Összegezve az élményeimet a szünettel kapcsolatban végülis arra jutottam, hogy tényleg rengeteg változáson estem át szellemileg. Be kell valljam, a szükségesnél többször nem hagytuk el a lakást Danival, ha csak nem volt muszáj és egyszer voltunk Adriéknál, de ezen kívül csak boltba mentünk apróságokért és a konklúziója az egész egy hetes, egyik-farpofáról-a-másikra való ücsörgésnek, hogy abszolút rendben volt ez az itthon punnyadás :D öt évvel ezelőtt biztos még a rosseb is megevett volna, ha nem megyünk el sehova, de most mindössze annyi vágyam volt, hogy a meleg szobában az ágyon a takaró alatt olvashassak. Ha éppen nem úgy alakult a napirend, akkor is teremtettem rá alkalmat, mondjuk lementem az alsó szintre befűteni, hogy ne párásodjon és ott a lobogó tűz mellett is nyugodtan kinyithattam a könyvet, de az egész este az enyém volt, hogy Geraltal töltsem :D Végre sikerült befejeznem a A végzet kardját.
Egész másként szemléltem magam körül a karácsonyi készülődést is, mert rajtunk kívül még a legtöbb barátomnál, főleg ahol az időseké volt a főszerep az ünnep lebonyolításában, igencsak 'hagyományosan' fogták fel. Mi, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a saját elveink és kialakított szokásaink szerint ülhetjük meg a karácsonyt és ez alatt azt értem, hogy mivel egyikünk sem tulajdonít neki nagy jelentőséget, így nem is idegeskedünk rajta. Szerintem nekem amiatt lett karácsony traumám, hogy a szüleim mindig a tökéletes karácsonyt akarták és emiatt gyakorlatilag szét idegelték egymást és magukat és persze minket is nővéremmel. Mert a kaja nem lett időben kész, vagy nem olyan lett, vagy mert hiányzott hozzá valami, mert apukám elkésett a műhelyből és mert a fa nem jó szögben állt, vagy a díszek rajta nem megfelelő elosztásban és ennyi pont elég volt ahhoz, hogy a szüleim konkrétan egymás torkának ugorjanak. Persze ez csak részben az ő hibájuk, hiszen ez egy generációs baromság, hogy a karácsony az egy ország, sőt majdnem egy egész világ orgazmusa és ha már minden egy rakás szar évközben, akkor a karácsonynak igenis tökéletesnek KELL lennie. Én ebből annyit hoztam magammal, hogy hosszú éveken keresztül gyomoridegem volt ha csak átváltottuk a naptárt decemberre, majd a karácsony közeledtével már egyenesen idegbeteg voltam, sokáig kifejezetten gyűlöltem a karácsonyt és legszívesebben meg se tartottam volna, majd rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok arra kényszerítve, hogy mások elvárásai szerint éljem az életemet, úgy csinálom ezt a napot is, ahogy csak akarom. Sokszor kérdezik tőlem, hogy attól függetlenül, ugye van karácsony? Igen van, miért ne lenne? Attól még mert én nem szeretem, és nem mindent úgy csinálunk, hogy a fa halloweenes, nincs bejgli, nem káposztát főzünk, basszus ettől még ugyanúgy ünnep az ünnep és örülünk egymásnak, van a gyerekeknek ajándék. Egyáltalán nem csorbul a fénye számunkra egy fikarcnyit sem attól, hogy nincs egy deka piros-zöld és angyalka giccs, vagy mert mentes étel van felszolgálva és a rizsliszt muffin is jól esett mindenkinek, a gyerekek meg ugyanúgy örültek mindennek amit a Jézuska hozott nekik, mert ők annak örülnek, ha nyugodt és boldog a családi légkör. Visszakanyarodva az első bekezdéshez, annyit hozzátennék, hogy azért sem nagyon keveregtünk, illetve nem éreztük igényét, mert mindkettőnknek a dereka szépen be is állt a szünet elejével, ami nálam annak köszönhető, hogy megint vissza ültem forrasztani és sokkal kevesebbet mozgok ezáltal. A derékfájdalmak 90%-a a mozgás szegény életmódnak a következménye. Mivel nem szerettem volna arra a sorsa jutni mint édesapám így ráugrottam az internetre és előszedtem Baranyai Bea hastánc videóját kezdőknek. Igaz, van kifejezetten derék torna gyakorlat is, de ez számomra már bevált és ezek a gyakorlatok pont arra a területre összpontosítanak, ami jelenleg kényes. Miután végig csináltam a 17 perces videót úgy pattogtam mint a nikkelbolha és nyögés nélkül le tudtam hajolni a gyerekjátékért :D Arra jutottam, hogy minden nap végig kell legalább egyszer csinálni ezt a gyakorlatot ha nem szeretnék injekciózásra járni :/
A beígért nyálcsorgatós poszt azokról a smink cuccokról amiket kívánság listára raktam bizonytalan ideig :D
Makeup Revolution Forever Flawless Into the Night Eyeshadow Palette Szerintem ez volt a legelső valamire való paletta, ami igazán felkeltette a figyelmemet a többi között. Nekem a legtöbb teljesen érdektelen, nem szeretem a rikító és nagyon bézs színeket, ráadásul megszámolom hány olyan kocka van benne amit fel tudnék használni, mert tetszik, ha kevesebb mint a fele, akkor tudom, hogy nem is érdemes megrendelni. Ebben viszont alig akad olyan ami nem tetszik. A kedvencem a -gothic-, -mistery- és a -midnight-.
Makeup Revolution X Beetlejuice It´s Showtime
Halloweenkor dobták ki ezt a palettát egy egész készlettel együtt, ami minden elemében pazar, meg kell hagyni. Számomra is a legizgalmasabb a szemfesték paletta, amiben elképesztő pigmentek vannak *-*
Beetlejuice x Revolution Shadow Palette - Strange and Unusual A Beetlejuice mondhatni kistestvére ez a paletta, amiből van egy másik fajta, de nekem ez a meleg árnyalatú nyerte el a tetszésemet.
Ozzy Bat Palette 14 Well Ozzy Osbourne sem akart kimaradni a sminktermékek forgalmazásának mókájából, amit én azért nem bánok, mert a sok csajos és cuki dolog között végre akad pár igazán menő is. Egy egész kollekcióval büszkélgedhet, ami szerintem nagyon hatásos, igazán megcsípte a rock'n'roll sötétebb feelingjét.
Ozzy Bullet Lip Stick - Mr Crowley: matte purple
A fent említett kollekció részeként ez a fantasztikus matt lila?, burgundi? vagy vörös? Nem is tudom, döntse el mindenki magának :D A tényen a megnevezése mit sem változtat, szerintem ő lenne a tökéletes árnyalat, amit ezer éve keresek az ajkaimra.
Makeup Revolution X The School For Good & Evil - Nevers Lipstick
Makeup Revolution X Beetlejuice - Vörös
És a végére hagytam a kedvencemet! Jeffree Star Cosmetics - F*ck Proof Mascara Black
Ez a hihetetlen szempillaspirál, ami a 'Kúrás álló' fantázia nevet viselni, teljesen magával ragadott :D Igen, jól olvastátok, ez a neve a terméknek, de engem sokkal inkább megszólított ez a vagány BDSMes külcsín, mintha valami szokásos, vízálló, nem kenődik, ettől extra szép leszel, hosszú pillákkal és cuki marketingje lenne. Az amit meglátok és azt mondom, kuss és itt a pénzem :D
Szőrnyű, hogy egy ilyen 'apróság' mint az időjárás mennyire el tudja rontani az ünnepi hangulatot. Nekem idénre végérvényesen elszállt a maradék karácsonyi feelingem is a 15 fokos tavaszias melegben :( Nem igen tudtam őszintén örülni a 24.-ének, pedig a gyerekek miatt megpróbáltam, de végül úgy fogtam fel, hogy ez egy újabb remek alkalom arra, hogy összejöjjön a család. Most nem volt nagy vendég járás, 'csak' nővéremék jöttek, viszont olyan tényképpen nem bántam a dolgot, hogy kicsit most is betegek vagyunk és nem is bírtam volna egy nagyobb ünnepséget végig csinálni. A mostani a szerénység jegyében zajlott, viszont ez semmit sem vont le az értékéből.
Boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!
A fánk -természetesen- halloweenes. Most Biuska segített díszíteni, nagyon szép lett, de kicsit vicces volt, mert magyaráznom kellett neki, hogy amit felteszünk az maradjon is ott, mert már vette volna le, hogy megint felrakhassa :D Danival megállapítottuk, hogy most is a mi fánk a legmenőbb 💁 Az ünnepi menüt nem misztifikáltuk túl, amúgy is Dani szeretett volna most megfőzni mindent, mert én előző nap végig takarítottam a lakást és mindkettőnknek iszonyatos derékfájása is van a megfázás mellé, emiatt inkább elosztottuk a feladatokat :D Úgyhogy lett húsleves, rántott csirkecomb és pulykamell, hagymás tört krumpli, húsgombócos káposzta és sütöttem pumkinspice-s mentes muffint, ami akkora sikert aratott, hogy tálalás után 20 perccel el is fogyott ^^
A tökös, csíkos és Jack-es gömbdíszetek kb 3 éve festettem, akkor facebookra tettem fel róluk képet, minden mást innen-onnan szereztem be, viszont most készült só-liszt gyurmából pár kisebb dísz is. Mondjuk nem ez volt a szándékom velük, de kétszer verték le a macskák a tálcát és a tökösnek letört a szárából, emiatt döntöttem úgy, hogy akkor legyen belőlük ornament. Eredetileg egy koszorúhoz készültek.
Kísérleti jelleggel álltam neki, mert még úgy 13 éves koromban só-liszt gyurmáztam utoljára és akkor az volt a tapasztalatom, hogy sokáig nem maradnak egyben az ilyen kreálmányok. Nagyon vigyázni kell sütésnél, hogy kiszáradjanak, de már ne égjen meg a tészta. A titka, hogy le kell festeni akrillal, vagy lefújni lakksprével. Mivel én szerettem volna szép, részletgazdag díszeket, így kézzel festettem, ami egyébként jó szórakozás volt :) És ezzel már kapott egy vízhatlan műanyag borítást, mert a gyurma hátránya pont az, hogy a szerves alapanyagai miatt a környezetből felszívja a nedvességet és akár be is penészedik, vagy száraz levegőn egyszerűen szétesik, ezért kell valahogy konzerválni. Úgy tűnik, hogy a 2-3 réteg akrillal és az utolsó pva-val sikerült. Nem fogok hazudni, a gyerekek ajándékai olyan sokba kerültek, hogy nekünk Danival már le kellett arról mondanunk, hogy magunknak, illetve egymásnak is azt vegyünk amire vágyunk, viszont engem ez nem ingatott meg annyira, mert hó elején elmentünk végre évfordulózni és ez többet jelentett akármilyen ajándéknál. Mióta együtt vagyunk, minden évben ilyenkor zárták le a várost és az összes szórakozóhelyet a tetves kovid ürügyén, pedig annyira szerettem volna végig menni majdnem ugyanazon az útvonalon ahol az első randinkon jártunk. Igaz, most sem pont ott voltunk ahol akkor, viszont egy nagyon kellemes meglepetés volt, hogy foglalt mozijegyeket és előtte a Pátriában vacsoráztunk. Kinéztem magamnak több sminkterméket is neten, erről gondoltam, hogy csinálok majd egy nyálcsorgatós bejegyzést is. Elképesztő milyen szép palettákat árulnak, van több kedvencem is, nagyon remélem mire oda érek, hogy tudjak rendelni, még lesz valamelyikből, mert a limitált kiadásokat hamar elkapkodják. A tervem az, hogy ha már leadok egy rendelést, akkor egy komplett full-face-hez rendelek termékeket, tehát nem csak szemhéjpúder palettát, hanem mondjuk bb krémet is, mert ez egyébként nekem nagyon bevált a száraz bőrömhöz. Viszont érdemes lenne próbát tenni valami minőségibb korrektor és alapozó kombóval, esetleg keresni egy olyan primert ami az én típusomnak is megfelel.
De egyenlőre beértem ezzel a dm-es palettával, amit az adventi pontszórás alkalmával vásároltam :) Elég sokáig szemeztem vele, mert elsőre úgy gondoltam, hogy még 3 féle színskálából is kevés olyan van ami hozzám illene, de végül sikerült egyet választanom. Nagyon cuki színek vannak benne, amit igaz, most nehéz volt vissza adnom fényképen, hogy jól látható legyen, de irl-ben tényleg szépek. A sötét lila és a pisztácia a kedvencem belőlük, de végülis mindegyiket fogom tudni használni.
Elkezdtem újra építeni a körömlakk készletemet. Az utolsó mélylila óta már hármat is vettem, amiből ez a fenti kettő a kedvencem. A felső mondjuk inkább díszítő lakk, viszont az alsó egy igazán elegáns sötét szürke, ez újdonság nálam.
Csak vettem sminklemosót, pedig fölöslegesnek tartottam ezek használatát, ráadásul eddig nem is igen találtam olyat, ami ne lenne horror árú és a bőrömnek is megfelel, de dm-es alverdés termékek eddig mindenből ötösre vizsgáztak :) Három törlésre lehúzza az egész arcos sminkemet és nem irritálja ki az arcbőröm, mondjuk estére továbbra is kókuszzsírral pihentetem, erről nem tud senki lebeszélni, az egyetlen ami nem cseszi ki.
Novemberben Road koncert előtt vettem egy Essence-es szemhéjtust, ami óriási csalódás volt, mert teljesen ki volt száradva és végül ki is kellett dobnom. Én is rászoktam arra, hogy nem puha ecsettel dolgozok, mert így sokkal könnyebb és próbáltam az összes offbrand kozmetikumomtól megszabadulni egészségügyi okokból, viszont a másik ami még használható volt az merxes, ezért vennem kellett egy másikat, de nagyon mérges voltam, mert így már majdnem 4 ezer ft-ot költöttem csak erre és attól tartottam ezzel is csak megszívom, de szerencsére a MissSporty-s már jó volt. Viszont a szempillaspiráljuk olyan...nem is tudom, lehetne jobb is. Eddig még nem találtam meg a tökéleteset, lehet ezt is inkább rendelni kellene.
Sajnos, az elképzeléseimmel ellentétesen, sokkal kevesebb időm jut jelenleg azokra a dolgokra amikkel szeretnék foglalkozni, de azzal nyugtatom magam, hogy meg kell szoknom az új helyzeteket az életemben, mert szerintem még mindig nem sikerült rendesen feldolgozni a sok változást. Hamarosan véglegesítenek az A.C.-ben, emiatt is nagyon sokat idegeskedek, mert megmondom őszintén, akármilyen gyerekesnek is hangzik a dolog, de nem szeretnék csalódni, eddig annyi jót tapasztaltam ott, szeretném elhinni, hogy valóban létezik olyan munkahely, ahová nem gyomorideggel kell bemennem és, hogy most ezt sikerült is megtalálnom, már nem kell tovább keresnem. December elején tartottak karácsonyi bulit, amire én vegyes érzésekkel indultam el, mert még életemben nem vettem részt csapatépítőn(ahogy csúfolják) és ahogy sétáltam lefelé, végig azon gondolkodtam, hogy még vissza fordulhatok :D De végülis arra jutottam, hogy egyszer el kell kezdeni és nagyon várták hogy elmenjek, szeretettel hívtak meg, nem akartam volna megsérteni azzal őket, hogy nem megyek el. Egy egészen hihetetlen élmény volt, nagyon családias környezetben zajlott a vacsora, a főnök mondott egy kisbeszédet, majd koccintás és szó szerint elindult a buli :D Zene, kártyázás, táncolás, bevallom nekem a vége már kicsit ködös, hogy pontosan hogyan is történt, de 2 pohár házi páleszt követően még segítettem rendet is rakni az egyik munkatársammal, akivel félúton együtt sétáltunk haza, majd reggel abban ruhában ébredtem az ágyamban amiben elindultam 😂 Szóval, gondolhatjátok, eszelős egy mulatság volt. Mindenki laza volt, a főnök cuki, ezt az estét sohasem felejtem el az tuti :D
Azért ez a decemberi hónap nem gyengén húzós még nekem is, pedig szeretem a pörgést. Szerintem az agyam ezt a rengeteg információt már képtelen rendesen feldolgozni és úgy dönt, hogy teljesen másként fordítja le. Így történt, hogy a hét közepére egy elképesztő mértékű paranoia lett úrrá rajtam. Ez az üldözési mánia, mert nem találok jobb kifejezést rá, két teljes napig ette az idegeimet, majd végül erőt vettem magamon és megpróbáltam a mélyére tekinteni. A dolog úgy nézett ki, hogy munka közben egyszer csak lett egy furcsa érzésem és hirtelen mindenki, aki körülöttem volt, úgy tűnt, hogy engem figyel, azt nézi, hogy mit csinálok vagy éppen mit nem, biztosan a szomszédos asztalnál ülő munkatársamat csakis kizárólag azért vezényelték oda, hogy engem figyeltessenek vele, hogy mikor hibázok. Bevallom, nagyon durván hangzik és ha én is úgy hallom ezt valaki mástól, valószínűleg azt gondolom, hogy elment az illető maradék józan esze is, de nyilván az ilyen gondolatok is arról a tőről fakadnak, hogy bennem is óriási bizonytalanság munkálkodik mindennel kapcsolatban és nem csak mostanában, hanem alapvetően, mert arról sem vagyok mindig megbizonyosodva, hogy amit csinálok, az jó-e egyáltalán és szeretnék az elvárásoknak megfelelni valamilyen szinten és persze, már rendelkezek bizonyos tapasztalatokkal az emberekkel kapcsolatban ahhoz, hogy tudjam meglehetősen pengeélen táncolás a munkahelyi bratyizás(is). Akármilyen jó is ez a hely, azért itt is megtalálható mindenféle személyiség típus. A nagyon kedves nagyon közvetlen, a nagyszájú viszont igazságos, az aki mind a munkatársak mind a főnökség felé mosolyog és a kedvencem, a báránybőrbe bújt farkas, aki még mondjuk nem állt elő, de van sejtésem arról, hogy ki is az. Én nem szeretek más dolgába belefolyni, mindenki foglalkozzon magával, az a legjobb és nekem, speciel energiám sincs arra, hogy a saját feladataim és félelmeim közepette még másokét is átvállaljam kéretlenül. Megpróbálok a saját nézőpontomon is változtatni, tehát a helyén kezelni dolgokat, embereket és világosan látni azt, hogy végtére is, ahogy én sem ismerem még őket igazán, ugyanúgy ők sem engem, minden bizonnyal ugyanúgy láthatnak ellenséget bennem ők is, ahogy én bennük és tisztában vagyok azzal is, nálam jelenleg ez a szorongás abból is ered, hogy nagyon szeretném megtartani ezt az állást, ezért védekező mechanizmusba kapcsoltam. Bár azt hozzá tenném, hogy régen is volt hasonló helyzet az életemben és nagyon sokáig úgy tettem, hogy meggyőztem az ellenkezőjéről magamat, hogy ilyen nem létezhet, mert szentül hittem, hogy egy munkahelyen felnőttek dolgoznak(haha), majd egy másik munkatársammal kapcsolatban teljesen véletlenül kihallgattam egy beszéltetést és kiderült, végig nagyon is jól gondoltam, hogy egy komoly összeesküvés folyik a háttérben, aminek olyan emberek is résztvevői voltak, akikről álmomban nem gondolnám. Kb ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint mikor rájössz, hogy a pasid volt a sorozatgyilkos :D Hogy is szokták mondani? Hogy aki mindent elhisz bolond, aki semmit az őrült. Szerintem, aki hozzám hasonlóan szokott konspirálni, az valószínűleg azért teszi, mert fél attól, hogy hülyére veszik és ő végig nem is gyanakodott, tehát már előre felkészítem magamat arra, hogy mi történhet. Persze az én fantáziám egy pöppet extrém ha ilyenről van szó, bármit és akármit és azoknak mind az ellenkezőjét is el bírom képzelni :D Képes vagyok, beszélgetésekből kiollózott szavakat olyan környezetbe helyezni, hogy azok mind egy nagy kontextusban nyernek értelmet és természetesen ez mind ellenem van, hogy biztos célozgatnak a fejem felett. Bevallom, nem egyszerű így jelen lenni sem szellemileg, sem érzelmileg, borzasztóan sokat kivesz belőlem, pedig próbálok laza maradni, de másnak sem szeretnék tűnni mint aki és ami vagyok, mert ez is képmutatás és úgy sem menne.
Eltűnésem rejtélyes oka nem más, minthogy a szokásos, negyed éves megbetegedésemet töltöm le. Biuska jó másfél hete nem ment bölcsibe, Isti és Dani szerencsére nem kapták el, nekem nem volt ilyen mázlim, sőt ha bárki beteg, akkor én biztosan el fogom kapni :D Az ok egyszerű, nincs immunrendszerem. Vagy legalábbis nagyon gyengécske a reflux és a sok ételintolerancia miatt. Az elsőszámú védekezőrendszer a belekben található, ami ugyebár nekem kuka :D Szóval már vagy 20 éve hagyomány, hogy kb minden 4ik hónapban ágynak kell esni valamivel. Mert muszáj! Mert ha ez nem történik meg, akkor biztosan el tudnám maradéktalanul látni a feladataimat, vagy mondjuk élvezni az életemet. De most nem ez volt a legkellemetlenebb, mert még a próbaidős munkahelyemen is jól kezelték a dolgot, hanem az orvosnál tett látogatás. Pechemre helyettesítés volt és természetesen a legkedvencebb kedvenc kedvenc dokibácsim volt ügyeletben, a mélyen tisztelt Gábor Doktor Úr -.- Aki, bár egész jó orvos lenne(egy pillanat alatt megállapította régen, hogy fülgyulladásom volt és hogy a pajzsmirigyem rakoncátlankodik), ha nem lenne egy igazi bunkó és nem vette volna ez az eszét a kovid azóta pluszba. Egészen komolyan mondom, hogy semmi bajom nem lenne vele az ég világon, csak hát emberileg egy nulla és most is hozta a formáját. Tudni kell, hogy biztosan nem megyek el orvoshoz, ha nem húzódik rá a nyirokcsomóimra és ezzel párhuzamosan a torkomra a fertőzés, mert a hangom is elment, tényleg, beszélni se tudtam, csak ha erőltettem a hangszálaimat, de egyszerre volt nevetséges és riasztó a dolog(nyilván mindenki aznap akart felhívni telefonon :Đ). Belépek, suttogva mondom hogy szép jó napot, jöttem, mert beteg vagyok, fáj a torkom, a fejem, ráz a hideg, de lázam nincs, válasz: ÍGY TUD BESZÉLNI?- Nem b*meg, szórakozok😂 Jó, túl is léptem a dolgon, de a doktor úrnak az volt a legnagyobb problémája, hogy nem vagyok beoltva, micsoda szégyen, mert ő már 4 oltást felvett, na bumm, akkor övé az én adagom is, ennyi. Majd kihozott egy tesztet, hogy márpedig ez tuti kovid és legnagyobb csalódottságára a teszt negatív lett, na itt már lehervadt a mosolya és hozzátette, hogy akkor fogalma sincs miért vagyok ilyen beteg🙈 Éreztem, hogy szorul az olló a nyakam körül....Attól féltem, hogy gyógyszert sem ír fel mert nem igazoltam az agymosott elméletét. Tényleg, rettenetesen frusztráló, hogy némelyiknek csak a tetves kovid létezik mióta divatba jött. Nem ismeri a kórtörténetem és bakker, nem is érdekli, vagy kovidos, vagy egészséges, más opció nem létezik a fejében. Az ilyen is az orvostudomány szégyene. Mindenesetre megeshetett rajtam a szíve, mert elutasítottam a táppénzt amit mindenáron rám akart tukmálni, pedig ugyanez az orvos 4 éve megtagadta a táppénzre írást😏 Hát hiába, változnak az idők. Szóval kaptam antibiotikumot, leléptem, már az sem volt egyszerű, hogy ott tudjak lenni. Kicsit evezzünk kellemesebb vizekre. Gondolom senki figyelmét sem kerülte el a netflix legújabb siker sorozata a Wednesday. Mondjuk lehetetlen küldetés nem tudni róla, tele van vele az internet. Hasonló jelenség volt, mint a Stranger Things, hogy ha nem bannolod a netet napikig, akkor simán elolvasod az összes fontos dolgot róla, anélkül hogy megnéznéd. Engem nem is a hájp zavart, mondjuk azért akadt némi gondom azzal is...mert abban igaza van a sok hozzám hasonló embernek, hogy most azok is felültek a hájp vonatra ezzel kapcsolatban, mert jaj milyen eredeti, milyen autentik, meg Wednesday annyira különleges és egyedi és izgi és egy követendő hős, akik a kívülállókat normális hétköznapokon csak megalázni szeretik, tehát ha együtt akarnak érezni, akkor kezdjék a környezetükben, ott is szép számmal akad Wed-hez nagyon hasonló meg-nem-értett csodabogár és őket mégis eltapossák. Nem mondanám, hogy maga az Addams Family univerzuma a kedvenceim közé tartozott volna, de nagyon sok aspektusával azonosulni tudtam(nyilván), tetszett a képivilág, a megjelenítés és volt egy cartoonnetwork-os verzió, amit gyerekkoromban imádtam, tele volt jó poénokkal és tanulságos történetekkel, amik természetesen mind akörül forogtak, hogy ami más, az nem feltétlenül rossz, nem minden az aminek látszik és attól még mert valaki normális, illetve a többségi társadalom által elfogadottan él, még nem teszi jó emberré és fordítva. Így vegyes érzésekkel vártam ezt az új sorozatot. Nem is igen tudtam, hogy pontosan mire számítsak, de mivel elkezdtem egy rakás sorozatot és mind óriási fail volt, így letöltöttem ezt is, mi bajom lehet' alapon.
Az első rész egyáltalán nem csigázott fel, sőt, az volt az alapján a véleményem, hogy totál izzadtságszagú és erőltetett, kényszeresen próbál Addamsas lenni egy sokkal túlzóan elvontabb vonalon, de gondoltam a sztorivonal miatt adok neki még esélyt, mert az világossá vált, hogy egy nyomozós, thriller a base és nem a szokásos különcködés. Mivel egész hétvégén csak feküdni tudtam, így kézenfekvő(haha) megoldásnak tűnt, hogy egy szombati chill keretében végig is nézzem a sorit és nem kis meglepetésemre az egész család csatlakozott :) Kisfiamnak nagyon tetszett, szerintem a Stranger Things óta nem keltette fel semmi ennyire az érdeklődését. Összességében tényleg nagyon szerethető és izgalmas a történet. A képivilág is megkapó, ami nem csoda, Tim Burton rendezte és a magamfajtának ez igazi kuriózum. Az elmúlt pár hétben sem tétlenkedtem abban a minimális szabadidőmben, ami akadt. Sikerült megvarrnom a turis katasztrófás kardigánt is, de még gondolkozom, hogy varrjak-e rá díszként flittereket vagy sem, viszont újra festettem egy régi szoknyám mintáját.
A gondom az volt vele, hogy szürke festéket használtam és eléggé beleolvadt a feketébe, nem is volt valami szép a vonalvezetés, mert akkor nem volt kellően vékony fejű ecsetem hozzá, hogy kitisztázzam, de gondoltam most erőt veszek magamon és kijavítom.
Mondjuk nem teljesen így terveztem, de egy stencil megrajzolása és kivágása sokkal bonyolultabb feladatnak ígérkezett.
A másik projektem ez a harisnya volt. Ugyanis a pókhálós rész egy combfix volt eredetileg, amit kb 3 éve halloweenkor vettem a sparba és azt hittem harisnyanadrág, de mikor kicsomagoltam, hatalmasat koppantam. Nem mindenbe szeretem a combig érő verziót már, főleg télen, mert alá kell venni valamit, ami már kényelmetlen, így ide-oda tologattam, egyszer sem volt rajtam, pedig jópofának tűnt. Volt egy régebbi 200 den-es harisnyanadrágom, ami kissé elhasználódott, de arra jutottam, hogy ehhez tökéletes lesz. Mindössze annyit csináltam, hogy összevarrtam a kettőt és voilá', lett egy rendes harisnyanadrág belőle :)
Végül, de nem utolsó sorban, ez a nyaklánc. A medált egy munkatársamtól kaptam és őszintén nem igen tudtam, hogy mi legyen vele, volt már pár verziója, de végül csak az alapanyagos bodozban végezte és egyik este egy choker szerűségen gondolkodtam miközben patentoltam a csuklószorítóimat, így jött az ötlet, hogy legyen valami bdsm feelingű nyaklánc belőle. Láncos, szaténszalagos. Beszereztem pár dolgot a dm-ből, de bevallom, utálom azt, amikor valami nem áll meg önmagában, több dolgot is magával von. Ilyen a paróka, ami amihez kell harisnyasapi és pótlás, vagy a tortabevonó, amihez meg 3 másik dolog, különben xar lesz.
Pl mint ez a liquid rúzs(jobb olfali), ami annyira be mattosodik, hogy úgy néz ki mintha ki lenne teljesen száradva a szám és mire rájöttem, hogy ezekhez kell vásárolni külön fényt is, már késő volt :D Na majd legközelebb, mert mostanában nem is jártam a dm közebében. A kontúr ceruza nem volt rossz, de sötétebbet akartam eredetileg és a neon lámpák alatt néha nehéz a választás.
Először jó ötletnek tűnt ez a peeling gel, vagy arcradír, kinek melyik megnevezés szimpi, de hamar világossá volt, hogy az én bőrtípusomnak nemmegfelelő. Vagy csak rosszkor használtam, mert foltos lett tőle.
Úgy vátam, hogy kipróbálhassam ezt a szájmaszkot, mint gyerek a karácsonyt, de ...hát, nem mondanám, hogy bármi változást észleltem volna a levételt követően. Most vagy az van, hogy annyira száraz mindenem, még a szám is, hogy ez egyszerűen nem elég, vagy tényleg nem sok hatása van, viszont így a majdnem ezer forintos árával kész pénz kidobás volt, egyáltalán nem érte meg. Inkább keresek valami normális ajakápolót.
Olyan nehéz most kicsit visszatérni a világomba, tényleg nagyon megtaláltam magamat ebben a szituációban az új helyen ^-^ Persze nincs ezzel semmi gond, sőt, annyi mindenre rájöttem. Pl, hogy sokáig észre sem vettem, hogy az, hogy gyűlöltem a munkahelyemet, mennyi minden másra volt hatással az életemben. Ha nem szeretsz valahol lenni, szabályosan megmérgez és először 'csak' az elmédet, majd a testedet is szépen lassan. Ha indokolatlanul fáradtnak érzed magad, sokat vagy beteg, az mind amiatt van, mert nem érzed jól magad egy szituációban és ez nyomást gyakorol rád. A tested figyelmeztet. Most nem érzem magam szinte fáradtnak se, jó kedvem van és ettől tovább töltődök. Nem úgy jövök el, mintha maratont futottam volna, pedig régen sokszor volt ilyen. Már a bejárat előtt légszomjam volt, hevesen kezdett verni a szívem és bent, még ha nem is szólt hozzám senki, akkor is rossz kedvem volt, ezt nevezik negatív hullámnak. Az a sok gonosz ember, azzal a rengeteg visszataszító gondolattal teljesen toxikussá tették a légkört. És még csak tudatában sincsenek ennek. Borzasztó. Mármint nekik :D Viszont kanyarodjunk csak szépen vissza a tag-hez. Valahogy ez sem volt teljesen egyértelmű, hogy mire gondolt a költő. Mármint, hogy genre, vagy a szubkulton belül esetleg? Illetve, hogy olyan goth vagy metál vonal, ami nekem nem igen nyeri el a tetszésemet. Mert valahogy most ez a 'thinking out of the box' túl nagy feladat, inkább szűkíteném a goth stílusra és zenekarokra a dolgot, mintsem más genre-re. Amúgy is, azt vallom, hogy minden stílusban akad olyan előadó, aminek legalább egy száma tetszeni fog :) Erről már írtam, hogy nekem a szimfonikus(vagy mi?) gothic metal nem a kedvencem. Sőt, kifejezetten irritál a dolog. Szerintem baromi mesterkélt, erőltetett és izzadtságszagú az egész. Párom pl szereti, de nekem a fülem kivérzik az ilyeneken, mindig megkérem ha buli van, hogy legyen szíves tegyen be valami ZENÉT :D Ezen általában kicsit megsértődik, de nem akarom, hogy a rángóideg csapdosson az ő defektes ízlése miatt xD
Kezdjük a legrosszabbal, bár ilyenből szinte minden napra jut ha belegondolok :/ Még nekem is kellemetlen és keserű a szájízem ha ezt a történetet leírom, mert olyan elképesztő volt az egész. Biztosan voltatok már úgy, hogy olyan bunkó emberrel hozott össze a sors, hogy hirtelen köpni nyelni nem tudtatok, csak figyeltétek, hogy 'hmmm ez igen, te aztán barátom egy ordas nagy tahó vagy a javából'👏 Már a levegőben lógott a válásom és bevallom nem is voltam valami szuper jó passzban sem lelkileg, sem szellemileg, anyukám kitalálta, hogy sétáljunk ki a helyi lecsó fesztiválra és vigyük el kisfiamat is, amolyan nosztalgikus hangulatban, mert ez nálunk régen szokás volt, míg édesapám élt, hogy minden szeptemberben kimentünk kicsit proliskodni. Természetesen, mivel jobb dolgom akkor nem akadt, igent mondtam, bár nem tudtam, hogy meg fogom bánni a dolgot. Aznap délelőttös voltam, túlóráztam, haza siettem, összekészültünk és neki indultunk. Amúgy sem volt a eleresztve a hangulat a fesztiválon, talán már kicsit untam a sétát, mert úgy kb másodszor mehettünk végig a belvárosi vonalon, de kitartóan mentem anyu mellett, fogva a kisfiam kezét, aki ekkor úgy 6 éves lehetett. Fekete miniszoknya volt rajtam, egy fekete felsővel, necchálós harisnya és azt hiszem magassarkú cipő, természetesen fel voltam ékszerezve és kisminkelve egyaránt, kicsit furi benyomást kelthettem egy főzős fesztiválon, de hát, én így mentem majdnem mindenhova akkoriban :D Mikor kicsit szűkülni kezdett a tömeg, egy fiatal párt beelőztünk anyuékkal, hogy jobban elférjünk és a következő emlékem az, hogy valamit összesúgnak, majd a srác rám kiabál: 'hogy nézel ki te büdös kurva?'
Mondanom sem kell, nem hittem a fülemnek. Ott sétáltam az anyukámmal, kézen fogva a 6 éves kisfiammal és ez a tahó ilyen undorító stílusban beszélt hozzám, úgy, hogy a gyerek is hallotta. Nem gondol bele, hogy mégis milyen példát mutat egy ilyen kicsinek? Kellett kb 10 másodperc, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat, nem fogom hagyni, hogy a gyerekem előtt próbáljanak megalázni, úgyhogy felvettem a kesztyűt és szépen végig mértem őket majd közöltem: 'Jobban mint ti az biztos :D Olyan csövesek vagytok a barátnőddel, hogy az eszem megáll komolyan' Ettől a srác nagyon ideges lett, meg akart pofozni de csak szóban természetesen, én meg kinevettem, hogy jobb ha vissza fogja magát, mert letépem a fejét még a végén ha nagyon felbosszant, inkább andalogjon arrébb míg jó kedvemben vagyok. Engem ebben az egész történetben az akasztott ki a legjobban, hogy ezt mind egy gyerekkel az oldalamon kaptam meg és mint utólag kiderült, annyi generálta, hogy elhaladva mellettük a fickó végig nézett engem, aminek a barátnője nem örült és, hogy anyácska ne haragudjon gyorsan beszólt, hogy úgy tűnjön csak emiatt nézett meg és nem azért mert szemrevalónak talált. Szánalmas, hogy emberek mennyire visszataszítóan tudnak viselkedni, az sem zavarja őket, hogy ezzel milyen rossz példát mutatnak a kisgyereknek vagy hogy tökig égetik magukat. Mondjuk ez utóbbi már nyilván csak az ő problémájuk, egyszer majd a nem-jó emberbe kötnek bele, aztán úgy el lesznek picsázva, hogy megemlegetik :D Mondjuk nem panaszkodom, jóból is akad bőven, mert nekem már az is annak számít, ha egy egyszerű munkanapon egy szubkulton kívüli megdicsér, hogy milyen csinos vagyok. Mert általában egyszerű embernek még a legösszeszedettebb koordináció is vadnak tűnik, szóval a szó, hogy 'csinos' tényleg bóknak minősül, de nekem mégis a legnagyobb elismerés az a, szám szerint 2 alkalom volt, mikor egy rendezvényen külön meg is állítottak, hogy lefotózhassanak, mert annyira tetszett a megjelenésem nekik :) Szerintem hazai körülmények között ez ritka, illetve egy normál programon, mert nem csak, hogy inkább az a tendencia, hogy az átlagos emberek húzódoznak vagy fintorognak, de maximum lopva készítenek képet és messze nem olyan céllal, hogy azt megjelentessék pozitív kontextusban, hanem max annyi a szándékuk vele, hogy az ismerőseiknek mutogassák, hogy 'te hé nézd má mit láttam höhöhöhö'. Szóval ha valaki veszi a fáradtságot, hogy odajöjjön és engedélyt kérve fotózzon, főleg ha egy professzionális fotósról van szó, akkor az több mint elismerés :)
Mindig is az a típus voltam, aki ragaszkodott egy jól bevált dologhoz, tehát nem mondanám, hogy váltogattam volna mondjuk a munkahelyeimet, az hogy egy időben megfordultam több cégnél annak volt köszönhető, hogy kiskönyvvel dolgoztam a lehetőségeknek megfelelően, viszont az életkoromhoz képest, mikor fő állásba mentem, egyszerre már nagyobb időt húztam le egy helyen. Mert nem szeretem a bizonytalanságot, szerintem bőven elég kivárni a próbaidő végét, hogy egyáltalán igényt tartanak-e továbbra is a munkámra. Nemhogy önszántamból ugrabugráljak, úgy cserélgetve a munkahelyeket plusz 10 ezer forintért, mint más az alsóneműit. Már majdnem 10 éve voltam ugyanott és bevallom, nem csak rettenetesen untam, de meg is utáltam a céget úgy mindenestül. Sokszor beszélgettünk erről a családban, mert a testvérem férje is ott dolgozik és ő mindig arra hegyezte ki a társalgást, hogy alacsony a bérezés, de nekem nem ez volt az elsőszámú problémám a hellyel, mert a vidi mindig is a legrosszabbul fizető cégek közé tartozott még megyei viszonylatban is, de számos előnnyel rendelkezett ennek ellenére. Stabil hely, ami az olyanoknak mint én nagyon jó hír. Vidi volt, van és lesz is, ezt mindannyian tudjuk, tehát aki képes az igényeit lejjebb vinni, annak akár egy hitelfelvételes vagy éppen családi időszakban kézenfekvő megoldásnak minősül, hogy ott dolgozzon. Akármi történt, leépítés viszonylag ritkán következett be, inkább áthelyezték a dolgozókat, óvva a jogfolytonosságot, mintsem utcára tegyék őket, ahhoz már tényleg a bilibe kellett nyúlni, hogy valakit kirúgjanak ugyanis. Volt nagyon sok munkatársam, akik küzdöttek alkohol problémával vagy egyszerűen a családjuk volt zűrös, rossz körülményeik voltak és emiatt ők is azokká váltak, mégsem küldték el őket vagy csak nagyon indokolt esetben, az utolsó utáni pillanatban. A béreket is próbálták időközönként fejleszteni, adni valami pluszt, vagy lehetőséget teremteni mindenféle egyéb szolgáltatás igénybevételére a cég dolgozójaként. A karanténosdi alatt pl mindenkinek napi bruttó ezer forintot csak azért fizettek hónapokon keresztül(ez 31 000ft bruttót jelentett egy hónapban béren felül), ha egyáltalán bejön dolgozni, mert rengetegen maradtak otthon és így próbálták elérni, hogy a termelés zökkenőmentes maradjon. Szóval nem mondanám, hogy ebből a szempontból okom lehetett volna arra, hogy valaha is váltsak, mert a körülményeimben igenis egész jól éltem abból amit ott kerestem, akkor is ha egyedül neveltem a fiamat, mert éppen nem volt társkapcsolatom. A légkör viszont borzalmas. És akkor még szépen fejeztem ki a dolgot. Sajnos van egy szűk réteg, illetve egészen a szülési szabimig még volt-, akik sohasem cserélődtek és ez a közeg nagyon durván belterjes és visszataszító. Nem igen kívánok hosszú pocskondiázásba beleállni, de nekem ebből a majdnem 10 évből 4 és fél olyan, amit teljesen el akarok felejteni, 2 viszonylag tűrhető volt és kb másfél/2 év viszont felejthetetlen, akkoriban kifejezetten szerettem bejárni, mert összeverődött egy olyan műszak, amiben jó érzés volt csapattagnak lenni. Összességében viszont kijelenthetjük, hogy nekem a munkahely tényleg csak és kizárólag pénzkereseti forrás volt, semmi egyéb. Nem mondanám, hogy szerettem ott dolgozni, nem voltak terveim, nem volt benne kihívás és bármit csináltam minden hatalmas kudarc és csalódás lett. Egyszer kiemeltek sori anyagellátónak, mert fogalmam sincs, hogy hogyan, de láttak bennem fantáziát, mondjuk ez volt az egyetlen olyan pozíció, amivel én is össze kacsintottam, de hamar gyorsan világossá vált, hogy messze nem a szakmaiságról szól, hanem hogy kivel-, milyen- és mennyire jó viszonyban vagy, tehát aki hozzám hasonlóan egy kevésbé népszerű egyén, annak mondhatni elkapáltak szakmailag is. Visszatartják az információt, sőt ami nekem sokkal megdöbbentőbb volt, hogy szánt szándékkal kevertek bajba. Megbántam, hogy akkor elvállaltam és elhatároztam, hogy soha semmilyen pozícióba nem engedem, hogy belekényszerítsenek, mert annyit nem ér az egész. A lelkibékém sokkal fontosabb, hogy hogyan érzem magam, mert mégiscsak ott kell eltölteni a nap egy jókora hányadát és nagyon nem mindegy, hogy ezt komplett gyomorideggel teszem-e esetleg. A munkám mindig úgy kellett nekik, mint egy falat kenyér, mert majdnem minden részlegen és folyamatban meg tudtam állni a helyem, gyorsan tanultam, jó a kézügyességem, rám lehetett bízni sok mindent, de folyamatosan közutálat és vicc tárgya voltam, természetesen ezt leginkább a kinézetem generálta, mert nem bírták feldolgozni, hogy más vagyok mint ők, bár ettől még nem rossz, emiatt mindig ledegradáltak, úgy kezeltek mint egy taknyos gyereket és volt, hogy a munkaképességem is csökkent, vagy a pánikbetegségem újult ki, ami ráment az egészségemre is. Csak nagyon kevés olyan ember volt, aki vette a fáradtságot, hogy megismerjen, a többiek inkább sugdolóztak a hátam mögött, nevettek rajtam és ott szívattak ahol tudtak és azt is elvárták, hogy én ezt teljesen nyeljem is le, ne csináljak belőle nagy ügyet. Én voltam az ügyeletes megbocsájtó, aki másnapra már kialudta a mérgét és ha összefutottunk egy asztalnál, akkor is rájuk mosolyogtam pedig pofán tudtam volna verni őket :) Isten igazából nem felejtettem el egyiknek sem, amit velem tett, még ha ez róluk többet mond el mint rólam valaha. Úgy érzem, világosan kivehető, hogy miért is voltam úgy beparázva attól, hogy új helyen kezdek, mert nem a munka maga, hiszen a terület szinte azonos, hanem, hogy új hely, új konfliktusok, megint meg kell mászni a létrát, kipuhatolni, hogy kinél meddig lehet menni és mennyire bízni bennük, szóval új kihívás volt ez számomra fejben és a végén úgy voltam vele, hogy rosszabb már nem hiszem, hogy lehet mint a vidi. Heteken keresztül rakódott rám a nyomor, mert azt hittem, hogy megint ugyanolyan nyomorúltul fogom magam érezni, pedig erre nem volt semmilyen garancia. Így álltam meg hétfőn reggel fél nyolckor az A.C. bejárata előtt. Tudjátok, mikor a csúszda legtetején toporogtok, mert nem mertek lecsúszni, de vissza már nem fordulhattok és inkább lendületből szinte ugorva elrugaszkodtok :D🎢 Már fel voltam mindenre készülve, ténylég a legrosszabbra is. Majd jött az idegenvezetőm, rám köszönt kedvesen és bementünk. Nekem az is furcsa volt, hogy a gyártóterületre simán be lehetett menni utcai öltözetben, itt már azért néztem, de úgy voltam vele, hogy mivel kis cég, gondolom nincs külön helyiség a fogadásra, míg felveszem a munkaruházatot és megkapok minden eszközt, de hamar világossá vált, hogy ez nem az a hely, ahonnan én jöttem, ugyanis a következő beszélgetés zajlott le köztünk: -Biztos bejöhetek így? -Miért ne jöhetnél? -Hát, tudod az esd... -Ja :D Az nem fontos. -O_O- néztem nagy szemekkel- És akkor most vesszük fel a munkaruhát? -Milyen munkaruhát? Miért, szeretnél munkaruhát? -Persze, tudod köpeny és papucs :) -Komolyan szeretnél köpenyt? :D Senki se hordja :D De akkor várj, megpróbálok neked keríteni egyet, valahol ott lennie kell, nem tudom szerintem elpakolták. Papucs meg, ó igen, egyszer láttam :D Mindjárt azt is megnézzük. Itt ezen a ponton már magamon kívül voltam, mert lehet, hogy kimosták a vidibe az agyamat, de én ragaszkodom az esd köpenyhez, mert ne a sajátom kopjon és ne legyek koszos, mert még egy ilyen helyen is van némi kosz a csarnokba, ráadásul ha valami vegyszer rám borul, akkor a köpeny fel is fogja. Nekem már égette ki óngolyó a kedvenc blúzomat és volt, hogy a rózsaszín felsőm a hasam környékén csupa barna maszat lett a gyantától. Nem beszélve arról, hogy amennyire eleinte utáltam a köpenyhordást, annyira nem tudnék már nélküle élni, kényelmes és hasznos, sok mindent el tudok benne tárolni, ha nincs rajtam, olyan mintha, meztelen lennék a munkahelyen, azért valljuk be, nem véletlenül találták ki, jó az ha van. Nem szaroztak, indultunk a gyártásba körülnézni, megmutatták az asztalkámat, ahol majd forrasztani fogok és ahogy végig vezettek a munkatársnők között, egyből összetalálkozott a tekintetem pár emberével....Máté megállt közöttük, míg én megkaptam a köpenyt, hogy szeretné bemutatni az új koleganőjüket, majd egy ismerős arc megfordult: - Nem új. Lili a memmingerről :) -Szia Ildikó-köszöntöttem- ezer éve nem láttuk egymást :D A hely hemzseg a rég nem látott, ilyen olyan okból leszámolt videotonos kollégáktól, szinte a fele már ismerős volt. Ildikó a felső csarnokba volt instruktorom először az ebm részlegen, majd a memmingeren. Neki is megvolt a maga története a vidivel kapcsolatban, ami bár nagyon sajnálatos, mégis úgy érzem, ő a legnagyobb nyertese annak, hogy akkor beadta a felmondását és eljött onnan, még ha én nagyon sajnáltam is ezt. Mondhatom, hogy egyből egy jó társaságba csöppentem, ahol már ismerősként fogadtak és viszonylag tisztában voltak a képességeimmel. De meg kell jegyeznem, az egész hely, a cég, a vezetőség, egy teljesen egyedi filozófia alapján épül fel. A kulcsszó a bizalom. Az A.C.ben teljes munkaidő kitöltés van ugyanis, ami azt jelenti, hogy csekkolni kell, viszont a csekkoló óra csakis a gyártó területre korlátozódik, tehát az étkező, a dohányzó és még a mosdó is ezen kívül helyezkedik el. Minden egyes kiléptetésnél megáll az idő, a szerződésben foglalt óraszámnak viszont meg kell lennie. Nincs lazsálás, lézengés, mindenki magának dolgozik, a saját óráiért, ergo a pénzéért felel. Ebben én speciel sokkal több potenciált látok, mert dacára a nagy lazaságnak, mégis van egy fajta fegyelem és tisztelet a főnökségben és a dolgozókban egyaránt. Azt mondja a vezetőség, hogy rendben, nem állok ott mögötted minden fél órában, hogy azt nézzem mit csinálsz, nem szabom meg mikor menj szünetre és hányszor, beoszthatod az idődet, ahogy neked szimpatikus és kényelmes, viszont elvárom, hogy a munkádat maximálisan végezd el lelkiismeretesen, cserébe a munkabeosztásodat is rugalmasan kezelem. Rengetegszer küzdöttem személyes problémákkal a vidis munkaviszonyom alatt, hogy hogyan oldjam meg a fiam felügyeletét, vagy az intézménybe szállítását és nekem kicsi gyerek mellett, főleg egyedülállóként igenis teher volt a műszakozás, félig meddig a fiam ott romlott el a tanulás terén, mert az első pár fontos évében nem tudtam úgy jelen lenni és segíteni, ahogy az elvárható lett volna. Mert vagy otthon sem voltam, vagy mondjuk aludtam, mert éjszakás műszakoztam, valamikor meg a házimunkát is meg kellett csinálni pl, így ez a napi rutin rovására ment az ő szempontjából. Sokszor lett volna szükségem cserére, mert mondjuk megbetegedett vagy el szerettem volna intézni valami fontosat, de ezek miatt nem akartam kiesni a munkából, viszont akármi kérésem volt, egyszerűen süket fülekre találtam. Minden egyes alkalommal komoly harcokat kellett vívnom, hogy sikerüljön valami kompromisszumos megoldást találni, így lett az eleinte 3 műszakból 2, megint 3, aztán 8-4ig office time, folyamatos délelőttös munkavégzés és végül 2 műszakos. Mert ki kell mondjam, semmilyen lojalitás nincs a cégben a dolgozók iránt, teljesen leszarják hogyan oldod meg az életed, csak csússzál be szépen dolgozni, az hogy emiatt a családod is széthullik, az őket nem nagyon hatja meg. Most azt mondták, úgy jövök, ahogy nekem jó, bármi gondom akad, szóljak megbeszéljük. Előfordulhat az is, hogy lebetegszik valamelyik gyerek, akkor megvárom míg párom haza ér és bemehetek utána is ledolgozni az óráimat, de akármilyen csere megoldható. Itt egyből csapattag lettem. Még alá sem írtam a szerződést, csak kettőt pöttyintettem és máris az orrom alá tolták az ebéd rendelős papírt, hogy karácsonyi buli lesz decemberben cég szinten, válasszak mit szeretnék enni O.O Biztos nagyon érdekes arcot vághattam, mert egyből mondta hogy: -Miért, nem leszel már tán akkor itt?😏 -Jaj dehogyis nem leszek, ne viccelj 😅😊 -Akkor jó, már megijedtem. Ledolgoztam úgy a vidibe az időmet, hogy egyetlen egy céges vacsin sem vettem részt és azért, mert tudtam, hogy nem szívesen hívtak meg és bevallom, nem is igen akartam volna elmenni, nem éreztem, hogy a részese lennék akárminek is, leszámítva azt az egy műszakot, de a vacsorán az egész üzem részt vett és én nem akartam olyanokkal is együtt lenni, akiket nem kedvelek. Most viszont örömmel mondtam igent. Ez is hatalmas előrelépés. Az A.C.-ben az első pillanattól kezdve, nem csak a munkatársak, de a főnökség is egyenrangú félnek kezel. Tudom, hogy lesznek még biztosan nehéz napok és kialakulnak kisebb konfliktusok, de eddig az a benyomásom, hogy a legjobb helyre jöttem, mert éveken keresztül féltem kilépni a komfortzónámból és keresni egy másik munkát, pedig a régit gyűlöltem jó ideje és ha valami nem felel meg, akkor nem vagyok fa, meg tudom változtatni. Persze ehhez kellett, hogy jó helyen legyek jó időben, a jó embertől halljam ezt az információt, hogy van egy ilyen lehetőség is, mert szerintem most mondhatni kivártam a legjobbat. Jó hangulattal megyek be, kicsit fura ezt kimondani, de szinte várom a következő napot, ami persze lehet az újdonság varázsa is, bár ezt a vidibe első naptól kezdve valahogy nem éreztem :D Viszont nekem itt az nagyon szembetűnő, hogy mindenki kivétel nélkül kiegyensúlyozott, vidám, barátságos és közvetlen, ami szerintem a kielégítő munkakörülményeknek tudható be.
Nagyon nagyon régóta vágytam színes hajra, erről már többször is sírtam itt a blogon is, de sohasem mertem belevágni a hajam állapota miatt :/ Szerintem én megtanultam együtt élni a dermatitisszel és el is fogadni. Főleg azt, hogy valószínűleg nagyobb volumenű változtatást soha a büdös életben nem lehet rajta végrehajtani. Az egyszerű haj jobb mint a nulla haj :D Ezért mindig ámulattal vegyes tekintettel fürkésztem mások bátor próbálkozásait, mikor akár otthon, vagy szalonba próbát tettek egy extrém hajszínre. Mondjuk főleg az otthoni kísérletekkel kapcsolatban voltam szkeptikus, hogy hosszú távon mennyire is működik jól a dolog, mert egy idő után valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mindenki haja a felére törött :D De még a szakemberek által festett példányok közül is nagyon sokan jártak hasonlóan. Szóval nem mondanám, hogy meggyőzött volna, hogy érdemes beleugrani. Ráadásul egészen eddig úgy gondoltam, hogy kényelmetlen, mert ugyan kinek van arra ideje meg energiája, hogy 2-3 hetente a fodrászhoz mászkáljon. Ezeket a crazy színeket mindig frissíteni kell, hamar besárgulnak és kikopnak, még csak most kerültek a piacra olyan készítmények, amik már inkább festékek a hatásfokukat tekintve, mint egyszerű színezők. Barátnőm lehetőséget kapott, hogy részt vegyen egy kiegészítő oktatáson és rögtön rám gondolt mint modell, mivel az én hajam 15 éve bolti, fekete hajfestékkel van festve, nagyon kényes és a fejbőrömön élősködő ekcéma miatt is tökéletes kihívásnak bizonyultam egy hidrogénezéshez és színezéshez. A terv nem az volt, hogy egy alkalomból platina szőke legyek, majd neon árnyalatú, hanem kisebb léptékben valami kevésbé roncsoló hatású eredményt érjünk el a fekete mellé. Mindössze 2 sáv leválasztása az alsóbb rétegből, gyengébb hidrogén és sok türelem, mivel fogalma sem volt, hogyan fog viselkedni a hajamon az anyag. Természetesen volt elképzelésünk színben. Nekem a hűvös, kékes, lilás színek tetszenek, mindig is ki szerettem volna próbálni ezeket és mikor előkerült egy teljes paletta amin csak ezeknek az árnyalatai találhatóak meg, akkor tudtam megérkeztem :)
Próbáltam a valóságnak megfelelő fényképet készíteni erről, de ez nagyon nehéz feladat, mert a szalonban a fények kicsit eleve kékesek, teljesen más hatást kelt bent, mint természetes fénynél.
Csináltam videót is, hátha így sikerül hűebben vissza adni, mert szavakkal képtelenség leírni, hogy milyen pompás színek voltak rajta. Mindegyik nagyon tetszik, de most a bal oldalon található 3 legsötétebbre böktem rá, hogy akkor, ha ezek közül valamelyik meglesz, én örülni fogok.
Amiatt nem aggódtam, hogy leég a hajam, mert ezt már az elején tisztáztuk, hogy inkább gyengébbet tesz fel, de nem fogja leolvasztani. Nyilván ezeket a hideg színeket nem lehet egy szívásból elérni, mert minél sötétebb a hajad, annál pirosasabb lesz a végeredmény és be kell valljam, nekünk sem sikerült ennél világosabbat kihozni belőle, kb olyan rókavörös lett. De ennek ellenére mikor felkenték a pigmentet a mosóban még nagyon kék volt a saját hajamhoz képest.
Majd következett a fekete, tő frissítés és a hatóidő után a mosás, szárítás.
Próbálták különböző képpen fotózni, hogy jól látható legyen a fekete mellett, mert Orsi kissé csalódott volt, szerinte nem olyan lett mint amilyet elképzelt. Aláírom elveszik a sajátomban, de nekem így is nagyon tetszik és első próbálkozásra teljesen jó lett.
Ilyen sötét hajból rendkívül nehéz szép és intenzív színeket festeni elsőre, sőt szerintem lehetetlen is anélkül, hogy a hajat ne károsítanák, viszont abba semmilyen körülmények között nem egyeztünk volna bele. Nem látom értelmét annak, hogy a most közepes állapotban lévő hajamat csak azért tökig égessük, hogy a maradék színes legyen. A következő leszívásnál már sokkal jobb lesz a végeredmény. Nekem egyébként nagyon tetszik :) Mikor felfogom szépen látszik a szín és amúgy is szoknom kell még ezt az egész változtatást.
A következő lista, ha nem is teljes mértékben gothic, amit felvállalok és el is fogadok, viszont tekintsetek úgy rá, mint az a 10 zenekar, akik inspiráltak engem. Szerintem a hangulat sokkal fontosabb mint a besorolás. Emiatt van az, hogy engem a hideg víz szokott verni a gothicnak aposztrofált szimfónikus zenéktől, mert ezek -szerintem- mindig görcsösen gyúrnak arra, hogy ultra gothok legyenek és elképesztően izzadtság szagú szokott lenni amit csinálnak. Ugyan ilyen viszolygást vált ki belőlem a darálós-hörgős 'zene' is, csak nagyon elenyésző százalék nyer meg magának, jobban szeretem ha valami dallamos, dinamikus és énekelhető.
The 69 Eyes
Ami nem teljesen és csakis goth, viszont egyedi és utánozhatatlan, megismételhetetlen numero uno, A hihetetlen THE 69 EYES😱
Paradise Lost
Őket még 15 éves koromban ismertem meg az akkori barátomon keresztül úgy, hogy tisztában sem voltam a genrevel, de olyan kitartóan szerettem a zenét amit csinálnak, hogy mikor végre módomban állt rákeresni az összes albumjukra egy álom vált valóra, nem okoztak csalódást semmivel sem amibe belekezdtek. Azóta is szerelmese vagyok mindennek amit csinálnak, rendkívül egyedi hangulatot képesek teremteni, sokszor szinte meditatív állapotba kerültem a hallgatása közben.
The Sisters of Mercy
Nincs mit hozzáfűznöm :D
Type O Negative
Lord of the Lost
Őket már viszonylag később ismertem meg, nem szégyellem bevallani, hogy páromon keresztül, mivel ritkán kerül a látóterembe teljesen új zenekar, nem igen követek nyomon már zenei magazinokat, így ha nem éppen egy filmben vagy fesztivál dokumentációs videó összefoglalóban hallok meg valamit ami érdekesnek tűnik, akkor nem nagyon történik meg, hogy rá googlezzak genre alapján valamire. Ők viszont állat zenét nyomnak. :D
Suicide Commando
Ők a táncparkett sötét oldala :D Rendkívül egyedi ütemekkel és világgal, amit csinálnak az egy 'a state of mind' 💀
HIM
Oké, oké, nem az true kategória, de nekem ők is különlegesek, így nem vitatkozom a dolgon :)
Fear Factory
Akik inkább az industrialt erősítok, viszont nagyon érdekes és dinamikus atmoszfétát teremtve.
Igaz, hogy tettem egy említést már róluk, de ettől függetlenül igenis bérelt helyük van ezen a listán :)
Utolsónak nem egy kifejezett zenekart vagy bandát választottam, hanem, az ismeretterjesztés kedvéért egy teljesen egyedülálló válogatás albumot, amit Bruce Dickinson jegyez :) Szerintem igenis helyet érdemel a goth kategóriában.
Végre túl vagyunk rajta. Örömmel jelentem be, hogy barátnőm hivatalosan is végzett, mint fodrász😍 Elmondhatatlanul büszke vagyok rá, mert nagyon rövid idő alatt óriásit futott, beleadva apait-anyait miközben mindenki csak ette az idegeit. Ő kitartóan a célra koncentrált és gyorstalpaló tempóban profikat megszégyenítve megkaparintotta a bizonyítványát. Egyetlen tárgyból sem hasalt el, az írásbelije is csodásan sikerült. Mégegyszer, innen is, gratulálok! ^-^ Még úgy októberbenben volt az első gyakorlati vizsgája, erről akkor írtam is, hogy majd szeretnék egy összefoglaló bejegyzést, de ez végül elmaradt, viszont az akkori körülmények miatt is részben, mert annak ellenére, hogy mind a ketten szinte görcsösen próbáltunk megfelni az elvárásoknak, végül a helyszínen egészen más volt a tapasztalatunk. Nekem kisebb fajta csalódás volt a hely, mert a beígért dolgokból végül az lett, hogy leszólták mindenki kontyát és egyáltalán nem számított hogyan vagyunk felöltözve, sőt ha egy mackógatyába és smink nélkül vágtatok fel, az sem zavart volna senkit, én meg úgy ültem ott mint aki a wgt-re készült(Tomi meg is kérdezte mikor belépett, hogy mi van esküvőre készülünk? még Danira is öltönyt adtam ugyanis😂) és én azzal az outfittel majdnem kint szobroztam az esőben fél órát, mert parkolóhely is alig akadt és a modelleket nem engedték bent várakozni. Barátnőm meg már kóma közeli állapotban volt az idegtől, annyira nem tudta mire számítson, a helyi oktatója mindenféle borzalmakkal traktálta, hogy mi az ami tuti nem lesz megfelelő a vizsgán. Ez szülte az ellentétet köztünk is akkor, mert Orsit olyan mértékben elbizonytalanította, hogy végül nem mert egy igazán extravagáns kontyot felrakni nekem, pedig akart bele fonást is, így a ruha és a smink is vita tárgyát képezte pár napig köztünk. Nyilván a helyszínen kiderült, hogy alig van alsó határ és mint mondottam, a több az több :D A másik oldala, hogy nem készült akkor fotó, hogy aznap kicsit betegeskedtem is, rohanva indultunk el, késve értünk haza, délután a nővéremék is átjöttek, így világosan érzékelhető, hogy minden összejött ahhoz, hogy inkább a modulzárót dokumentáljam. És hozzá tenném, hogy nekem sajnos a körülmények miatt sem és úgy alapvetően sem igen nyerte el a tetszésemet az akkori közösen kiválasztott koordináció, egyszerűen rossz szájízem volt az egésszel kapcsolatban :/ Az egyetlen pozitívum az volt, hogy Orsi átment a vizsgán. Most nem volt külön sofőröm, Dani otthon maradt a gyerekekre vigyázni, úgy beszéltük meg, hogy reggel 6 órára eljön értem Orsi és vele megyek fel, ha vége az egésznek, a barátja elhoz haza, hogy se Krisztiánnak se nekem ne keljen ott várni míg befejezik a vizsgáztatást. Az egyik modell késett, és a 4 éves fiára mi vigyáztunk míg ő bent volt, mert el kellett magával hoznia :D Édes kis szíve, abban a nagy kapkodásban úgy megvolt eleinte ijedve, szerintem azt hitte el akarjuk rabolni, de végül vissza ültettük az apja autójába és lekenyereztem a kedvenc meséjével, amit a telefonomról nézhetett :) Olyan gyorsan pörögtek az események, hogy szinte beszélgetni sem volt időnk a váltások között. Mikor beültem a szalonba, akkor meg csak finomam poénkodtam, nehogy elvonjam a figyelmét Orsinak, mert ő is az a típus aki kényszert érez beszélgetés közben, hogy a másik szemébe nézzen, de akkor meg a keze áll meg :D Ez nyilván megengedhetetlen abban a helyzetben. Mivel tudtam, hogy olyat tervez, amiben lesz fonás, ezt rám is próbálta pár napja, így a koordinációs ötletem valami kissé vikinges gothic, téli szett volt, ami viszonylag kényelmes és utazás biztos. Sajnos ez elég nagy gond, hogy attól tartok, hogy szétülöm mire odaérek a helyszínre, emiatt pl fűzőben egyáltalán nem is gondolkodtam. Most nem misztifikáltam túl a sminket se, hangsúlyos fekete és kész, így is csillogott a bőröm a kenőcstől és hogy 2 napja megint kókuszzsírral kellett pihentetnem esténként. Most előtte fotóztam, valamilyen szinten a smink miatt, mert tudtam, hogy mire hazaérek már kissé le lesz csúszva és fotózni mindig friss sminkkel kell, és részben mert maradt annyi időm és mert külön akartam az outfitról és külön a kontyról képeket.
A tudatom a szőrmegallér körül forgott, gyakorlatilag erre és a keresztes, gothic lolitás bársonyszoknyára építettem az egészet, emiatt választottam hozzá egy egyszerű magasnyakú felsőt és fekete harisnyát. Nem is akartam nyakláncot, fülbevaló természetesen volt, de a gallér, ami szintén diy, kb egy éve készítettem, ami egy kicsit amúgy is vikinges, így a többi, tehát a karkötők és az öv csak azért kerültek bele, hogy ne legyen túl unalmas. Mondjuk csak úgy alsóhangon jegyezném meg, hogy én is látom, hogy egyre vékonyabb vagyok, amit ez a koordináció durván ki is emel pluszba, de ez a kemény diéta nem alkalmas arra, hogy hízzak. Lassan már semmit sem tudok megenni és amit meg igen, az vagy drága, vagy nem elérhető az árú hiányok miatt, úgyhogy azt hiszem megint lesz egy küszködős fél/egy évem, lehet megint lefogyok 50 kg alá, pedig nem akarnék :'(
Eddig ez a konty a kedvencem. Sikerült Orsinak teljesen belesimítania a frufrumat az összképbe. Imádom a fonatokat, a formáját, a kontytűk stílusát és elhelyezkedését is. Olyan, amit hordanék máskor is, egyszerűen nekem találta ki ^-^
Mindent összevetve, most sokkal jobban alakult az egész, bár lehet benne van az is, hogy már tudtuk mivel számoljunk és se ő, se én nem izgultunk úgy mint az októberin. Boldog vagyok, hogy sikerült és hogy részese lehettem ennek a dicsőségnek kicsit.
