Ember és állat oly egy az érzésben

Fél év. Ennyi ideje vagyunk kezdő önkéntesek a menhelyen, ami alatt rengeteget tanultunk az állatokról, a menhely működéséről, az ott dolgozó emberekről, sőt az oda látogatókról is, és bizony saját magunkról és a határainkról is egyaránt.
Volt ebben a 6 hónapan rengeteg öröm és sajnos könny is. Nevetés, boldogság, bánat és bosszankodás is, szerintem önkéntesnek lenni igazi érzelmi hullámvasút. Üdvözlöd az új lakót, siratod a távozót, mert megszeretted, segíted a bent maradót. Úgy érzed, soha véget nem érő harc az egész. És egyébként tényleg az, mert amíg nincs rendes törvényes szabályozás, addig a menhelyek sosem ürülnek ki.

Júniusban rengeteg veszteségünk volt, elvesztettük Paminát is, aki bátran küzdött az epilepsziával és betegsége ellenére egy tündéri kutyus volt. Engem ez olyan komolyan megviselt, hogy akkor azt hittem nem leszek képes tovább csinálni és bevallom férfiasan, csak a fiam miatt mentem vissza és vagyok ott azóta is. Olyan ez mint a lovaglás. Ha leesel és nem ülsz fel újra, akkor többet nem lesz bátorságod, mert újra és újra a leeséstől való félelem fog meggátolni abban, hogy visszakapaszkodj. Mert így van, nekem ők 'csak kutyák' voltak mikor oda mentem, de mostanra megismertem és megszerettem őket, a barátaim lettek és elvesztésük nagyon fájdalmas.
Az epilepszia egy nagyon aljas betegség, sajnos egyre több kutyát érint. A legborzasztóbb benne, hogy még gyógyszeres kezelés mellett is nagyban fennáll a veszélye a rohamoknak. Második éve küzdünk Wolfiért, akinek a legrosszabb fajta epilepszia típus jutott. Nos ez a küzdelem több-kevesebb sikerrel párosul. Az egyetlen amit tehettünk, hogy elfogadtuk az állapotát és minden gyógyszeres kezelést felvállalunk.
Sohasem voltam az a kutyás típus, sőt a kifejezett kutyabuzi emberektől mai napig hidegrázást kapok, nekem a futtatóba való járás az ebbel egy kész pokol volt, olyan ez kb mint játszóra menni a gyerekeddel. Sőt ha egészen őszinte vagyok és nem szépítem a dolgokat, kutyát sem akartam, sőt kifejezetten ellene voltam, mert számoltam azzal, hogy rengeteg felelősség és teher, csak a párom kitartó és heves rinyálására kérlelésére adtam be a derekam. Nekem az volt az elsődleges, hogy az igényeit fedezzem, tehát étel, fekhely, törődés, oltások, stb. Nem voltam az a nagy cucmikázós, de mikor világossá vált, hogy Wolfi epilepsziás, onnan egy új fordulatot vett a kapcsolatunk.

Szerintem nekem van egy ilyen 'beütésem', hogy a saját betegségeim és immunzavaraim által sokkal jobban együtt érzek azokkal az állatokkal, akik valamilyen tartós-krónikus betegséggel küzdenek, hiszen tudom, hogy ők az esélytelenek. Nagyon sokan már rég megszabadultak volna Wolfitól is, és ha csak azt a tényt vizsgálom meg, Paminára sem akadt egyetlen érdeklődő sem az állapota miatt. Mi meg barátnőmmel kitartóan küzdünk és szeretjük őket. Nekem sokkal jobban megerősítette a szeretetemet, mert az a rengeteg aggódás nem múlik el nyomtalanul.

Mi is az epilepszia? Ez kutyák esetében nagyon bonyolult és rétegelt dolog, lehet velük született és lehet szerzett. Tehát elsődleges és másodlagos. 
Elsődleges: Vagy más néven veleszületett. Ilyenkor a mai tudás szerint egy örökletes ok állhat a háttérben és bizonyos fajtáknál halmozottan van jelen. Az EEG vizsgálat nem mutatja ki, sem az agy szövettani vizsgálata. (Az EEG vizsgálat ha negatív, az nem azt jelenti, hogy nem epilepsziás. Csak a vizsgált időszakban nem volt kóros agyhullám. Ez mindegyik típusnál így van.)
Másodlagos:  többféle ok is kiválthatja. De mindig valamilyen agyi károsodás a konkrét ok.

- toxikus anyagok pl. xilit, nagy mennyiségű csokoládé (teobrominn), csigaméreg is lehet az epilepszia kiváltó okai (ez nem valódi epilepszia, hanem epilepsziaszerű görcsroham), agydaganat (igen, sajnos a kutya agydaganat tünetei is lehetnek a rohamok), agyi trauma, agyvérzés, gyulladás és más belső szervi elváltozások is lehetnek az epilepszia okai.
Több éle roham típus is van: Ebből az egyik a fokális epilepszia. Ilyenkor a kutya agyának csak kis részén van az epilepsziás rohamot kiváltó elektromos zavar. Ebben az esetben a kutya a legtöbb esetben tudatánál van, (elemi parciális roham) tehát nincs ájulás. A tünetei annak megfelelően, hogy melyik agyi rész érintett, többféle lehet. Ha valamilyen fokú tudatzavar van, azt komplex parciális rohamnak nevezzük. Ezek a rohamok percek-órák-napokig is eltarthatnak.
Tünetei lehetnek: egy vagy több végtag rángógörcse és merevgörcse , átmeneti izomtónus vesztés végtagokon, szétcsúszik a lába pl., rángatózás a pofa, ajkak, fül területén, viszkető, zsibbadó érzés jelentkezik végtagokon, amelyet próbál rágással, nyalással kompenzálni a kutya, látási hallucináció pl. légy kapkodás, hallási hallucináció pl. figyel mereven a csak ő általa hallt hang irányába, szaglási hallucináció  pl. hirtelen heves szimatolás miközben semmi nincs ott, akkor ok nélkül: nyugtalan, járkál, agresszív, szorong, fél, hirtelen nyálzás, szőrborzolás, hányás, akaratlan, erős bélmozgások, pupilla tágulás, hasi fájdalmak, nyeldekel, nyaló rágó mozdulat 'fagyizás'

Generalizált rohamok

Ezek tartoznak a súlyosabb rohamok közé, ugyanis ilyen esetben a kutya mindkét féltekéjének minden idegsejtjét érinti az elektromos zavar. Ezt további két alcsoportra lehet bontani. Petit mal-távollét epilepszia –absence: Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kutya a szokásos tevékenységét végzi, majd hirtelen megáll, megreked és elbambul. A távolba réved, nevére, szólításra nem reagál. Ez az állapot lehet másodpercek, percek is.

Grand mal- nagyroham: A gazdik ezt gondolják a leggyakrabban tipikus epilepsziának. Ilyenkor a kutyusunk teljesen elveszti az eszméletét, oldalán fekszik, rángógörcsök gyötrik, amely látványként is elég riasztó.

Forrás

-

A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy nem kifejezetten a rohamba halnak bele, hanem a roham okozta szövődményekbe. Minden egyes roham rövidíti az életüket, mert alkalmukkor az agysejtek pusztulnak és azok lehet valami létfontosságú szervet állítanak le, vagy egy komplett izom köteget a működésében, ahonnan már nincs felállás.
Amit viszont a gyógyszerek mellett is megtehetsz, hogy nyugodt, stresszmentes életet és mindennapokat próbálsz biztosítani védencednek. Lehet hogy a sétákat kell csökkentened, vagy korlátoznod, esetleg a másokkal való érintkezést, a mi kuyánk pl egyáltalán nem mehet ki sétálni és nem szabad a jelenlétében hangos tevékenységeket folytatni. Volt hogy egy egyszerű labdázás is rohamot váltott ki nála. 
Vannak non-medical lehetőségek is a rohamok enyhítésre. Ezeket én praktikákként adom tovább, mindenkinek, mert jól meglehet életmentő jelentőségűek. Ha látod a kutyuson, hogy roham közeli állapotban van: Vidd hűvös, csöndes, sötét helyre, nyugtasd, a hangod nagyon fontos hogy hallja, mert egy tudatvesztéses állapotból is vissza tudja vezetni ha beszélnek hozzá, hogy tudja nincs egyedül. 
Nem egyszerű együtt élni mindezzel, de nem lehetetlen és azt mondom minden hasonló cipőben járónak, hogy fel a fejjel, minden nap míg itt vannak velünk, ajándék.