Mikor elindítottam ezt a blogot megfogadtam, hogy mindent leírok, megmutatok amit szeretek, sohasem hagyom, hogy befogják a számat, hogy eltitkoljak egy egy érzést, hogy a félelem belém költözzön és elnyomja az őszinte írót azzal, hogy megfenyeget másnap önálló életre kelhetnek az irományaim. Úgy éreztem ez a blog rólam szól, de mégsem csak magamnak írom, mert időközben ti is, kedves olvasók a szívemhez nőttetek és elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy sokotokat közelebbről is megismerhettem, mert egy ideje, mintha egy nagy és boldog családot alkotnánk. De még előtettek is nehéz bevallanom a kételyt, ami pár napja mérgezi az elmémet......Haldoklik a blogom. És nem azért mert már nincs miről írni, hanem mert félek nektek többet mutatni magamból, olyan dolgokról írni, amik sokkal bensőségesebbek és komolyabb témát boncolgatnak, mint ezen a blogon bármi is valaha.
Amikor olyan életszakaszban voltam, hogy a szubkulturális összeférhetetlenségek zavartak fogtam, és egyszerűen kiírtam őket magamból. Ezzel máris pontot tettem a végére egy vívódásnak és leírva látni a gondolataimat egészen más szemszögből világított rá problémákra. Önfejlesztéssé nőtte ki magát, mindig tanultam valamit, megismertem valakit, ami segített változnom.
Amikor gondom volt a világgal, az emberekkel, a politikával, ezeket is kipötyörésztem. Ha boldognak éreztem magam, ha a szomorú voltam, ha örültem, ha vágyódtam és akkor is, ha csak egyszerűen felszínes dolgokkal akartam foglalkozni. De most...
...Most igazán a nyakamba szakadt az önmegismerés és nem tudom megtehetném-e, hogy erről írok nektek. Annyira félek, pedig a félelem tőlem távol eső dolog. Bátor akartam lenni és merész és ez sikerült is, így mikor rám talál a kétség, nem tudom, hogyan kezeljem.
Olyan jó lenne kimondani, feljegyezni azt a folyamatot, ami lezajlott bennem az elmúlt 8 hónapban és aminek következménye én lettem, csak jobb formában, egy őszintébb ember. Már tudom, mit, hova érdemes tenni azon a bizonyos képzeletbeli polcon.
~Megtudtam a választ. Így megértettem a kérdést is.~
De lassan és biztosan halok bele abba, hogy erről nem írhatok. Félek, hogy nem értenék sokan, hogy nem úgy, vagy egyáltalán nem jutna el az üzenet, amit próbálnék ezzel átadni. Hogy sokan felhasználnák ellenem, vagy becsmérlően vennék fel, hogy emiatt összemennék a szemetekben, pedig valami fontosra akarnék rámutatni, vagy, hogy elbírálnátok az életemet, pedig nincs igazabb tanúja a fejlődésemnek mint én magam, aki most ilyen őszintén beszél a gyengébbik oldaláról, hiszen ezt mindig nehezebb megtenni és felvállalni mint a vakmerőséget és a sikereket...
Olyan jó volna egy kis bíztatás, hogy lássam kiadhatom magamból eme gondolatokat, vagy megértés és elfogadás, hogy nem fogjátok pejoratívan kezelni.
Ezek a rohadt kételyek... sZépen lassan ráébredtem, hogy embernek lenni nagyon bonyolult. Nem lehet semmit sem egyformán kezelni, nem lehet semmi csak fekete és fehér- igen vagy nem. Élve fal fel, hogy embernek születtem.
Ez a blog rólad szól, magadnak írod, nem nekünk. Az mellékes szerintem, hogy sok embernek tetszik, érdekesnek találják a bejegyzéseid.
VálaszTörlésDe a kételyed megértem. Sokszor én is úgy vagyok vele, hogy ezt inkább nem írom ki, nem akarom hogy valami ismerősöm elolvassa, és utána az orrom alá dörgölje, pedig szükség van ilyen bejegyzésekre is, és szerintem gerinctelenség egy botlást a "barátunk" orra alá dörgölni...
Te tudod, hogy megérné-e, vagy sem...
Gondolom nem ilyesmi választ szerettél volna olvasni, de azért remélem hamar elül a kétely a szívedben!
Igazából nem vártam semmilyen típusú választ és valahol egyet értek értek azzal amit írtál, mert pontosan ez a része érint érzékenyen, hogy inkább a hozzám közelebb álló személyek vennék fel furán. Mondjuk az is benne van, hogy félek ténylegesen bajom származna belőle, hiszen tudjuk mennyi őrült ember él ezen a földön...
VálaszTörlésDe azon is elmerengtem, hogy ezt egy megfelelő környezetben hogyan lehetne tálalni. Gondolok itt arra, hogy nem pucéran nyomnám az emberek arcába a valóságot, hanem egy burkoltabb módban fedném fel. De valahogy sehogy sem jó ):
Köszönöm a megértést és a korrekt reakciót(:
Velem is ez van..szóval teljesen megértelek,de tudod ha szükséged van valakire egy komolyabb beszélgetéshez akkor rám bármikor számíthatsz!:)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésSzerintem akik itt vagyunk, azok mind a barátaid, még ha nem is ismernek személyesen, mint pl. én, de az írásaidon keresztül talán én is ismerősnek mondhatom magam. Szóval akik itt vagyunk azok mind BARÁTAID, ergó úgy fogadnak el ahogy vagy, nem tesznek fel kérdéseket és nincs az elfogadásuk mögött "de" és "ha". Mások nevében nyilván nem szólhatok, de a magam részéről tudom hogy én sem visszaélni vele nem fogok, márha leírod, ami bánt, sem semmi negatív dolgot tenni*/mondani. Természetesen végül te döntesz, de rám bármikor rám bízhatod; nem azért mondom, mert ki akarom kényszíeríteni belőled, csak igyekszem valamiként közvetíteni, hogy itt olyan helyen van az írásod ahol olyanok olvassák, akik szeretnek (akik meg ezzel vissaz mernek élni annak feldugok egy MG42-est az...oda.)
Ismerős probléma, nálam is gyakran felbukkan...Hiszen attól függetlenül hogy közelebbi barátaim is esetleg olyanokat tudhatnak meg amiket életükben nem hittek volna és talán nem is értenék meg...mégis bennem vannak, még ha nagyon mélyen is.
VálaszTörlésÉn nagyon szeretném ha ezek a kételyek szépen lassan feloszlanának, mert Én megsúgom nagyon adok a véleményedre, elég sok dologban, mert amik e blogon vannak és olyan témában foglalnak állást ami engem is érint, egy csomószor olyan jó rejtett tanácsokra leltem benne, hogy az nem igaz :) A másik, hogy igen sok dologban egyezik a véleményünk és szeretem olvasni azokat a gondolatokat, amik az én fejemben is jelen vannak, csak a megfogalmazásban vannak problémák. Szóval csak bátran ;) Övék a győzelem.
Bennetek egy pillanatig sem kételkedek, mert pontosan ezt érzem. Persze azt nem mondom, hogy nem esne rosszul ha valami miatt eltávolodnátok tőlem...
VálaszTörlésDe tényleg inkább a barátaim, családtagjaim és az ismeretlen látogatók miatt aggódom, pedig annyira jól esne írni róla. Még magam sem tudok hogyan döntök, de ez a biztatás, amit most tőletek kaptam, az nagyon boldoggá tett :') <3
Nem félek magamtól, a vágyaimtól és attól sem hogy ezeket felvállaljam, de attól, hogy ezt már mások ellenem használnák, attól már igen és örülök, hogy ti is így látjátok.
Tényleg nem tudom kifejezni, hogy ez mennyire jól esett T_T KÖSZÖNÖM NEKTEK!
Drága, ha tényleg ennyire félsz, tedd meghívóssá a blogod, és csak olyanoknak küldj kezdetekben meghívót, akiket ismersz, akikben megbízol, pl. minket, állandó olvasódik/kommentelőid. Kezd úgy először, hogy firkálgatsz magadnak, úgy, hogy senki nem olvassa, vagy maximum jegyzettömbbe, aztán visszaolvasod.
VálaszTörlésAztán, ha úgy érzed, hogy meg mersz jobban nyílni, akár ismét elérhetővé tennéd 1-2 ember, majd mindenki számára. Ez is egyfajta önfejlesztő tréning, egy idő után sokkal közvetlenebb tudsz lenni, nagyjából sejteni fogod, kiből milyen reakciókat válthatsz ki, különbséget tudsz majd tenni, hogy mi az, amit tényleg nehezebb kiírni, és mi az, ami már könnyebben megy. Néhány bejegyzés után teljesen simán fog menni. Persze tudom, hogy legszívesebben azt is kiírná az ember, ami tényleg senkire nem tartozik, ettől tényleg lehet félni.
Sok aljas ember van sajnos, egy ismerősömnek meghívós volt a blogja, és mégis kikerültek olyan képei napisz.rra, amik sehol máshol nem voltak megtalálóak. Nehéz az ilyet kiszűrni sajnos, de valahol el kell kezdeni.(: Teljesen átélem én is a helyzeted jelenleg.(:
Köszönöm a tanácsot Nettie, de semmi esetre sem szeretném meghívóssá tenni ismét...Lehet exhibicionistának tűnhetek, de én úgy élvezem a legjobban a blogolást ha tudom, minél több emberhez jut el a mondandóm. (: A másik bökkenő, hogy nem ismerhetek minden embert személyesen és az általad fentebb vázolt szituáció bárkivel előfordulhat, én ezzel már korábban számoltam.
VálaszTörlésIgazad van abban amit írtál, tökéletesen. Erről, magamnak szoktam írni és van akivel meg is osztom, de a legjobb az lenne, ha ezen a platformon is helyet kaphatna...Ajjj annyira nehéz ezt így...A legnagyobb gond, ez mind az én(és a mi) intelligenciám, hogy mindenkinek a dolgait bizalmasan kezelem, viszont a többi embernek meg az unintelligenciája ha nem így tesz. De egyre jobban hajlok afelé, hogy vagy egyáltalán nem firkantok erről, vagy iszonyat virágnyelven :DD
SziÓ! Rég jártam erre. Elolvastam ezt a bejegyzést, és úgy éreztem mindenképp kell írnom pár sort. :) Egyet értek mindenkivel, aki előttem írt. Mi, akik itt vagyunk, szívesen fogadunk bármit, amit kiírsz magadból, s nem hiszem, hogy tudnál olyat írni, amitől eltávolodnánk. Szerintem bármit is írnál, mindenről tudnánk normális beszélgetést folytatni, ahogy ez eddig is általában nagyon jól működött. :) Persze ott van, hogy félsz, hogy olyanok olvassák, akinek talán inkább nem kellene. Én olyan embernek ismertelek meg, aki nem épít holmi félelmekre. Szerintem csak egy kis idő kell, meg lendület, és elmúlnak a kételyek. Ami kikívánkozik, azt jobb, ha kiírod. ;)
VálaszTörlésSzervusz! Érthetők a félelmeid. Talán érdemes olyan megfogalmazásokkal próbálkozni, amiket senki sem érthet rajtad kívül, max érezteted velük mindazt, ami foglalkoztat. Nehéz így, minél többet mutatsz magadból, úgy mint abból az emberből, aki e bejegyzéseket írja, annál nehezebb. Próbálom én is úgy írni a blogom, hogy csak a mondanivalót adjam ki, a személyesebb dolgoknál minél kevesebb konkrétummal, de tudom, hogy ez ritkán sikerül igazán jól. Esetleg érdemes külön csinálni blogot az igazán személyes jellegű bejegyzéseknek, azt lehet akkor külön, név nélkül kezelni, akár zárttá tenni, és csak az olvashatja akkor, akit beengedsz. Remélem, találsz megoldást :)
VálaszTörléssZia(:
VálaszTörlésÖrülök, hogy írtál.
Köszönöm a bátorítást, már egy-két poszt kikerült a problémásabb témáról, de egyenlőre nem szándékozok többet írni róla. Sajnos, vagy nem sajnos, éppen csak arról tudok írni, ami az adott pillanatban foglalkoztat:D Tehát, itt minden poszt és miegyéb, erősen hangulat orientált műalkotás:D
Több blogot viszont nincs se energiám fenttartani, se kedvem=/ Őszintén szólva én szeretem vállalni az embert a blog mögött, de megértem ha valaki nem(:
Köszönöm a tanácsokat, dolgozom az ügyön ^-^