TAG-For your inner snob

 Szörlöfölve az internet sötét és kies bugyraiban gyakran jönnek szembe velem is TAG-ek. Az én időmben', istenem, milyen durva és fájdalmas ezt leírni :D Pedig igen, sajnos észhez kell térnem, volt az én időm, és van a most idő és tudom, már tényleg csak magamnak szerkesztem, de szo'-szo', vannak igen érdekes kérdés sorok és rengetegszer érzem én is azt, hogy adott egy téma, szívesen írnék is róla, de a gondolatfoszlányok és mondat halmazok az istenért sem akarnak össze állni kerek egész bejegyzéssé, ami könnyen értelmezhető mégis valami óriási megfejtést tartalmaznak. Szerintem alapesetben 2 féle ember van(Cocacola-Pepsicola hahahaaa), aki beszélni szeret és tud, és aki az írásban jobb, mert neki valószínűleg szüksége van időre, hogy igazán elgondolkozzon a mondani valóján és fogalmazásmódján. Réges-régen, én 100%osan az írás embere voltam, ami betudható annak is, hogy stresszként rakodott rám sokáig egy szociális interakció, de az évek alatt sikerült kigyógyulnom bizonyos százalékban az introvertáltságomból, képes vagyok szóban is frappánsan kifejezni önmagamat. Sőt, elment egy olyan irányba az egész, hogy szinte be sem áll a szám, tehát nekem jelenleg a blogolás hiánypótló tevékenység, mikor senki sincs itthon akik szóval tarthatnék (vagy, mert már szerencsétlen családomat és barátaimat frusztrálja, hogy egyfolytában pofázok :D), akkor leülök és írok. És roppant érdekes, hogy a posztok szerkezetén jól látszik, hogy alapesetben szégyenlős vagyok, mert nem szeretnék full magán jelleggel megnyilatkozni, de kapóra jön egy kis ruha és diy mutogatás! ^^ Ezért is kezdődnek sokszor 3 bekezdéssel a fotós posztok. Mint mikor túl szégyenlős vagy ahhoz, hogy azért kezdeményezz találkozót valakivel, mert, csak hiányzik, így mindenféle ürüggyel állítasz be hozzá :D
Tehát egy TAG, amitől már legalább kérdezz-felelek érzésem lesz, mint egy jó csütörtök reggeli kávézós-, vagy szombat esti sörözős társalgás alkalmával, annyi előnnyel, hogy most nem szól közbe senki és egy húzásra van alkalmam elregélni a gondolatomat :D Sajnos könnyen képes vagyok túl beszélni dolgokat, akármit és bármit, emiatt el is veszteni néha azt a bizonyos vezérszálat. 
Nagyon sok goth fémjelzett tag kering körbe-körbe és bár megfogadtam, hogy mellőzök mindennemű komolyságot, legfőképpen mert semmi esetre se szeretném ha nagyobb támadási felületet adnék és a blogot véletlenül ellepnék a trollok és tele szemetelnék, ráadásul véleményem szerint az ehhez kapcsolódó filozófia igencsak vitatott mai napig a világ bármely részén és ez alól hazánk egyáltalán nem kivétel. Főként mert korántsem őshonos szubkultúráról beszélünk, de erről úgy érzem érdemes írni. Még a végén, napvilágot látnak értelmes és fontos gondolatok is ebben a lifestyle katyvaszban.
A kérdéssor a "Sznob goth" címszót viseli, ami önmagában izgalmas, mert messze földön híressé váltam azzal, hogy sosem tartottam magam elder, true, vagy úgy igazán velejéig gothnak, illetve ami az urbandictionary szerint az, ami. Eleve, mert elsősorban nem így gondolok saját magamra, kettő mert én is utálom a true embereket, akik olyan gothok, hogy denevért szarnak reggel is kávé után. De csapjunk akkor bele, nem szaporítom a szót, már így is 23:48-van, hol vannak még a válaszok, tartok tőle ebből holnap lesz ^^'

1*~ Mi a véleményed a goth márkákról és a megfizethetőségükről?

Régen sokat lázadtam a dizájner márkák ellen, viszont mára kialakult egy olyan nézetem, miszerint erre is szükség van ezer féle szempontból. Egy, mert hiánypótló és talán mind közül ez a legfontosabb. Kettő, mert, annak dacára, hogy köztünk sokkal nagyobb százalékban fordul elő kreatív tehetséggel megáldott személy, mégis rengetegen vannak azok, akik nemhogy a szabás varráshoz, de úgy összességében semmi máshoz sem rendelkeznek megfelelő skillekkel, így számukra ez az egyetlen járható út. (Nem beszélve arról, hogy nagyobb márkák nélkül olcsó koppintások sem lesznek, amit aztán innen onnan töredék áron lehet megrendelgetni :P) Jó példa a sajátom, én sem tanultam meg mai napig pro szinten használni a varrógépet és tartok tőle, hogy már nem is fogom. Pedig olyan rengeteg energiát öltem ruházkodásba és mindenbe, ami ezzel kapcsolatos, hogy szinte alapkövetelménynek kellene lennie, hogy félprofi módon tudjak géppel varrni. Nekem jelenleg anyagi okokból marad az átalakítás, kreatív újra gondolás, amihez bekapcsolódik a megfezithetőség kérdése. Mondjuk ebben csak részben tudok állást foglalni, mert ennyi idő alatt sem tettem szert egy 'igazi' dizájner darabra. A legtöbb amit birtoklok, az egy Re-Style deréköv, azt is másodkézből és egy kitűző. És úgy érzem, egy gumírozott deréköv és egy clay alapú dísztű alapján messzemenő következtetéseket nem vonhatok le a minőséget illetően. És ide egyáltalán nem sorolható be a Pleaser mint cipőmárka, hiszen ők nem gothic-ban utaznak, hanem gogo és profi táncos cipőkben. Viszont számomra az egyetlen kérdőjel a magasra szabott árakat tekintve a cserébe kapott minőség. És valahogy ezeknél a márkáknál ritkán fordul elő, hogy többszörös tulajdonba kerüljön, mint mondjuk a lolita ruháknál. Még az offbrand kategórában is olyan minőséget képviselnek, hogy 4-5 tulajdonos váltáson átmegy egy-egy szoknya, blúz és táska.  Hatványozottan többször jártam úgy, hogy a kifizetett összeg köszönőviszonyban sem volt a minőséggel, így aggodalommal figyelem a KillStar árszabásait, főleg a second seller MetalShoppon. Re-veiwok, unboxingok ide vagy oda, engem csak a saját tapasztalásom győzhet meg arról, hogy az a ruha, cipő vagy akármi, amiért nem keveset csengettem, valóban időt álló és igényes és nem az olcsó, kínai hulladék, ami egy szezon alatt tönkremegy. Persze az ár, tudom én is, hogy kell, hogy tartalmazza a cégnél dolgozó összes ember napi betevőjét, az oldal üzemeltetői díját és a modellek jussát és minden egyéb költséget, ami ahhoz szükséges, hogy a vállalkozás életképes maradhasson hosszú távon is.

2*~ A gothic dizájner márkák kiárusítják a szubkultúrát?

Bár, a kérdés teljes meztelenségében nem így hangzott, a lényege nagyjából ez. És ezzel kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Igenis, meg nem is. De én személy szerint úgy gondolom, hogy aki semmilyen kapcsolatba nem áll ezzel a kultúrával, az biztosan nem fog ezekről az oldalakról rendelgetni. Mondjuk lehet ezt csak án gondolom így, de még nem igazán találkoztam olyan emberrel aki életében nem hallotta a kifejezést sem hogy gOtHicC és mégis specifikusan rákeresett volna egy ehhez kapcsolódó brandre. És személyes meglátásom, hogy apróbb stílus elemeken kívül az aktuális divatipar sohasem fogja igazán átvenni és zászlajára tűzni ezt a szubkultúrát, mert ahhoz túl alternatív és a hétköznapi ember normáival ellentétes. 

3*~ Ha kreatív vagy és diy-zel attól gothaBb leszel?

Egyértelműen nem. A csináld magad, kreatív képesség(megnevezésében is ott van) nem feltétlenül egy tanulható dolog. Illetve, attól, hogy valaki szeretné csinálni, még nem lesz a végeredmény ízléses és ötletes. Nem sorolható stíluselem kategórába. Ilyen nincs, hogy felütök egy listát, hogy goth vagyok, bakker kell, hogy legyen 2-3 saját készítésű bizbaszom, mire meghallgatom az összes TheCure albumot.
Ha kreatív vagy és ügyes kezű, akkor élvezd munkád gyümölcsét minden lehetséges formában, ha nem adatott meg ez a képesség számodra, akkor számtalan más téren vagy és lehetsz sikeres.

4*~Milyen zenét kell hallgatnod, hogy goth legyél?

Szeretném előre leszögezni, hogy semmit sem muszáj vagy kötelező, mert ez nem egy verseny. Persze, természetesen érdemes felütni az internet lapjait és rákeresni a diszkográfiai múltra a szubkultúrában, de véleményem szerint, az hogy milyen zenét hallgat valaki nem befolyásoló tényező a gothososdiban. Eleve mert a zene értékelése egyénenként annyira más és más, legfőképpen mert érzelmi alapon történik. Adott egy zenekar, akik úgy érzed téged megszólítanak, több mint valószínű, hogy számos más ember se a szövegeiket, se a dallamvilágukat nem érzik a magukénak, nem tartják kellemesnek a hangszerelést, az ütemet, a stílust, semmit. Úgy gondolom, hogy azok a zenekarok akik igazán goth muzsikát csinálnak vagy csináltak, nem kifejezetten erre törekedtek, nemes egyszerűséggel dalba foglalták minden érzelmüket és ehhez hangulati alapon sikerült keretet adni a hangszereléssel. Az ég világon mindenki úgy működik, hogy az érzelmi világa van rá a legnagyobb hatással. És ez az egész stílus analizálás is olyan, mint a lélek boncolgatás, mert felépítésre olyan mint egy hagyma. Ha elkezdjük túlmagyarázni, lehámozni rétegenként, arra jövünk rá, hogy az utolsó pár réteg alatt nincs konkrétan, kézzelfoghatóan semmi, és ezek a rétegek egymásra rakódva alkotják az egészet, csak úgy értékesek.
Ahhoz, hogy te legbelül miért érzed magad a gothichoz közel, nem sok köze van annak, hogy pontosan milyen zenéket hallgatsz, hogy százalékos arányban megfelel-e a wikipédia elvárásainak. Véleményem szerint azt kell hallgatni, ami tetszik, ami megszólít, amitől annak érzed magad ami igazán vagy és ez akkor lehet rock, metal, pop, ebm, edm, darkwave vagy bármi más. Úgy gondolom, hogy a komolyabb zenékhez a felnövésen keresztül vezető tapasztalati lépcső az út. Minél többet látsz és élsz meg a világból, ha úgy tetszik gyűjtöd a 'pofonokat és kiértékeled azokat', annál inkább megérted, a fájdalmas riffeket és hogy a zenekarok miről regélnek daljaikban. Van olyan zenei profil ami a szórakoztatásra épül, van ami a filozófiára.

5*~Mi a minimum elvárása annak, hogy goth legyél?

Hm. Ez az a kérdés, amit én jobb napokon szeretek skippelni inkább a nyugalmam érdekében. De most úgy érzem van rajtam felelősség, ha elkezdtem nem visszakozhatok, erre is választ kell adnom valamilyen formában. Információk tömkelege szabadult el az agyamban ennek a kérdésnek a hallatán.
Ismertem olyan személyeket, akik még csak hírből sem hallották a kifejezést, mégis megtestesítői voltak a gothic filozófiának szellemi és érzelmi világukkal. Olyanokat is, akik mintha, már-már kényszeresen éltek volna a szubkultúrának, bár ezzel még kifejezetten rosszat nem követtek el és bizony volt szerencsé(tlensége)m az elitista, kisajátító réteghez is, akik szerény véleményem nyomán a sajátos hiányosságaikat tömickülték be azzal, hogy valaminek a részévé akartak erőszakosan válni. Az örök vita azon, hogy ki úgymond pozer vagy nem, amit én azért mosolygok meg, mert legtöbbünket igenis a külsőségek hoznak a szubkultúrával kapcsolatba és nem beszélve arról, hogy engem egyáltalán nem zavar, ha valakit a stílus érdekel csak, szeret így öltözködni, meghallgat pár zenekart a témában, eljár koncertekre és meetekre mert jól érzi magát azokon, ettől nem tekintem kevesebbnek, hiszen ez tényleg nem egy játék vagy verseny, ahol ha megveszed a 34ik fűzőt, beszerzed a sok bizbaszt még vagy 12 tucat kimondhatatlan nevű znkrt meghallgatsz és azt hazudod, hogy egytől egyik tetszenek, bemagolsz Poe és Lovecraft idézeteket, csúnyán nézel mindenkire és akkor gothabb leszel mint bárki a földön. Mert rengeteg olyan ember van magyarországon belül is, akik elkövettek zaklatást, szeméremsértést, bűncselekményeket és számos más egyéb rémtettet úgy, hogy tették mindezt a szubkultúra égisze alatt. Kérdem én, melyik a rosszabb? Nem ismerni a wikipédiás meghatározást vagy másokat bántani? Nekem az a definícióm, hogy a gothic pont azokat öleli át, akik majdnem mindenhonnan ki vannak rekesztve. És érzed, hogy van belül egy nagyon komoly dolog, egy igazi válasz arra, hogy mi is a goth, de nem tudod pontosan körbe írni, megfogalmazni, mert annyira mély és személyes számodra, csak azt érzékeled, hogy otthonosan hat az egész szubkultúra a dark-romantikával, búskomor akusztikával és mély árnyalatokkal. Mindannyian keresünk valamit, amit magunkénak mondhatunk. Az én szótáramban ez a helyes meghatározása az gothicnak és aki ezt érzi egy kicsit is, vagy egyszerűen szimpatizál a többi elemmel, ő már gothnak nevezheti magát, amennyiben van ehhez kedve. :)

6*~ Az élet minden területén gothnak kell lenned?

Semmi esetre sem szükséges. Nagyon sokan élünk úgy, hogy meg sem tehetjük, hogy 100%-an az elképzeléseink szerint éljünk. Gondolok itt arra, hogy a munkahelyünk létfenntartási kényszer, a lakásunk bérlemény, vagy a párunk teljesen más stílust és eszmét képvisel és emiatt majdhogynem lehetetlen az egész életünket ennek szentelni. Mondjuk az én lakásom sem goth. Sőt, mikor felújítottuk a mostani lakásunkat, világos, pasztel árnyalatú falakat, cseresznye bútorokat álmodtam meg, mert nekem alapvető igényem, hogy a lakás legyen barátságos és világos. Csak a jövőben tervezett nagyobb renoválással kapcsolatban merült fel, hogy egy külön hálószobát kicsit darkosabbra rendeznénk be. Amit mi jelenleg bedroomként aposztrofálunk, azért hellyel közzel társasági szerepet tölt be. De apró dísztárgyakkal, pár stílusbéli bútor elhelyezésével mindannyian ki vagyunk békülve. Még mindig tervben van egy koporsó formájú polcos szekrény. :D 

7*~A nagynevű, népszerű youtube hírességek elárulják a szubkultúrát azzal ha elfogadnak dizejner márkáktól ajándékcsomagokat?

Az én véleményem, hogy ezek az emberek igenis megérdemlik, hogy ajándékba kapjanak dolgokat és senkit az ég világon nem bántanak a haul videóikkal. Ha megtekinted ezeket, akkor eldöntheted, hogy az ő véleményük nyomán teszel-e egy próbát az adott cég termékeivel vagy sem. Én az örök szkeptikus csoportba tartozom, ahogy azt az első kérdés alatt kifejtettem, és hozzá tartozik az igazsághoz, hogy sokkal szívesebben nézegetek diy vidiket mint haulokat, mert egészen egyszerűen nekem érdekesebbek, de ettől a márka és a termék még nem lesz rosszabb. 

8*~ A youtube hírességek egész nagy százalékát élik az életüknek a kamera előtt, szerinted jó ez, vagy jobb lenne ha kevesebbet mutatnának magukból és a magánszférájukból?

Manapság mindenki lenyomozható egy szempillantás alatt. Akár IP címre. Minden, és szó szerint az ég világon minden információ megtalálható rólunk az interneten, vagy legalábbis lehívható egy adatbázisból. Aki akár egy kicsit is használja a cyber teret, hagy maga után nyomokat, kivitelezhetetlen, hogy ne találjanak rád, ne tudjanak rólad tényleg semmit. És meg kell mondjam, aki ettől betegesen retteg, annak egyáltalán nem való az internet. Viszont ha csak engem kérdeztek, ruhákat, cipőket mutogatni, feltenni a saját produktumaitokat teljesen veszélytelen tevékenység. Fent van rólad kép az interneten? Az utcán melletted sétálva is látják, hogy milyen vagy és hogy nézel ki, tudtodon kívül is készíthetnek rólad képet, vagy követhetnek a lakásod bejáratáig. Lehetetlen olyan stratégiát kiépíteni, amivel teljes biztonságban leszel. Ha csak rendelsz, megadod a címed, a telefonszámod bármikor bárhol gyanú nélkül lepötyögöd, akár már a facebookon, pedig ezek alapján hiper gyorsan találnak rád.
Én amit kifogásolok, az az hogy ne oszd meg abban a pillanatban pontosan mit és hol csinálsz. Számolja be egy nyaralásról vagy eseményről mindig csak utólag, azért arra tényleg semmi szükség, hogy örbe mutogattad az egész lakásodat mindemellé centiről centire.

9*~Mi a véleményed arról, hogy sokan több vallási szimbólumot hordanak, amik különböző valláshoz és kultúrához tartoznak?

Phhrrrr *fújtatva lobogtatja a frufruját* Nos, kéremszépen, mi itt europa szívében már úgy élünk évtizedek óta, hogy a vallási háborúknak vége, ezzel párhuzamosan szólás szabadság is van(persze azért ennek is vannak pc alapelvei), de ha valaki saját jogán használ vallási jelképeket, amik nem tartoznak önkényuralmi kategóriába, akkor ezt megteheti kedvére. Nekem az a meglátásom, hogy a gothic kultúrába szervesen beleívódott pentagram, kereszt és okkultista jelképeket igenis kapcsolatban állnak a stílussal. Rengeteg goth foglalkozik boszorkánysággal(wicca vallás), vagy keresztény hagyományokat ápol és okkult tudományokban is érdekelt  és ezek jelképvilága sok esetben egyező. Továbbá azt is nehezen képzelem el, hogy manapság, mikor minden információ kattintás távolságban van, emberek ne lennének minimálisan tisztában azzal, hogy az adott jelkép amit látnak, az nem csupán egy grafikus agyszüleménye, egy szimpla rajz, hanem konkrét jelentést hordoz és onnantól kezdve választása van a használatot illetően, mennyire fogadja be azt.

10*~Hogyan érzel a negatívitással, esetleges verbális bántalmazással és elitizmussal a szubkultúrán belül?

Meg is érkeztünk a kedvenc és szerintem legfontosabb kérdéshez.
Azzal tisztában kell lenni, hogy az emberi természet szerves része a rivalizálás, és manapság a civilizáció eredménye, hogy a törzsi és területszerzési (legjobbnak törekvés) energiáink nincsenek megfelelőképpen levezetve. Vannak akik sportban versengenek ennek érdekében, csak hogy egy példát említsek. Rendben, hogy szerves része, de úgy érzem, egy olyan szubkultúrában a rivalizálásnak semmi helye alapesetben, ami a kirekesztettség érzéséből, a másságból, az alternatív szemlélési módból ered. Ráadásul ízlés kérdése és, mint mondani szokás, ízlésről pediglen nem vitatkozunk.
Akik elég régóta követnek, tudják, hogy nekem már volt komoly vitás helyzetem a szubkultúrán belül és mondanám, hogy sajnálom, hogy okoztam pár kellemetlen percet az úgynevezett ellenfeleimnek, de nem lenne őszinte a megbánásom :D Emberek, akik azt hiszik nekik mindent szabad, a végtelenségig szekálhatnak és pocskondiázhatnak másokat egy teljesen bagatell vagy félre értett esemény kapcsán, legtöbbször megbújva az internet adta tehetetlenség mögé, csakhogy az egojukat simogassák. Alapvetően úgy gondolom, hogy gyáva népnek nincs hazája, bizonyos fokig állj ki magadért. Mai napig jót röhögök az ominózus 24 órás blogshut-on is :D Most sem csinálnám másként. És ennek kapcsán nem marasztalom azokat el, akik a szociális médiában mások védelmére kelnek hasonló úgy kapcsán. Jó példa erre Raudhán-It'sBlackFriday eset, minek pozitív következménye lett, hogy a goth közösség egyöntetűen marasztalta el a szemmel láthatóan alap nélkül kötözködő Raudhánt. Ennek az úriembernek szegény Friday-es lánnyal mindössze annyi problémája volt, hogy drága holmikat vásárol és dizájner haulokat készít és ennek kapcsán azzal a váddal illette, hogy miatta van széthúzás és elitizmus a kultúrában. Pedig pontosan Raudhán megnyilvánulása a jó példa erre. Márka, turi, Evanesence vagy Siouxsie and The Banshees, teljesen lényegtelen, valahol mélyen legbelül akkor is egyek vagyunk a szubkultúrában és ez kellene hogy nyilvános eseményeken is össze tartson bennünket és minden érdeklődőt tárt karokkal fogadjunk magunk közé.