~Rózsaesküvő~

Valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan ember a földön, aki az esküvőjére szívesen gondol vissza, hiszen élete legizgalmasabb napja volt, ám a mikéntet utólagosan nagyon is megváltoztatná.
Csak egyetlen egy okom(mentségem) volt a fehér ruhára, mégpedig az "állapotom". Azért mégiscsak hülyén éreztem volna magamat pocakosan egy fekete dressben, de ha most csinálnám, akkor biztosan valami egészen feketét és trúgótot viselnék a rokonaim és szüleim legmélyebb borzalmára. Ha lett volna elegendő pénzem, akkor valami elegáns helyen, bár továbbra is szűk családi körben(nagyon szűk, sőt inkább baráti) tartottam volna és leginkább a zenére, szertartásokra és a dekorációra adtam volna.
Mivel nem így alakult és persze nekem is fejet kellett hajtanom némiképp a szülői nyomás hatására, beértük a kisebb ám olcsóbb és családiasabb verzióval, aminek hatására napról napra erősebb a késztetés, hogy egyszer megüljünk egy "saját esküvőt is lagzival". Sohasem voltam az a fajta ember, aki ragaszkodott volna mások szabályaihoz, így az évfordulós hagyományokat és egyéb rendhagyó dolgokat újraértelmezve megalkottuk férjemmel a számunkra legkedvesebb szokásokat. Nem akarunk csak ezüst- és arany lakodalmat tartani, az első öt évet mindenképpen egy nagyobb, közös, családi vacsival szenteljük fel. Abban is közös nevezőre jutottunk, hogy érdemes lesz az éveket egy különleges ékszerrel jelképezni(ez még kidolgozás alatt van ^-^). Viszont sajnos én nem tudok 5 évet(az az már csak 2, és felet) várni. Ennek pofon egyszerű okai vannak. Annyira szeretnék egy ténylegesen saját ötleteken alakuló mini esküvőt, hogy azt el sem tudom mondani. T_T Nem lenne nagy, nem lenne fényűző, de igazán minket sugallna kis tortával, mécsesekkel az asztalon, saját készítésű dekorációval. A másik okom az, hogy-nem tehetek róla de nagyon- nem szeretem az esküvői képeimet.... Tudom. Tartsatok nyugodtan bolondnak, de én rühellek rájuk nézni, egyszerűen nem én, és végképp nem MI vagyunk. A fotós néni folyamatosan rám erőltette a széles vigyorgást, amit rühellek és minden képen túl mesterkélt, személytelen beállítások vannak. Nekem alapjában véve más volt az elképzelésem a tökéletes weddingfotoalbumról. sZemélyes hangvételű, FEKETE-FEHÉR és/vagy nagyon minimalizáltan szarutált, amolyan pillanat fotók, amik azt az érzetet keltik, hogy csak, úgy lopva kapták le a párt. Vágyam egy ilyen képsorozat és a legjobb az lenne ha egybekötnénk egy ilyen kis partyval.
Bár, ez még nagyon a jövő zenéje, hiszen az évfordulónk minden év májusában van, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy mivel terítenénk, mit viselnék és hol, hogyan lenne. Pár kép az elképzeléseimről, amik remélem egyszer megvalósulnak.

Elsőként természetesen a ruha
Amiből két variáció is lehetséges lenne.

Asztali dekoráció, hangulat világ

Helyszínként egy kellemes kis vendéglőt képzeltem el, aminek udvara is van, vagy rossz idő esetén valami elegánsabb helyet. De akár a saját kertünk is szóba jöhetne, nagyon szeretek magamnak megtervezni mindent.
Tehát egyenlőre marad az álmodozás és a gyűjtögetés, de nagyon boldoggá tenne egy "második esküvő".