Tudod mikor nem lesznek a mesék már mesék? Mikor valaki hinni kezd bennük

Sosem voltam oda a medieval világért. Nem mondanám, hogy a boszorkányokon, vámpírokon és az azokkal kapcsolatos történeteken kívül megfogott volna más fantasy elem és történet. Alapból nem vagyok az az igazán lányos típus, tehát a hercegnők, a tündérek és az ő kis univerzumuk teljesen az ellenkező póluson helyezkednek el, mint ahol én toporgok. Nem szeretném leírni a populárisabb fantasy regényeket és az azokból készült filmeket, sorozatokat, de engem rendszerint a hideg víz verdesett ezektől. Csak annyit fűznék hozzá, hogy a legtöbb ilyen kategóriában született mű túl komolyan veszi önmagát és emiatt nem igen tudom bele helyezni magamat, pedig ez fontos az azonosulásnál.
Az élet sohasem fekete-fehér, tehát magától értetődne, hogy egy történet sem lehet az, hiszen az emberek sem csak jók vagy rosszak, ezzel párhuzamosan szépek és vagy csúnyák...Sem az emberiséget, sem az egész világot nem lehet ilyen könnyen felosztani és levonni a konzekvenciát, lekezelni-, leírni embereket ennyire egyszerű magyarázatokkal. Soha, semmi sem az aminek látszik. Közhely, de nagyon is igaz.
Kezdtem kimerülni a filmek és sorik terén. Már vagy egy tucatot elkezdtem és szomorúan vettem tudomásul, hogy -számomra- unalmasak és kiszámíthatók, teljességgel érdektelenek. Ha három-négy rész után felállok és kiteregetek, akkor nem érdemes folytatni. Két nagy elvárásom van filmek/sorik terén, vagy döbbentsenek meg vagy lelkesítsenek fel. Vagy mondjam azt utána, hogy képtelen vagyok az életemet ugyanúgy tovább élni, mert annyira kizökkentett és megrázott, hogy ad egy új perspektívát, vagy legyen egy izgalmas és szórakoztató alternatív valóság, ahova el lehet bújni gondolatba és mondjam azt, hogy ha választani lehetne, akkor én pontosan azt a 'világot' választanám ott élném le az életemet. A fantasynak tulajdonképpen ez a funkciója, romantizálni egy ideális világot, menedéket nyújtani, nem véletlenül akkor futottak fel az ilyen stílusú művek mikor válságállapotok voltak.
Mindig is a krimik, thrillerek és bűnügyi dokumentumfilmek vonzottak, csavarokkal, döbbenetes már-már hidegrázós történetekkel, amik után rendszerint fogtam a fejem, szörnyülködve az emberek borzalmas gaztettein és ámuldozva a nyomozás, detektívek és újságírók, a jogi oldal és az ügyvédek izgalmas leleplező munkáján. Szeretem a tanulságos filmeket, érdekes és bonyolult emberi kapcsolatokról, traumák feldolgozásáról, kibontásáról. Teljességgel váratlanul ért, hogy egy minden ízében fantasy regényen alapuló sorozat két nap alatt beszippantson :D

Ennyi idő kellett körülbelül, hogy a Vaják első évadját végig nézzem és visszavonhatatlan rajongást kezdjek táplálni iránta. Nem tudom eldönteni, hogy a történet sötét és misztikus mivolta, vagy a főhős teljességgel magával ragadó karaktere az, amibe egészen pontosan, szó szerint belezúgtam, de egy új világot nyitott ki előttem, az teljesen biztos. A várva várt második évad kevesebb mint egy estémet vette igénybe, képtelen voltam felállni a netflix elől, szinte követeltem az újabb képsorokat túladagolásig. És ilyenkor érzem azt, hogy valami ennyire tetszik, abból nincs olyan, hogy 'elég'. Mindent is meg kell tudnom róla. Kézenfekvő volt ezután, hogy utánanéztem a könyvsorozatnak, mivel az internet tele volt csalódott és mérges Sapkowski-The Witcher rajongókkal, akik már vagy százszor forgatták a világsikerű könyveket és unásig játszották az ebből készült pc-játékot. A felháborodás tárgya nem más volt, mint hogy a netflix series egészen egyszerűen nem követi a könyv történetét, vagy nagyon maximum csak lényegében, de attól nagyban eltér mind a cselekményekben, helyszínekben és a karakterek egymáshoz fűződő kapcsolatában. Eleinte kétes érzéseim támadtak ennek hallatán, talán ha őszinte lehetek volt némi csalódottság is bennem, mint akit kissé átvertek, hogy ez valójában 'nem is az igazi Vaják', de ez a rossz érzés azzal tova is szállt, hogy eltökéltem utána járok saját magam! Hiszen, ha belegondolunk, az ég világon semmi értelme nem lenne elolvasnom az eredeti történetet és a saga-t ha a sorozat maximálisan visszaadja, így viszont ismét becsábított a könyvek és az olvasás világába. 

~*Geralt a vajákok közé tartozik: mágikus képességeinek köszönhetően, amelyeket hosszan tartó kiképzése és egy rejtélyes elixír csak még tovább csiszolt, zseniális és könyörtelen harcos hírében áll. Ugyanakkor nem hétköznapi gyilkos: célpontjai vérszomjas szörnyetegek és aljas fenevadak, amelyek mindenütt hatalmas pusztítást végeznek, és megtámadják az ártatlanokat.

Hiába tűnik azonban valami gonosznak vagy jónak, nem biztos, hogy valóban az – és minden mesében van egy csipetnyi igazság.*~

Isten őrizz, hogy képmutatónak tűnjek, a sorozat a szívem csücske, de a könyv az egész lelke. Bár a játékhoz még csak felületesen volt szerencsém, viszont az a meglátásom, hogy ez a három együtt alkotja egészben a Vaják univerzumot és aki szeretne igazán átfogó képet kapni, mind a hárommal foglalkozik érdemben.

Nem fogom lespoilerezni egyik történetet sem, főleg nem a könyvekét, de leszögezném, hogy aki szereti a szókimondó és humoros műveket, az bátran válassza a Vajákot. Egyik karakter sem komolykodja gyomorrontásig a szerepét, sőt maga Geralt, aki bár a sorozatban egy végletekig hallgatag, megadó, alázatos és komor személyiség, valójában frappáns szövegű, odamondó, önérzetes és vicces. Azért párszor kivillantja a foga fehérjét, illetve alaposan beszól másoknak. Jelleme az egész történet alatt folyamatos és ütemes javulásban van, mivel eleinte megtagadja saját emberi érzelmeit és kötődés vágyát is. Engem teljesen magával ragadott, hogy annak dacára, hogy maximálisan introvertált és kerüli az embereket, mégis szereti és védelmezi őket. Elragadó a hivatástudata és könyörületessége, nem fukarkodik a segítséggel. Nem hagyja magát megvásárolni, csakis akkor áll egy ügy mellé, ha valóban úgy érzi, hogy szükséges és szerepe elengedhetetlen a jó győzelméhez.
Az egész történet számomra egy izgalmas, sötét, már-már felemelően medival *enyhén goth* világba kalauzol el. Akad benne mágia és kaland is. Megmutatja milyenek is az emberek, hogy egyik másiknak farkasa, de közben, mégis elhiteti, hogy érdemes néha bennük megbízni és hinni egy nagyobb célban. Hogy a kislányként elképzelt ideákhoz ragaszkodni nem csak szükséges, de kötelező. Tehát, ha választanom kellene: Akkor biztosan ezt a világot választanám. Sőt, Geralt olyan hős, akire nagyon szeretnék hasonlítani, inspirálóan hat rám a jelleme. Mert Ő menő!