The truth that untrue suspicion is spreading like a disease Do you know if it is real?

 Azért ez a decemberi hónap nem gyengén húzós még nekem is, pedig szeretem a pörgést. Szerintem az agyam ezt a rengeteg információt már képtelen rendesen feldolgozni és úgy dönt, hogy teljesen másként fordítja le. Így történt, hogy a hét közepére egy elképesztő mértékű paranoia lett úrrá rajtam. Ez az üldözési mánia, mert nem találok jobb kifejezést rá, két teljes napig ette az idegeimet, majd végül erőt vettem magamon és megpróbáltam a mélyére tekinteni.
A dolog úgy nézett ki, hogy munka közben egyszer csak lett egy furcsa érzésem és hirtelen mindenki, aki körülöttem volt, úgy tűnt, hogy engem figyel, azt nézi, hogy mit csinálok vagy éppen mit nem, biztosan a szomszédos asztalnál ülő munkatársamat csakis kizárólag azért vezényelték oda, hogy engem figyeltessenek vele, hogy mikor hibázok. Bevallom, nagyon durván hangzik és ha én is úgy hallom ezt valaki mástól, valószínűleg azt gondolom, hogy elment az illető maradék józan esze is, de nyilván az ilyen gondolatok is arról a tőről fakadnak, hogy bennem is óriási bizonytalanság munkálkodik mindennel kapcsolatban és nem csak mostanában, hanem alapvetően, mert arról sem vagyok mindig megbizonyosodva, hogy amit csinálok, az jó-e egyáltalán és szeretnék az elvárásoknak megfelelni valamilyen szinten és persze, már rendelkezek bizonyos tapasztalatokkal az emberekkel kapcsolatban ahhoz, hogy tudjam meglehetősen pengeélen táncolás a munkahelyi bratyizás(is). Akármilyen jó is ez a hely, azért itt is megtalálható mindenféle személyiség típus. A nagyon kedves nagyon közvetlen, a nagyszájú viszont igazságos, az aki mind a munkatársak mind a főnökség felé mosolyog és a kedvencem, a báránybőrbe bújt farkas, aki még mondjuk nem állt elő, de van sejtésem arról, hogy ki is az. Én nem szeretek más dolgába belefolyni, mindenki foglalkozzon magával, az a legjobb és nekem, speciel energiám sincs arra, hogy a saját feladataim és félelmeim közepette még másokét is átvállaljam kéretlenül. 
Megpróbálok a saját nézőpontomon is változtatni, tehát a helyén kezelni dolgokat, embereket és világosan látni azt, hogy végtére is, ahogy én sem ismerem még őket igazán, ugyanúgy ők sem engem, minden bizonnyal ugyanúgy láthatnak ellenséget bennem ők is, ahogy én bennük és tisztában vagyok azzal is, nálam jelenleg ez a szorongás abból is ered, hogy nagyon szeretném megtartani ezt az állást, ezért védekező mechanizmusba kapcsoltam. Bár azt hozzá tenném, hogy régen is volt hasonló helyzet az életemben és nagyon sokáig úgy tettem, hogy meggyőztem az ellenkezőjéről magamat, hogy ilyen nem létezhet, mert szentül hittem, hogy egy munkahelyen felnőttek dolgoznak(haha), majd egy másik munkatársammal kapcsolatban teljesen véletlenül kihallgattam egy beszéltetést és kiderült, végig nagyon is jól gondoltam, hogy egy komoly összeesküvés folyik a háttérben, aminek olyan emberek is résztvevői voltak, akikről álmomban nem gondolnám. Kb ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint mikor rájössz, hogy a pasid volt a sorozatgyilkos :D
Hogy is szokták mondani? Hogy aki mindent elhisz bolond, aki semmit az őrült. Szerintem, aki hozzám hasonlóan szokott konspirálni, az valószínűleg azért teszi, mert fél attól, hogy hülyére veszik és ő végig nem is gyanakodott, tehát már előre felkészítem magamat arra, hogy mi történhet. Persze az én fantáziám egy pöppet extrém ha ilyenről van szó, bármit és akármit és azoknak mind az ellenkezőjét is el bírom képzelni :D Képes vagyok, beszélgetésekből kiollózott szavakat olyan környezetbe helyezni, hogy azok mind egy nagy kontextusban nyernek értelmet és természetesen ez mind ellenem van, hogy biztos célozgatnak a fejem felett. Bevallom, nem egyszerű így jelen lenni sem szellemileg, sem érzelmileg, borzasztóan sokat kivesz belőlem, pedig próbálok laza maradni, de másnak sem szeretnék tűnni mint aki és ami vagyok, mert ez is képmutatás és úgy sem menne.