akkor fotó, hogy aznap kicsit betegeskedtem is, rohanva indultunk el, késve értünk haza, délután a nővéremék is átjöttek, így világosan érzékelhető, hogy minden összejött ahhoz, hogy inkább a modulzárót dokumentáljam. És hozzá tenném, hogy nekem sajnos a körülmények miatt sem és úgy alapvetően sem igen nyerte el a tetszésemet az akkori közösen kiválasztott koordináció, egyszerűen rossz szájízem volt az egésszel kapcsolatban :/ Az egyetlen pozitívum az volt, hogy Orsi átment a vizsgán.
Most nem volt külön sofőröm, Dani otthon maradt a gyerekekre vigyázni, úgy beszéltük meg, hogy reggel 6 órára eljön értem Orsi és vele megyek fel, ha vége az egésznek, a barátja elhoz haza, hogy se Krisztiánnak se nekem ne keljen ott várni míg befejezik a vizsgáztatást. Az egyik modell késett, és a 4 éves fiára mi vigyáztunk míg ő bent volt, mert el kellett magával hoznia :D Édes kis szíve, abban a nagy kapkodásban úgy megvolt eleinte ijedve, szerintem azt hitte el akarjuk rabolni, de végül vissza ültettük az apja autójába és lekenyereztem a kedvenc meséjével, amit a telefonomról nézhetett :)
Olyan gyorsan pörögtek az események, hogy szinte beszélgetni sem volt időnk a váltások között. Mikor beültem a szalonba, akkor meg csak finomam poénkodtam, nehogy elvonjam a figyelmét Orsinak, mert ő is az a típus aki kényszert érez beszélgetés közben, hogy a másik szemébe nézzen, de akkor meg a keze áll meg :D Ez nyilván megengedhetetlen abban a helyzetben.
Mivel tudtam, hogy olyat tervez, amiben lesz fonás, ezt rám is próbálta pár napja, így a koordinációs ötletem valami kissé vikinges gothic, téli szett volt, ami viszonylag kényelmes és utazás biztos. Sajnos ez elég nagy gond, hogy attól tartok, hogy szétülöm mire odaérek a helyszínre, emiatt pl fűzőben egyáltalán nem is gondolkodtam. Most nem misztifikáltam túl a sminket se, hangsúlyos fekete és kész, így is csillogott a bőröm a kenőcstől és hogy 2 napja megint kókuszzsírral kellett pihentetnem esténként. Most előtte fotóztam, valamilyen szinten a smink miatt, mert tudtam, hogy mire hazaérek már kissé le lesz csúszva és fotózni mindig friss sminkkel kell, és részben mert maradt annyi időm és mert külön akartam az outfitról és külön a kontyról képeket.

 A tudatom a szőrmegallér körül forgott, gyakorlatilag erre és a keresztes, gothic lolitás bársonyszoknyára építettem az egészet, emiatt választottam hozzá egy egyszerű magasnyakú felsőt és fekete harisnyát. Nem is akartam nyakláncot, fülbevaló természetesen volt, de a gallér, ami szintén diy, kb egy éve készítettem, ami egy kicsit amúgy is vikinges, így a többi, tehát a karkötők és az öv csak azért kerültek bele, hogy ne legyen túl unalmas.
Mondjuk csak úgy alsóhangon jegyezném meg, hogy én is látom, hogy egyre vékonyabb vagyok, amit ez a koordináció durván ki is emel pluszba, de ez a kemény diéta nem alkalmas arra, hogy hízzak. Lassan már semmit sem tudok megenni és amit meg igen, az vagy drága, vagy nem elérhető az árú hiányok miatt, úgyhogy azt hiszem megint lesz egy küszködős fél/egy évem, lehet megint lefogyok 50 kg alá, pedig nem akarnék :'(

Eddig ez a konty a kedvencem. Sikerült Orsinak teljesen belesimítania a frufrumat az összképbe. Imádom a fonatokat, a formáját, a kontytűk stílusát és elhelyezkedését is. Olyan, amit hordanék máskor is, egyszerűen nekem találta ki ^-^

Mindent összevetve, most sokkal jobban alakult az egész, bár lehet benne van az is, hogy már tudtuk mivel számoljunk és se ő, se én nem izgultunk úgy mint az októberin. Boldog vagyok, hogy sikerült és hogy részese lehettem ennek a dicsőségnek kicsit.

 

30 nap Gothoknak TAG~6. Írd le kézzel a kedvenc dalszövegedet és oszd meg a róla készült képet

 Teljesen megzavart ez a feladat, mert nekem úgy igazán nincs egy kedvenc dalszövegem. Majdnem az összes a kedvencem amit hallgatok, mindegyikben van olyan téma, amiben megtalálom önmagamat. Ráadásul nem mindegy, hogy kedvenc dal, vagy dalszöveg, csak egyetlen egyet képtelen lennék választani. Vecna számára tökéletes préda válna belőlem ilyen fogyatékosságokkal :D Így ráment az egész délelőttöm fejben, hogy válasszak egyet. Nem szerettem volna sokat körmölni, az igazság az, hogy nem valami szép a kézírásom, diszlexiás is vagyok és el is szoktam már attól, hogy hagyományosan írjak, de nem szeretnék egy pontot sem kihagyni, mert akkor értelmetlenné válik az egész kihívás. Mivel nehezen tudtam választani, végül úgy döntöttem, hogy a szövegre koncentrálok maga a zene helyett, tehát egy olyan műre, ami egy különlegesen értékes mondanivalóval rendelkezik számomra. Nem is annyira goth, inkább rock/metal, legalábbis a genre-t tekintve, viszont ez semmit sem von le az értékéből. Fölöslegesnek találtam az egészet leírni, inkább azt a versszakot, ami nekem oly sokat jelent.

Azt kérdezném tőle, hogy akar -e kérdezni tőlem

Ha csak egyet választhatna, mit tartana meg belőlem

Még azt kérdezném tőle, hogy akar -e így is engem

Ahogy régen akart, amikor még minden színtiszta volt a fejben

És közben csak nézem

Egész másra emlékszem

Ennek most fájnia kéne, mégsem érzem

Bárcsak, a szívem cserélhetném újra

És a régit meghagyhatnám élve

Hogy kérdezzem évek múlva

Helyes választ remélve

Mit tart bennem

Jónak és szépnek

És azok akik kívülről látnak

Embernek hisznek, vagy gépnek

Élő mechanikának

30 nap Gothoknak TAG~5. Van helyi goth banda vagy csoport ott ahol laksz?

Már majdnem ráböktem, hogy zenekar biztos, hogy nincs, de ez nem teljesen fedi a valóságot. Az én városom a megszámlálhatatlan hardcore és rock együttesről híresült el egy időben. Rock(esetleg metal?) zenekarok a 2000es évek elején mentek, míg a hc bandák később, olyan 2010ben élték fénykorukat. Természetesen voltak más jellegű formációk is, de ez a két fő vonal vált közkedvelté.
Az egyik munkatársam zenész volt és két zenekarban is játszott 2016ban. Jártam mind a kettőnél próbákon, majd később a fellépéseikre is. Bár ezekből a NoTs akkor még nem jött ki a teremből mert nem volt énekesük egy két éve, viszont imádtam őket hallgatni. Szerintem ha a fiúkat kérdezném, biztosan nem aposztrofálnák a zenéjüket gothicnak, inkább metálnak vagy valami ahhoz hasonló genre-nek, de engem az érzelmes, hosszú szólórészes dalaik nagyon megérintettek, egyedi hangzásvilágukkal különös, sötét romantikus, vágyódós hangulatot teremtettek. Legalábbis akkor, mert azóta valahogy elkerülte a figyelmemet a munkásságuk, pedig sikerült beújítaniuk egy vocalistát.

Mindenesetre a képre kattintva megismerhetitek őket :)
Kifejezetten goth csoport viszont létezett, de az na, hát olyan is volt :D Elnézést a lefitymálásért, de azok a társaságok, amik olyan emberhez köthetők mint a Kripta boltos D kisasszony, számomra teljesen komolytalanok. Btw inkább nevezném egy baráti társaságnak, mert nem igen tartottak megyére szóló találkozókat, az akkori korszellem divatosnak vélt szubkultúrális eszményei szerint összejöttek egy parkban, ami tartott pár évig és vége is szakadt. Nem terjedt ki más megyére, nem lett belőle nagyobb dolog, senki sem sajnálja, hogy elszalasztotta :D Azóta meg -szerintem- kiment a köztudatból a városban az ilyen jellegű tevékenység, mint ahogy gothnak lenni is kuriózum manapság.

30 nap Gothoknak TAG~ 4. Nevezz meg sztereotípiákat, amik rád is vonatkoznak

Elgondolkodtatott ez a kérdés, mert egészen őszintén megvallva hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy külső vagy belső, tehát személyiség jegyekről van pontosan szó ezalatt, hogy goth-sztereotípiák, mert nekem ennek hallatán inkább utóbbi jut egyből az eszembe, viszont nem tagadom akad a másikból is jócskán.
Kezdjük az elején. Igen, a kedvenc színem a fekete, ezzel gondolom nem okoztam nagy meglepetést. Pedig nincs bajom a színekkel, rögtön utána a rózsaszín, majd a bordó, lila és a sötétkék árnyalatai következnek, aztán a pasztell színek. Viszont nem mindegy, hogy öltözködésről vagy másról van szó, mert ruhákban a lolis és nyári electro oldalamat leszámítva én inkább a feketét preferálom. Szerintem ebben a színben, ami valójában nem is szín, hanem azoknak, illetve a fény hiánya, sokkal több energia, hatalom és szenvedély rejlik, mint az összes többiben együttvéve. Mondjuk nem szeretném túl magyarázni, szeretem a feketét, mert kurvajól' néz ki :D
Érdekel a misztikum, a természetfeletti, amit én inkább természetközelinek nevezek és boszorkány is vagyok 😂 Immár negyedik éve gyakorló, hobby wicca, ami mondjuk nekem egy gyerekkori kötődés, mint ahogy azt már leírtam rengetegszer és az hogy túl a harmadik x-en végre minden olyan tudás a birtokomba is került, ami alapján meg is élhetem true boszorkányságomat, egy valóra vált álom. Bár nekem az egész hitvilág kissé össze is fonódott az értékrendemmel és világnézetemmel. Pl szánt szándékkal nem okozok senkinek rosszat, mert úgy gondolom, hogy a hármasság törvénye alapján így is-úgy is vissza kapja majd a cselekedetei leckéit :D 
Imádom a fűzőket és a platformos cipőket, még ha ritkán is hordom ezeket már. Előbbit felváltották a derékövek. Szerelmese vagyok az érdekes, izgalmas és túlzó ruháknak.
(Mióta meg is tanultam) szeretek erőteljesen, dramatikusan sminkelni, mondjuk annyi bökkenővel, hogy nekem ez a falfehérre való arcbőr meszelés nem a mániám, másokon, illetve fotóanyagokon tetszik, de sohasem csináltam és nem is tartom valószínűnek, hogy fogom életvitelszerűen, főleg, hogy nyáron  a bőrtípusim miatt barnulok kb 4 árnyalatot is.
Szeretem a költészetet, a művészeteket és érdekel a hagyomány őrzés bizonyos kultúrákkal kapcsolatban.
A hobbyjiaim közé tartozik a kézműveskedés.
Tényleg izgalmasnak találok minden olyan elemet, ami ehhez a stílushoz köthető, tehát ha egy boltba belépek, akkor minden bizonnyal elsőként a fekete-lila-bordó, tehát ilyen tónusos színekhez, keresztes, koponyás, boszis, pókos, denevéres dolgokhoz lépek oda, hogy megvizsgáljam őket, ezek keltik fel az figyelmemet.
Bizonyos fokig érdekelnek a test módósítások.
Szeretek horrorfilmeket nézni, mikor kistini voltam, egész listát vezettem arról, hogy már miket láttam, manapság felváltotta ezt a thrillerek, oknyomozós filmek és a dokumentációs sorozatok, de jól érzékelhető, hogy mai napig van igényem a borzongásra :D
Övez egy fajta minimalista reménytelenség és ember utálat, de azt nem jelenteném ki, hogy teljes mértékben antiszociális vagyok, mert vannak barátaim, családom, egy kisebb körben jól érzem magam, de úgy alapvetően feszengek az idegenektől.
Érdekel a fotózás és a modellkedés.
Szeretem a vámpírokat és majdnem minden ilyen 'mesebeli' lényt.

Csak két lépés a végtelenbe ez most még túl kevés De ha átlépünk a korláton már nincsen szenvedés Csak egy pillanat és elmúlik minden A jövő túl sötét hát ne maradj itt velem Ez a gondolat majd szétszakítja darabokra a testedet De meghalni és újjászületni, túl egyszerű nem lehet

Szerettem volna csinálni egy kísérleti vlog bejegyzést, mert éppen akadt rá időm és lehetőségem, de egyszerűen nem akart összeállni a dolog sehogy se :( Úgy gondolom, hogy tényleg 2 féle ember létezik, az egyik aki beszélni szeret és tud, a másik aki írni. Én valószínűleg utóbbi vagyok, mert ahogy beálltam a kamera elé egy teljesen más identitást kezdtem felvenni, a beszédem, a mimikám, konkrétan az egész lényem saját magam számára is idegennek tűnt ahogy figyeltem a felvételt, nem beszélve arról, hogy minden egy csapásra kiszállt az agyamból, mint mikor bevásárló lista nélkül indulok el boltba és átlépve a küszöböt páffffff már halvány lila fogalmam sincs miért is jöttem, pedig otthon még tudtam :D 
Kb nyolccszor próbáltam elkezdeni, mert a terv az volt, hogy vágatlanul veszem fel, de az utolsó nekifutás alkalmával mikor a kérdésen is el kellett gondolkodnom, úgy döntöttem hagyom a fenébe ezt a videozást, nem érdemes ennyire görcsölni rajta. Pedig jó ötletnek tűnt úgy egy húsz percig :D 
Nem az az első számú probléma, hogy láttam és hallottam magam, mondjuk ez eléggé zavarba ejtett, mert mindannyian úgy éljük le az életünket, hogy a saját két szemünkkel önmagunkat végülis sohasem látjuk, csak tükörből, egy megszokott szögből és ha fényképről vagy felvételről pillantjuk meg magunkat egy teljesen másik helyzetből, akkor hirtelen diszkomfort érzetet vált ki a látvány, mert szokatlan. Végülis kijelenthetjük, hogy egyáltalán nem tudjuk hogyan is nézünk ki, a saját hangunkat ráadásul a szöveteinken és csontjainkon keresztül halljuk, mélyebben, így az is sokkolóan hathat.
Engem őszintén szólva baromira zavart, hogy nem tudok folyamatosan beszélni, illetve, hogy gondolkozom a válaszokon, a helyes megfogalmazáson, amit valószínűleg a lámpaláz okoz, mert a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem kenyerem a szereplés, sőt sok ember előtt se szeretek beszélni, nekem ezért is 'kényelmes' megoldás a blogolás. Illetve az írás, mert leveszi azt a terhet rólam, hogy a gondolataim kifejezése közben még magammal is foglalkoznom kelljen, hogy hogyan beszélek, mennyire összeszedetten és folyamatosan. Most mondjátok hogy nincs igazam, de egy videonál szerintem rendkívül fontos, hogy aki beszél, az hogyan teszi azt, mennyire érdekesen és hogy fent tudja-e tartani az érdeklődést és lássuk be, van valakinek ez nem megy, ne erőltesse, akkor célszerűbb ha elengedi a dolgot. 

Barátnőm egyik nap felhívott, hogy elmeséljen valamit, ami vele történt a munkahelyén. Egy ideje rettenetesen zavarta a munkatársnője viselkedése, így kihívta egy elbeszélgetésre, mert szerette volna tisztázni a helyzetet, ami egy pillanatra úgy tűnt, hogy sikerült is mert, a hölgy elnézést is kért a lekezelő viselkedéséért, de ezzel párhuzamosan el is mesélte az egész gyerekkorát és annak megpróbáltatásait, amivel barátnőmet elég kínos helyzetbe hozta.
Nos, én ezzel úgy vagyok, hogy mindannyian cipelünk egy puttonyt, ami kinek könnyebb kinek nehezebb, mindannyiunknak van egy lappangó trauma az életében, egy gyermekkori, de akár felnőttkori sérelem, amin nehezen vagy sohasem tette túl magát és bár aláírom, amit a hölgy elmondott valóban nagyon kemény dolog, nem is igen szeretném részletezni, de ettől eltekintve valahogy mégsem érzem azt, hogy joga lenne a körülötte lévő emberekkel gonoszul bánni.
Szerintem nagyon fontos spirituálisan szemlélni az életet, még ha nehéz is, mert mondjuk egy súlyos testisértést, elhanyagolást, bántalmazást vagy gyermekmolesztálást biztosan kegyetlenül nehéz, de meg lehet és meg is kell próbálni, mert ha más tanulsága nincs, de annyi biztosan, hogy te már ne hagyd, hogy ez mással megtörténjen. Mert én egész eddigi életemben megpróbáltam úgy viszonyulni másokhoz, ahogy szerettem volna ha hozzám viszonyulnak, az a változás lenni, amit én is tapasztalni szerettem volna. Az sokkal fontosabb, hogy milyen tanulságot vonunk le, minthogy pontosan mi történt velünk és akkor győzedelmeskedünk, ha csakis a helyeset, ami épít. Ami jelen esetben az lenne, hogy ne használd a sérelmeidet mentségként ha szimpla bunkóként viselkedsz másokkal. Mert ez neked sem jó, sőt belerakod magadat egy hintába, ami nem éppen jó irányba halad, mert a bűnözők is az emberek jóhiszeműségén élősködnek és szerintem ez a traumákkal való takaródzás az első lépcsőfok ebben az elferdülésben. 
Mostanában elkezdett zavarni, hogy mennyire széles körben terjedtek el pszichiátria kórképek mint identitás helyettesítő címkék. Sokan úgy dobálóznak a bipoláris vagy nárcisztikus szavakkal mintha csak rossz tulajdonságok vagy sztereotípiák lennének, pedig ezek jóval többek és károsabbak ennél. Ha valaki nem bánt velem helyesen, akkor ő biztosan 'nárci, pszichopata-szociopata', menekülni kell, még csak véletlenül sem megbeszélni az adott helyzetet, hogy mondjuk a cselekvő is ráébredjen, hogy valamit helytelenül csinált. Látjátok ez a baj a címkékkel, hogy beskatulyázza az embereket, falakat húzva közéjük, ráadásul mentesítve a felelősség alól is őket ahelyett hogy a megoldást és a terápiás gyógyítás szándékát keresné. Mert aki kap egy diagnózist, az kényelmesen hátra is dőlhet, hogy 'ó bocs, nem én tehetek róla, hisz beteg vagyok és te szégyelld magad, hogy egy beteg embert bántasz', pedig ez csak szimpla aljasság és hárítás. Mondjuk az egészségügy sem jobb az egész társadalomnál, mert ahelyett hogy terápiát alkalmazna, inkább felír kedélyállapotjavítókat, mint valami sebtapaszt, pedig ezek csak többet rombolnak. Sokan tisztában sincsenek azzal, hogy az ilyen különböző benzodiazepidek mennyire káros hatással vannak a szervezetre, megzavarhatják a pajzsmirigy hormontermelését és ezzel végtelen mentális melt-downokat és hangulatingadozásokat gerjesztve. 

Felfedeztem egy nagyon érdekes dolgot. Jó aláírom, nem tragédia, csak az egész mögött álló, feltételezhető üzenetet kérdőjelezem meg.
Harmadik napja hallgatom kitartó lelkesedéssel a F.O.System BestOf albumját és az egyik dal szövegrészlete nagyon megtetszett nekem, gondoltam jó bejegyzés cím lehetne belőle(és az is lett). Nos a dal, aminek elismerem, nem túl szívderítő a témája, viszont a maga nemében igenis egy költészeti remekmű, dallamos hangszer kísérettel, kiemelném a riffeket, engem mindig megérintett a játéka ennek a znkr-nak. Mivel nem akartam lepötyögni, gondoltam inkább rákeresek dalszövegek.hu-n és onnan másolom ki, majd ahogy olvastam feltűnt valami. A középső bekezdés utolsó mondatában az szerepelt, hogy 'csak te maradj itt velem' Egy pillanatra elkezdtem a saját hallásomat megkérdőjelezni, vagy a felfogásomat, mert magyar szövegeknél viszonylag ritkán fordul elő, hogy valamit elértek, ráadásul egy ilyen előadó esetében mint Mátyás Attila, aki mindig is érthetően, jól artikuláltan és kristálytisztán énekelt fel, magam is elcsodálkoztam, hogy egész tinédzserkorom óta ennyire rosszul tudtam volna az egész album ezen egyetlen sorát? O.o Nos, a válasz NEM. Mivel ez a szóban forgó dal az öngyilkosságról szól, még ha törekedett is arra, hogy ezt némiképp művészien tegye, azért -gondolom- sikerült az internet pc népénél kicsapnia a biztosítékot és lehet, hogy emiatt változtatták meg ezt az egy sort benne, ami valójában 'hát ne maradj itt velem'-ként hangzik el a dalban. Mondjuk biztos ami biztos alapon megkértem Danit, hogy legyen szíves hallgassa meg ő is és mondja el a véleményét, de még telefonról is teljesen tisztán hallottuk mind a ketten, hogy az bizony egy ' hát ne maradj'.
Most függetlenül attól, hogy a teóriám helyes avagy helytelen(bár számomra az is beszédes, hogy az említett album alatt le van a kommentelés is tiltva youtube-n és azóta sem találtam google-ben erre semmilyen magyarázatot és a "Ne félj"-el szemben, ennek nincs eredeti demo verziója feltöltve egyetlen oldalra sem), szerintem az öngyilkosságról egyébként is beszélni kellene és nem a szőnyeg alá söpörni, mert egy óriási, generációkat érintő krízis, amit pont, hogy a róla való hallgatás tesz még veszélyesebbé. Mert nekem az ilyen utólagos változtatgatások ezt sugallják, hogy volt egy véleménye a szerzőnek, amit 20 évvel később már nem igen lehet felvállani, illetve nem teljesen képernyő és fősodratú-média képes, amiatt ki kell kozmetikázni, pedig ha csak azt nézem, már a szövegkörnyezetbe sem illett bele az átírat, teljesen elvesztette a lényegét is. Meg hát ezt így írták anno meg, tiszteletben kellene tartani és helyén kezelni. 
Az utolsó versszak engem nagyon elgondolkodtatott. Mert hiszek a reinkarnációban, de olyan módon, hogy átesünk bizonyos fejlődési szakaszokon, lépcsőkön ha úgy tetszik és ezáltal mindig előléphetünk. Növényként kezdjük, majd állattá válunk, állatból pedig emberré léphetünk elő és miután megtanulunk minden leckét, jó és rossz fogalmát, angyallá válhatunk majd félistenné és ezután istenséggé. Viszont azt gondolom, hogy pontosan ezek miatt valóban nem lehet olyan egyszerűen újjászületni egy másik testben, mert a lelkünk állandó, hordoz minden emléket, így sohasem kezdhetünk igazán tiszta lappal. Sőt ott folytatjuk szinte, ahol abbahagytuk, csak esetleg egy másik ember szemszögéből átélve az eseményeket, egészen addig míg végül minden tanítást magunkba szívunk. Tehát aki önkezével vet véget az életének, sajnos csak tudat alatt ébredhet rá, hogy valójában nem újrakezd majd, hanem csak előröl. 

30 nap gothoknak TAG~3. Mikor lett a ruhatárad Goth?

Minden bizonnyal 16 éves koromra már tudatosan kerestem ilyen jellegű ruhákat a boltok polcain és karnisain, bár ez okozott sok fejtörést, mivel akkoriban elképesztően egyhangú volt a kínálat és a kifejezett darkshoppok durván gyerekcipőben jártak, nem is létezett az a fogalom, hogy 'rendelés'. Bár terjedt szájról szájra egy legenda a headbanger katalógusról, de ez olyan dolog volt ami szinte mítosznak minősült, egy barátom barátja hallott róla, hogy a testvérének az öcsse már látta és a haverja rendelt is belőle :D Tkp hozzáférhetetlennek számított. A városban öszvissz két bolt foglalkozott alternatív ruhákkal, a Káosz és a Ciánkáli, viszont ezek inkább a hagyományos rock/metal/punk zene és szubkult kedvelőinek hízelegtek. Még a piacon is maximum znkr-os pólókat és szegecses öveket lehetett kapni és nem jelenteném ki, hogy a turkálózás ilyen körökben akkor még nagyon elterjedt lett volna, az inkább a kisgyerekes szülők és idősebbek hobbyjának számított 2004-2005 között, szóval igencsak szemfülesnek kellett lenni és rengeteget kutatni, nem kevés kompromisszum megkötésével, hogy a gardróbomat némiképp gothosítsam. Természetesen velem együtt mindenki arról álmodozott, hogy varrasson magának ultra goth és egyedi ruhacsodákat, de a lehetőségeimet tekintve csak vágy maradt(azóta is). Az igényeim sem voltak nagyon magasak, megfelelt kb minden ami fekete volt, csipkés, és gothic jellegű printet tartalmazott. Az első igazi goth tétel amire emlékszem egy hosszú földig érő fekete szoknya volt, tüllös réteggel az alján. Erről egyszer írtam egy rövid szösszenetet úgy egy éve, a 2000es évek elején nagy divat volt a gypsy stílus, szerintem erre minden magyar goth jól emlékszik :D Ekkor szereztem be a bosziszoknyámat én is, amit rohadásig hordtam. Volt egy fekete horgolt, csónak nyakú, enyhén harangujjú pulcsim, aminek egész érdekes volt a mellkas része, vissza lehetett hajtani, valami ilyesmi volt, nagyon szerettem ezt is, de azt már nem tudnám megmondani, honnan és hogyan került hozzám, még az sem elképzelhetetlen, hogy valaki adta. Az első fűzős(corset top) felsőmet egy kíni boltban vettem nevetségesen drágán az első fizetésemből, amit egy étkezdében kerestem, de hát mit volt mit tenni, nem lehetett ott hagyni, ez ritkaság volt, akkor úgy éreztem egy álom vált valóra :D Fekete, nagyon műszállas anyagból volt varrva, tüllszerű bevarrásokkal. Egyébként rettenetesen kényelmetlen volt, egy kicsit haskidobós a 2000es évekhez hűen, amit én már akkor is gyűlöltem :D De büszkén hordtam. 
Ekkor ismertem meg a The 69 eyest is, akik óriási hatással voltak  rám már akkor is. Teljesen véletlenül néztem reggel, suliba indulás előtt a viva tv-t és leadták a Lost boys című számukat, emlékszem szinte megbabonázott, ahogy néztem, teljesen a hatása alá kerültem, felvettem vagy 20szor vhs kazettára és még abban az évben télen pesten az akkori barátomtól megkaptam ajéndékba cd-n.
Azóta is töretlen a szerelem ezzel a znkr-al, mondhatom, hogy a legnagyobb hatást tették rám egész gothkodásom alatt.

Kiegészítőkben silány volt a készletem. Akkor nyílhatott meg a Mia bolt a skála mellett és az első 'lógós', csillárszerű, beakasztós fülbevalómat ott vettem párszáz forintért. Volt egy darab gothic keresztes nyakláncmedálom, ami egyébként mai napig megvan elrakva :) Szerintem az emlékek miatt voltam képtelen megszabadulni tőle, hiszen több mint 15 éve a birtokomban van, olyan sok mindenen keresztül mentünk.
A lábbelik terén sokáig nem nyitottam másik irányba. Éveken keresztül én is szinte csak bakancsot hordtam, mert az akkor divatos hegyes orrúak egyáltalán nem tetszettek, mást meg nem is igen lehetett kapni, sőt sokáig kínnak éreztem, hogy ami egy kicsit is magasabb mint a bakancs talpa, abba én sokáig sétáljak. Nyáron felváltotta a bakancsot a tornacipő, a balerinák csak jóval később kerültek a látóterembe.
Nekem az igazi áttörés olyan 2007 környékén következett be a gardróbomat illetően, mikor elmentem rendes főállásba dolgozni és megtehettem, hogy a plázában és butikban vásároljak akár a főutcán is. Jól emlékszem erre az időszakra, nagyon sok, az akkori lehetőségekhez mérten, szép és egyedi ruhára tettem szert, mondhatni, akkor kezdtem el sokkal nőiesebben és igényesebb öltözködni, nem olyan mallgothosan mint egy tinilány. Érdekes belegondolni, hogy mekkora utat jártam be azóta :)

Magányos nappalok Üres álmaid Nem múlnak el és én nem tudok felejteni

Babybat módba kapcsoltam ennek a tag-nek a hatására :D Szerintem néha igenis jól esik vissza regresszálni és felhúzni pár hasonló gúnyát, majdnem béna sminket felkenni és előszedni az összes vizigót muzsikát, vagy legalábbis azokat a zenéket, amiket fiatalként hallgattunk. Nekem már akkor is nagyon széles volt a skála. 
Azért ha belegondolok régen ölni tudtam volna pár ilyen képért, ez már akkoriban a mesterfokozatot jelentette :D Nem beszélve a ruhákról, harangujj és csipke minden mennyiségben! A bakancs meg kötelező volt, mondjuk számomra nem kopott ki a kedvencek közül, mert nem csak jól néz ki, de időt álló is egyben. Már szerettem volna pár mallgoth/babybat kordinációs fotosórozatot, de eddig lusta voltam meg is csinálni, eleve elszívja az energiáimat egy normál elkészítése.
Nekem a Mátyás Attila F.O.System-je volt a küszöb a goth zenék előtt. Akkoriban nagy hatással volt rám. Mondjuk tagadhatatlanul inkább gfuftis-darkos mint goth, viszont a sötét drámai aurát már tartalmazta. A best of albumjukat éveken keresztül pörgettem, sőt mai napig nagy kedvencem, minden szöveget kívülről tudok. A hangulata egyedülálló. Bár felnőttként egész más fülekkel hallgatom, de még mindig rendkívüli.

 

30 nap gothoknak TAG~2. Oszd meg a "baby bat" (kezdő goth) korszakod képeit és tapasztalatait!

Párszor már tettem itt közzé régi fotókat magamról és mivel én abban az időszakban tinédzserkedtem amikor a fényképezés még luxus dolognak számított digitálisan, nem beszélve az adathordozásról, így abból a korszakomból vajnyi kevés bizonyíték maradt fent az utókor számára úgyhogy a tapasztalatokra szorítkoznék leginkább.. Nyilván a mostani fejemmel már egy kicsit sajnálom mindössze csak az emlékeinkben él a dolog, mert akármilyen cringe is voltam akkor(jó tudom, most is az vagyok, de akinek nem tetszik, annak taka van' 😂), mosolyogva gondolok vissza azokra az időkre és az első szárnypróbákra. 
Ha most vissza mehetnék az időben és odasúghatnám a régi önmagamnak, hogy ne küzdjön annyit az emberekkel, úgysem fogják soha teljes mértékben elfogadni a másságát, akkor nyilván megspóroltam volna neki rengeteg energiát és kellemetlenséget. Mert így 33 évesen már rohadtul tisztában vagyok azzal, hogy mindig akad egy olyan réteg akinek nincs annál jobb szórakozása minthogy másokkal foglalkozzon, megpróbálja megszégyeníteni, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy ez részükről abszolút pótcselekvés, sokkal jobban tennék ha saját magukkal foglalkoznának. De hát mint tudjuk addig is míg másokon élcelődnek, elterelik a saját és a környezetük figyelmét a hiányosságaikról. Sokkal célravezetőbb ha ezt az energiát inkább a meglévő barátságaink ápolásába és a családunkba öljük bele, ahelyett, hogy számunkra teljesen jelentéktelen szerepet betöltő egyénekre locsolnánk mondjuk el. Ami nyilván nem egyszerű feladat, mert ugyan ki szeretne egy ellenséges környezetbe napi szinten akár dolgozni, vagy csak bejárni, és egy ilyen közeg mindig képes beszippantani. Szerintem mindenki próbál azért valamilyen szinten megfelelni a vélt és valós elvárásoknak, de át kell gondolni, hogy ezek az emberek az ég világon semmit sem tesznek hozzá az életünkhöz, egyetlen egy jelentékeny harcunknál sem segédkeznek, ezért teljesen lényegtelen, hogy mit gondolnak vagy akár mondanak rólunk. Nincsenek semmilyen befolyással az életünkre, azon kívül hogy okoznak maximum 3 perc kellemetlenséget.

Vállald magad minden körülmények között, az élet túl rövid ahhoz, hogy rejtőzködj. Ne hagyd hogy lebeszéljenek arról ami boldoggá teszi a fura kicsi szívedet.

30 nap gothoknak TAG~1. Hogyan ismerted meg a szubkultúrát?

Folyamatosan azzal bombáznak, hogy miért nem máshol csinálom ezt a tevékenységet, amit én kicsit már unalmasnak vélek, mert a blogon kívül szerintem kevés olyan felület van ami ennyire szép lenne, ráadásul a legtöbb oldal...Hm, most mondjam azt, hogy unalmas és kizsigereli a kreatívitást?! A facebookot hagyjuk is, mert mára a trollok, kamu regisztrációk és a gyökerek gyűjtő helye. Engem egy jó ideje konkrétan frusztrál az is, hogy ha bármit is látok vagy olvasok, ami egy kicsit is érdekes lenne, úgy 5 perc elteltével már nem találom meg, elveszik abban a káoszban, amúgy is rettenetesen ronda egy weboldal. Az instagram sem jobb ennél, abban mi a pláne, hogy felrakok egy két képet és még csak írni sem tudok hozzá egy komplett bejegyzést?! A videózással több gondom is akad, mert eleve úgy vagyok ezzel, hogy ritkán nézek végig egy vlog videót, sőt, legtöbbször hang nélkül szoktam, így ha nincs ki feliratozva, akkor gyakorlatilag hagyom a fenébe és hozzá teszem, hogy nagyon sok embernek egyszerűen tiltani kellene hogy akár a youtube-t vagy a tiktokot használhassa, mert nem való neki. Többségük nem tud egy épkézláb tartalmat megosztani a világgal, az egész nagyon cringe. Szerintem aki szeret olvasni, az mindig az ilyen jellegű tartalmakat fogja keresni. Ha átviszem máshova, akkor elveszik a lényege, ez itt az ami. Akit érdekel itt is megtalálja, akit nem érdekel, azért meg nem kár. Nekem örömet okoz blogolni, gyakorlatilag ezzel lazítok. 
Következzen akkor egy tag, gondoltam kicsit felpörgetem az üresjáratokban a hangulatot. Kettő között vaciláltam, mert tkp majdnem ugyanazok a kérdések szerepeltek a bennük, így kb csukott szemmel böktem rá az egyikre, viszont közben kiderült, hogy ezt a tagot már egyszer megcsináltam és ettől mondjuk elszállt egy pillanatra a lelkesedésem, mert úgy voltam vele, hogy ha egyszer írtam róla, akkor most minek, de szerintem érdekes lenne összevetni a véleményemet így majd tíz év távlatából és amúgy sem válaszoltam meg minden kérdést akkor és ahogy mazsoláztam a posztokat végülis én az angol verziót használtam alapnak, gondolom külföldi bloggerektől szedve a kérdéseket, így lehet teljesen más jött ki akkor fordításnak mint ebben a készen kapott verzióban, szóval lenne mit bepótolni. Következzen hát a

30 nap gothoknak TAG

Ami 30 darab kérdést/feladatot foglal magában így 30 napra lesz feladat *-* szóval bőven ellát témával mikor éppen nem valami személyes dolgon rinyálok, vagy shopping posztot rakok fel :D Lássuk tudok-e még valami újjal szolgálni ebben a témában számotokra :)
1. Hogyan ismerted meg a szubkultúrát?
2. Oszd meg a "baby bat" (kezdő goth) korszakod képeit és tapasztalatait!
3. Mikor lett a ruhatárad Goth-os?
4. Nevezz meg sztereotípiákat, amik rád is vonatkoznak.
5. Van helyi goth banda vagy csoport ott ahol laksz?
6. Írd le kézzel a kedvenc dalszövegedet, és oszd meg a róla készült képet!
7. A 10 kedvenc goth bandád.
8. Mi volt a legjobb és legrosszabb tapasztalatod a "nem-Gothokkal"?
9. Melyik zenét nem kedveled?
10. Mit szeretsz és mit utálsz a szubkultúrában?
11. A Goth számodra egy életstílus?
12. Mi ad neked Goth-inspirációt?
13. Mi volt a legelső zenekaros pólód?
14. Mi volt a legjobb és legrosszabb DIY (Do-It- Yourself/Csináldmagad) katasztrófád?
15. A kedvenc vagy legdrágább eleme a szekrényednek.
16. Hogyan öltözködsz általában?
18. Legrosszabb haj-tapasztalatod.
19. Ossz meg néhány szépség-tippet, és készíts egy fotót a sminkedről!
20. Ha bármilyen színűre festhetnéd a hajad, milyen színű lenne?
21. Milyen test-módosításod van, vagy milyet vettél észre magadon?
22. Melyik Goth eseményen szeretnél részt venni, ha bármelyiken részt vehetnél?
23. Kedvenc festőd vagy fényképészed.
24. Nevezd meg a legjobb honlapot Gothok számára.
25. Gondoltál rá valaha, hogy elhagyod a szubkultúrát?
26. Mutass képeket abból az évből (vagy hónapból, ha új vagy) amikor Goth lettél.
27. A legrosszabb dolog, amit valaha egy újfiúval/lánnyal csináltál.
28. Egy "öreggoth"-nak tartod magad? (Öreggoth itt: olyan valaki, aki goth kezdeteitől tagja a szubkultúrának, vagy elmúlt már 40 éves)
29. Mit gondolsz, mi fog a Goth-al történni a jövőben?
30. Készíts listát azon blogokról amiket gyakran olvasol, és linkeld is őket!

Kezdjük akkor az első kérdéssel, hogy hogyan is ismertem meg a szubkultúrát?

Teljesen pontos emlékeim sajnos nincsenek, most arra gondolok ezzel, hogy olyan nem történt, hogy valaki, a barátaim vagy családtagjaim közül rábökött volna egy képre, hogy nézd ők goth-ok, bár lehet, hogy már összemosódnak az emlékeim is kissé, azért nehéz visszaemlékezni majd 20 évvel ezelőtti dolgokra. Mikor még fogalmam sem volt erről a szubkultúráról már akkor nagyon érdeklődtem a boszorkányság és a misztikum iránt, feketében meg kb egész tinidzsérkoromban szerettem öltözködni már akkor ez volt kedvenc színem és rock/punk zenét hallgattam leginkább, úgyhogy nem mondanám, hogy annyira távol állt volna tőlem ez az egész, de nem igen tudtam, hogy létezik igazi definíciója. Majd az első barátom egyszer azt mondta a ruhaösszeállításomra, hogy olyan 'gruftis'. Ez akkor komoly elismerésnek hangzott és ki is faggattam, hogy erről mit érdemes tudni, bár nekem akkor ez a nagyon sötét és melankólikus, durván a világ elutasításán alapuló grufti szemlélet nem igen nyerte el a tetszésemet, nem mondanám, közelinek éreztem volna magamhoz, tehát onnantól nem kezdtem magamat gruftinak tekinteni. Igen akkoriban még bennem is komolyan dolgozott a valahova tartozás kényszere és azt gondoltam, hogy megtalálni a stílusomat egyet jelent azzal, hogy megtaláljam a helyem a világban és nyilván a mostani fejemmel tudom, hogy ez csak egy részét fedi le az igazságnak.  A 'darkos'-t mint jelzőt is, azt hiszem akkor hallottam elsőkézből, de hogy magáig a gothig hogyan jutottam el, már istenbizony nem tudom megmondani :D A legközelebbi emlékem az, hogy a barátnőmnél netezek, mert nekünk kb 18 éves koromig nem volt internetünk és hozzá jártam át egy kis potya googlezésre(köszi Orsi!) és végig böngésztem, hogy mit érdemes tudni erről a gothságról, mert akkoriban ha nem barátnőmnél neteztem akkor maximum metal hammerekből szocializálódtam. Nyilván ott nyílott ki előttem az univerzum teljes valójában, ekkor úgy 15 éves lehettem :) Azóta igaz, hogy voltak kilengéseim, mert engem tényleg nagyon sok minden érdekel a világban és még több dologban találom meg a szépséget és a harmóniát, de ehhez az egy szubkultúrához kötődtem csak igazán és ebben találtam önmagamra teljesen.

Emlékezz rá, miről beszéltünk Hogy csak egyszer élünk. Hát pezsegjen a vérünk Ne féljünk Ideje mindent kipróbálni, nem szabad megállni, Minek várni? | ROAD Veszprém - Expresszó 2022.11.11

 Túl vagyunk életünk első közös klubbkoncertjén kisfiammal. Ez azért különleges, mert már fesztiváloztunk együtt mikor kisebb volt, viszont akkor úgy igazán nem a saját döntése volt a részvétel, lényegében elvittük magunkkal mert meg tudtuk tenni, fezen olyan rendezvény, ami elég gyerekbarátnak mondható, ráadásul akkor anyukám is kijött Magna Cum Laude-re és úgy döntöttünk, hogy akkor hozza magával Istit is.
A mostani több volt ennél, nyáron sajnos későn nyújtotta be az igényét, hogy szívesen eljönne Roadra, így lecsúsztunk a jegyváltásról is, aznapra már elfogytak a pénztáraknál is :( Akkor megígértem neki, hogy ne csüggedjen, idén még elviszem Roadozni ;) Ez egy tökéletes anya-fia program kettőnknek.
Pörgettem a fészbúkot és beadta, hogy decemberben lesz pesten, viszont nekem a fővárossal mindig vannak fenntartásaim, őszintén szólva nem igen szeretek feljárni oda, csak abban az esetben utazom, ha olyan fellépő jön ami máshol nem elérhető, természetesen kisfiam kedvéért tettem volna kivételt Road esetében is, de ő sem lelkesedett a pesti koncert gondolatától annyira, egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy 'dee olyaan messze :/'. Szó-szó megértem a problémáját, felmenni vonattal, majd metrózni, trolizni, keveregni az emberek között abban az óriási tömegben, aztán még hazafelé is ugyanazt a tortúrát végig vinni ráadásul hulla fáradtan, úgyhogy gondoltam végig böngészem az eseményeket, hátha szerencsém lesz ^^ Kiderült, hogy veszprémben is tiszteletüket teszik ráadásul 11én. Ennek hallatán mind a ketten nagyon megörültünk kisfiammal, így le is csaptam az akkor még earlybird jegyekre.
A terv az volt, hogy busszal megyünk, viszont hála a nyomorúságos közlekedési viszonyoknak ebből az lett, hogy odafelé még el tudtunk ketten busszal menni, de az is kicsit macera volt, mert nem akartam átszállni, emiatt egy korábbi járatot néztünk ki, majd hazafelére Daninak le kellett értünk vezetni, mert még jóval Road kezdése előtt elment az utolsó busz ami nekünk jó lett volna. Azért ez engem rendesen megdöbbentett, hogy egy ennyire népszerű vonalon ilyen siralmasan vannak járatok, ráadásul fehérvár elég súlyponti, de olyan tényképpen nem bántuk hogy volt fuvarunk este, hogy viszonylag könnyen ágyba kerültünk.
Mikor megérkeztünk még volt sok időnk a koncertig, kb kapunyitása érkeztünk, kicsit nem tudtam mire számítsak, nem igazán ismerem veszprémet, a szórakozóhelyeiket meg annyira sem és szerencsém volt, hogy kisfiammal voltam, kvázi ő navigált a városban a telefonjával :D Esküszöm sokkal talpra esetebben tájékozódott mint én. Mivel kiderült, hogy az autóbuszállomáshoz nagyon közel van, így elmentünk még mekizni egyet. Ezután kb az előzenekar végére érhettünk be, még így is várni kellett, Istit csak a Road izgatta :) 

A hely, számomra a régi Bahnhofot, a mostani fezen klubbot idézte, nagyon rendben volt a maga nemében. Összvissz annyi problémánk akadt, hogy az épület teljesen leföldelte a telefonokat, emiatt ki kellett menni mindig csekkolni, hiszen végig tartottuk párommal is a kapcsolatot. Nagyon párás volt a levegő a helyiségben, de ez betudható a tömegnek is, nem csak a rossz szellőzésnek, megesik máshol is. Amúgy tiszta, szép és egész barátságos volt az egész klubb. Az ott jelenlévő személyzet és a résztvevő emberek is teljesen rendben voltak, alapvetően egy jó közönség verődött össze, hiszen Road mindig is amolyan családias znkr volt, nem az a kecskevérfosós vagy igénytelenkedős, amire eszembe nem jutna gyerekkel elmenni.
Nekem évek óta ez volt az első olyan koncertem, amin csak kólát ittam :D De olyan szinten izgatott voltam attól, hogy Istivel együtt mentünk, hogy ez kellőképpen lelkesített. Sőt be kell valljam sokkal jobban éreztem magam így, mintha egészen más körülmények között vettem volna részt rajta. 
Becsekkolás után egy gyors szemrevételezést csináltam a helyen, hogy úgy kb hova érdemes majd állni, hiszen nem csak kisfiam én de én is töpszli vagyok és ez mindig gond egy koncerten, hogy minél előrébb mész annál kevesebbet fogsz látni, ráadásul a magas embereknek esküszöm van egy olyan fétise, hogy kinézik a legalacsonyabb embereket és beállnak eléjük, már csak azért is alapon, ami azért sajnos most sem volt másként. Jöttek mentek a népek a koncert alatt is, mondjuk nekem ez picit fura volt, ha a headliner zenél akkor ott kell lenni végülis ezért jöttünk :D Szóval ide-oda helyezkedtünk, amiben benne van az is, hogy mindig szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy Isti jól látja a znkr-t. Sőt kábé az egész alatt folyamatosan rajtam volt a kényszer, hogy minden másodpercben tudjam ő jól érzi magát :D Szerintem ez ilyen anya dolog, mégiscsak a gyerekemről van szó. Egy idő után lehet az agyára mehettem a kérdéseimmel 'Kérsz valamit?'Éhes vagy?'Jó itt?'Ne menjünk közelebb?' Látod őket?' Kimenjünk?'Vissza menjünk?' Szeretnél pólót?' És egy sapkát?'Biztos nem kérsz semmit?'😂

Roadéknak ez egy kiváltképp hosszú koncertjük volt, másfélórás játékidővel kalkuláltunk. Meg is jegyezték, hogy ritkán adnak ilyet és bár félig meddig lemezbemutató volt a koncert, de játszottak minden albumukról és leginkább a nagy slágereket, amiket imádunk. Énekelgettünk, kicsit lötyögtünk, nagy vandálkodás nyilván nem volt, viszont ők olyan znkr akiknek a zenéjét én is pl teljes átéléssel tudom hallgatni, mert életem sok sötét és nagyon boldog pillanatában is velem voltak. A szövegeik érzelmesek és megindítóak, rendkívül sok mondanivaló rejlik bennük. Kisfiam egészen pici kora óta rajongó, már baba korában is együtt táncoltunk az Aki szabad című számra, tehát nyilván ezeket a középidős zenéket jobban ismeri ő is. Isti nagyon visszafogottan szórakozik, olyan igazi pasisan, de saját bevallása szerint és én is láttam rajta, hogy nagyon jól érezte magát, tetszett neki az egész légkör és a koncert is. 

Most is nagyon adtak a showra, a fényjáték őrületes volt. Az első sorokban annyira ment a buli, hogy egy fickónak még az orra vére is eleredt, de ettől eltekintve semmi más nem történt, sőt míg ott voltunk atrocitás sem szerencsére. Mert erre kínosan ügyeltem. Illetve figyeltem azért az embereket körülöttünk, nem szerettem volna, ha fiamnak negatív élményei lettek volna az első koncertjén, hiszen lehet egy hely akármilyen kultúrált is, azért mindig van legalább egy marék olyan ember aki lehetetlenre issza magát és az alkohol nem mindenkiből a vicces oldalát hozza ki(ezt véletlenül tudom). Így most enyém volt a felelősség, hogy biztosítsam a partneremnek az önfeledt szórakozást azzal, hogy figyelek magunk köré és időben észlelem ha elkezd kialakulni egy rázós szituáció. Hál istennek csak két részeg környékezett meg bennünket. Az egyik valószínűleg rosszul számította ki a rögpályát, emiatt ahogy haladt volna el mellettem, konkrétan az arcomba hajolt amitől én annyira meglepődtem, hogy reflexből toltam el az arcát, a második meg elénk állt és mivel észrevettem, hogy durván illuminált állapotban van, konkrétan állni sem bír rendesen, így feszülten figyeltem, hogy mikor kell majd elkapnom, hogy ne essen kisfiamra, de végül eltántorgott melegebb éghajlatra :D
A koncert végét nem vártunk meg, kb úgy egy negyed órát vágtunk le belőle, de kisfiam finoman jelezte, hogy bár nagyon jól érzi magát, de szeretne lassan haza menni, mert eléggé elfáradt, amit nyilván megértettem, hiszen ez egy pénteki koncert volt, neki reggel még suliba kellett mennie és így azért hosszú volt a napja és ez ez a sok élmény pluszba eléggé kimeríthette. Azt már előre megbeszéltem vele, hogy addig maradunk ameddig jól érzi magát, szóval nem kell végig állni ha már nem szeretné. Időközben Dani is elindult értünk, úgyhogy kikértem a kabátokat a ruhatárból, elköszöntünk a kidobófiúktól és elindultunk. Kis sztorizás az autóban, lelkesen meséltünk az élményeinkről. Engem nagyon boldoggá tett, hogy elvihettem a kedvenc zenekarára, ami egyben az igazán első koncertje is lett :) Nagyon remélem, hogy lesz ennek folytatása, szívesen kísérném el jövőre fezenre is, amennyiben nem akad más társasága, hiszen egy igen különleges élmény a fiamat bevezetni ebbe az izgalmas világba.

Secondhand disaster

 Szombaton beugrottunk a turiba, csak mert arra jártunk, de azóta is kicsit csalódott vagyok. Jó, tudom, hogy azért ez részben a saját hibám, mert kapkodok és mert mindig ellenőrizni kellene ha veszek valamit, de ettől függetlenül azért én azt gondoltam, hogy jobban megválogatják miket tesznek ki karnisra.
Nem igen szoktam próbálni, illetve csak abban az esetben ha valami merevebb szabású ruhát nézek ki, pl inget, fűzőt, kosztümös kreálmányokat, kabátokat stb, mert szerintem a legtöbb ruhánál elég csekkolni a méretet. Manapság már amúgy is majdnem minden sztreccses, sőt a gépkötött ruhák szinte oversize-ok, alig van különbség s-m és l-xl között és én speciel jobban szeretem ha valami egy kicsit lazább és nem tapad rám teljesen, szóval eddig ezzel még nem fáztam rá, mondhatom, hogy tudom a méretem. De ha most az egyszer elcipelem a próbafülkéig, akkor észrevettem volna, hogy az egyik kardigán amit lekaptam csupa lyuk :( Pedig voltak intő jelek, mert 2 hónapja mikor elmentünk kifejezetten gyerekruhát venni barátnőmmel, akkor az egyik mellény amit Biuskának vettem le zipzár hibás volt és ez csak a kasszánál derült ki mikor az eladó lány felrakta a mérlegre. Értem én hogy turi, de azért a hádától többet várna az ember, plusz nem arról van szó, hogy egy kis lyuk van rajta valahol, hanem az egész konkrétan itt-ott ki van szakadva, olyan mintha egy egér rágta volna meg :S

Róla van szó. És ez a szép, élénk fekete szín nem a filternek köszönhető, irl-ben is ugyanilyen, szerintem emiatt nem is tűnt fel a dolog. Annyira szerettem volna egy jó, elől gombos kardigánt megint, mert amik voltak már kifakultak és kidobtam őket és most csak hosszított fazonjaim vannak, de mindig probléma, hogy ha be van lőve a hajam, akkor nem szeretnék belebújósat felvenni, így mikor megláttam ezt, gyorsan magamhoz is vettem. Mentségemre szóljon amúgy, hogy óriási volt a fejetlenség az üzletben mert a termináljuk megadta magát emiatt nem lehetett kártyával fizetni és pontot se gyűjteni, kézzel írtak minden nyugtát. Daninak is el kellett menni pénzt levenni, addig én figyeltem Biusra a boltban, ami nem volt azért egyszerű, egy plüssállatot is kellett gyorsan vennünk :D Szóval minden összejött ehhez és még mielőtt valaki megkérdezné miért nem viszem vissza, mert a nyugtát meg sem kaptuk végül, enélkül meg nem mehetek vissza. Szóval most törhetem a fejem, hogy hogyan javítom ki, mert egyébként nem arról van szó, hogy az anyaga feslik és amiatt lukas, hanem mintha elakadt volna valamiben. 
Eddig ez volt az egyetlen ilyen eset mióta turizok, de az biztos, hogy jó lecke is egyben, mert azért már ott is emeltek árat és kicsit csücskösnek találom, hogy 5200ftért elhoztam 5 dolgot amiből egy totálkár. Nagyon megkell nézni ezentúl ha leveszek valamit.

Ez a csíkos pulcsi viszont szerelem volt elsőre *.* Kb olyan 5 éve az egyik butikban volt gépkötött hosszított pulcsiból fekete-fehér de nem mertem megvenni mert ez a színkombó baromi kényes ha mosásról van szó, de azóta is bánom, mert a fekete-szürkét választottam helyette pedig a másik sokkal jobban tetszett. Imádom az ilyen Beetlejuice-es cuccokat.

Ez a tshirt olyan kis cuki volt és nekem amúgy is szükségem van több pólóra, mert sajnos nagyon izzadok télen is, biztosan van valami hormonális oka ennek, mert szerintem az nem normális dolog, hogy körülöttem mindenki nagykabátban van én meg már pulcsiban is szenvedek és a derekamon folyik a víz -.- Tehát egy hordás után landolnak a pólóim a mosásban, sosem értettem azokat akik leveszik és másnap újra fel tudják venni.

Ez a csipkés dress nagyon érdekesnek tűnt. Aszimetrikus befűzése van, a csipke nagyon elasztikus, roppant izgalmas az egész :) Mondjuk végig fűzni horror :D