Nyáron örökbe fogadtunk egy kutyát, ami óriási változást hozott magával az életünkben több szempontból is. Egy, mert Pepó az én kutyám, hónapokig kampányoltam érte otthon és a menhelyen is, kettő, a maga 12 évével és speciális fül defektjével nem kis beruházásnak bizonyult hosszú távon. De nekem ő kellett. Nagyon. Úgy éreztem jobbat érdemel annál, minthogy maradék senior éveit bezárva, kennelben kelljen leélnie és mivel már nem mai csirke, beteges is, tudtam, hogy nem sok esélye van. Nekem nagyon a szívembe lopta magát, csodás kutyus, mindig vidám, kicsit dinka, de szófogadó és nagyon ragaszkodó. Legjellemzőbb fajta benne görög kopó, bár valószínűleg kevert, de eme fajta nem csak fizikailag határozza meg, hanem szellemileg is. Egy olyan beszarinak mint én, pont ideális társ, amolyan 'első kutya' habitusú.
Pepó miután bekerült a menhelyre, sajnos fülbeteg lett. Ez annyit jelent, hogy van valami a dobhártya és a fülkagyló között, ami folyamatosan begyullad és hol gomba-, hol baktérium tenyészik ki benne, emiatt szegényke már lassan olyan süket mint az ólajtó. Rendszeresen, napi szinten kell tisztítani és időközönként gyógyszeres kúrát lefolytatni. Én mindezek tudatában hoztam el őt és vállaltam be az ezzel járó anyagi terheket. Az orvos aki kezelte, szerette volna ha hozzá járunk továbbra is, amivel nekem nem lett volna semmi gondom, hiszen tkp mindegy is lenne, hogy kihez megyünk, úgy gondoltam ő legalább tisztában van már a kórtörténetével, nem kell a nulláról kezdenünk, de egészen őszintén megmondom, hogy kiráz már a nőtől a hideg. Úgy érzem, hogy ő azt gondolja, hogy nem vagyunk jó gazdái Pepónak és ezt tarkítja mindenféle megjegyzéssel. Azzal kezdődött, hogy miután visszavittem a kontrollra amit a menhely kért, megbeszéltük hogy kb 2 hét múlva vigyem el a rendelőbe, szeretné megvizsgálni, de nekem Biuska végett nem felelt meg a pöccre második hét, úgy gondoltam, hogy akkor következő héten elmegyünk hozzá, na bumm. És mikor párom ott járt gyógyszert íratni Wolfinak, fel kellett hogy hívjon, mert a doktornő mondta, hogy akkor KELLETT volna menjünk, hát mondom neeem, nem kellett volna, mert nem lett megbeszélve időpont, nyugodjon meg, jövőhéten viszem. Itt már kapcsolnom kellett volna....Szóval berendelte a kutyát éhgyomorral mert bódításos vizsgálatot akart végezni, és ez annyit tesz, hogy az állat már reggel sem enni sem inni nem kaphat délután 5ig. Mikor kivettem a kocsiból kicsit sétáltam vele, megállt elvégezni a dolgát, tehát nem csak nem kapott semmit, de még vesztett is folyamatosan, majd a mérlegeléskor megjegyezte nekem a doktornő, hogy a kutya fogyott 1 kilót, szóval reméli, hogy jó táppal, mondjuk a darlingnál egyel jobb fajtával etetjük. Nekem azért elkerekedett a szemem rendesen, mert a darling önmagában kurva drága és nem tud többet a metrósnál, de akkor nem tudom mire gondol, mondjuk royal caninra? Azért a mai világban ezen faszozni elég bátor dolog, ilyen árak mellett. És itt még nem volt vége a szurkálódásnak, mert fel lettem kérdezve, hogy egy nap hányszor pucoltam ki a fülét, mivel ők azt szerették volna, ha napi kétszer legalább(mondjuk bent is csak egyszer csinálták meg neki...), de ez sajnos nem oldja meg a problémát, mert én csak a fül külső részét tudom kitisztítani, de a dzsuva pont hogy a hallójáratban reked meg, a legjobb az lenne, ha le lehetne szívni valami géppel. Közöltem, hogy napi egyszer alaposan három fázisban kipucoltam, mikor időm úgy engedte, akkor kétszer is. Erre persze szájhúzás volt a reakció és az is az oda lett dörgölve, bár lehet ezt már csak én vettem fel rosszul, hogy mintavételkor csak úgy, idézem, tocsogott a gennytől. Én ezt leboxoltam magamban, mert a kutya 12 éves, tartósan beteg a füle, állításuk szerint minden gyógykezelést megkapott bent és minden fellelhető támogatott gyógyszert, megnézték altatásban, nem toklász, a dobhártyák épek, nem allergia és nem veleszületett, de csak nem tudták kikezelni. Már a kora miatt sem műthető olyan könnyen és nincs is erre megfelelő gyógymód, tehát erősen benne van a pakliban, hogy így marad, természetesen tisztítani és gyógyszerkúrát kell tartani nála, de jelenleg elképzelhető, hogy ez a legtöbb amit tehetünk érte és még max egy kis fájdalomcsillapító. De ne tegyünk úgy mintha ez nálunk keletkezett volna, és napi plusz egy pucolás majd egy hónap alatt varázsütésre meg fogja oldani. Azt meg végképp nem tűröm el, hogy azt forclizzák, hogy nem tartanak elég jó gazdájának. Pepó az én kutyám és a többi háziállatommal együtt ő is megkap mindent amire szüksége van.
Túl sok helyen és túl sokan akarják azt éreztetni velem, hogy valamire az ő megítélésük szerint alkalmatlan vagyok. Az iskolában tanárok, a rosszabbnál rosszabb, pályát tévesztett agyturkászok, a munkahelyemen, különböző hivatalokban és most még az állatorvos is, hát menjenek az anyjukba, ezt már nem fogom eltűrni és nem fogok tovább magyarázkodni. 14 éve tartok életben egy gyereket, egy másikat lassan 3 éve, van 2 macskám, akik közül az egyiknek le kellett amputáltatni a lábát mert törött és fekélyes volt mikor a fema leadta nálam ideiglenesbe, a másik kutyánk epilepsziás és minden gyógyszert meg fiszemfaszomot megveszünk és előteremtünk neki, többször volt már műtve is, minden feladatomat ellátom és nem vagyunk eladósodva, szóval igenis kijelenthetjük, hogy rendelkezek bizonyos skillekkel ahhoz, hogy Pepót is maximálisan el tudjam látni. Egyébként sem értem, mert mindenkinek ott volt a lehetőség, hogy örökbe fogadja, mégis rám várt szegény kutya 2 évet.
Úgy döntöttünk párommal, hogy a labor után szépen keresünk helyben egy orvost, mert nekem nincs ahhoz kedvem, hogy állandóan a fejemre olvasson valaki. A világ szeme így is rajtunk, el sem tudom szúrni. A legjobb barátnőm tizenéve az állatmentésben forog, dolgozott állatorvosi asszisztensként is, rengeteget tud róluk, mindent amit tudok, neki köszönhetek, az ő tudását viszem tovább, de ebből egyenesen következik, hogy van tanácsadóm, tehát nem a vaksötétben tapogatózom egyedül. És tényleg a szívemen hordom Pepót is.






















































