Kegyetlen hajnal jéghideg Az arcomat friss szél csapja meg A tenger felé indulok Maradni tovább nem tudok Vörösen ragyog lángol az ég Ilyen vadnak nem láttam még

Szeretem ide kiventillálni a gondjaimat, azokat a dolgokat amik nyomasztanak, pl hogy már nem tudok lassan egyetlen egy helyre sem úgy bemenni, hogy valaki ne azt nyomná az arcomba, hogy azért bunkózik mert 'neki nehéz'. Nos, nem tudom, hogy mikor mondtam valaha is, hogy nekem könnyű lenne, bármi is. Van egy olyan félelmem, hogy az emberek nagy része a külsőm miatt azt is gondolja, hogy gazdag vagyok, pedig szerintem csinosan, kisminkelve eljárni otthonról nem burzsoázia. Nekem ez az egyik hobbym, sőt az outfit komponálás évek óta öngyógyító metódus, mert addig is míg ezzel bíbelődök, nem eszem magam fölöslegesen és károsan más fajsúlyú dolgokon. Mondjuk mint például, hogy mennyire drága minden és kevés a bevétel, milyen gondok vannak a fiam iskolájában, hogy úgy érzem xart sem ér a munkám sokszor, hogy milyen sok időmet elveszi mire mindent elintézek, matekozok az idővel, de csak nem lesz több. Hogy rengeteg, de tényleg rengeteg dolog nem úgy sikerül, ahogy elterveztem. Természetesen próbálom nem a környezetemen levezetni ezt a feszültséget, mert ettől én is vakaródzom, hiszen naponta teszik meg velem akár ismeretlenek, én 'jobb' módját választom, befelé gyűjtöm, majd csak egyszer felrobbanok. És akkor minden dől, minden amit addig visszatartottam. 
Nehezen birkózom meg azzal, hogy a munkahelyemen hetek óta nagyon furcsa hangulat uralkodik, kicsit olyan ember-embernek-farkasa és jó ideje elszoktam ettől. Nekem nagyon komoly életem van a munkahelyemen kívül és ebből adódóan nem a munka és hogy mi történt ott, teszi ki az életem nagy dilemmáit, ennél sokkal komolyabb terheket cipelek, ezáltal nem kívánok semmilyen hatalmi harcba bonyolódni és nem is nagyon érdekel semmi és senki. Bár a munkámra kényes vagyok. Olyannyira, hogy van egy olyan berögződésem, hogy nekem mindent tökéletesen kell megcsinálnom és ha csak a legapróbb dolgot is elszúrom, akkor csődöt mondtam. Mert mindennek jónak kell lenni, nem lehet hibázni. Pedig igaz a mondás, még a ló is, hiába van 4 lába. De valamilyen belső kényszer nekem nem engedi meg ezt és ha hibázom, teljesen kiborulok rajta. Napokig képes vagyok magamban, belső dialógusokkal kivesézve oda-vissza pörgetni egy ilyen szituációt és mindig az a vége, hogy egy ügyetlen, semmihez sem értő, béna vagyok, aki jobb lenne ha semmit sem csinálna, talán azt nem szúrná el. Szerintem ennek köze kell, hogy legyen valami mélyen lappangó traumához. Mert lassan mindent a szívemre veszek. Párom sokszor mondja, hogy túl érzékeny vagyok, ne agyaljak annyit a dolgokon. Kétszer nem mondom, lehet neki van igaza, de valahogy rosszul tűröm a legapróbb ingert is. Főleg, ha az emberek azt éreztetik velem, hogy valamire képtelen vagyok. Hiszen nem kell még pluszba az orrom alá dörgölni, érzem én ezt magamban amúgy is. Talán emiatt is bánt olyan rettenetesen ha valaki gonosz velem, mert ez az én dolgom magammal.

Kicsit azért vidámkodnék, hogy sikerült leárazva megszereznem egy csodás full print ruhácskát*.* Nos,a történet mögötte az, hogy egy kissé rácuppantam a disturbia által forgalmazott ruhákra, bár néha kissé egyhangúnak tűnik a kínálat, de be kell valljam, igazán kedvemre való a stílusuk. Jó pár cucc átnyálazása után komoly sóvárgás tört rám, mert az árakat tekintve tudtam, hogy nem mostanában tudok szert tenni a kiszemelt darabokra, ekkor jött az ötlet, hogy nézzek fel sheinre, de ezt is elvetettem. Egy lány árult is egy dresst vinteden, aminúgy 3 napig gondolkodtam, majd nagyon sokat olvasgattam a kommenteket és akadtak szépszámmal negatív észrevételek is, Hogy a ruhák ár érték arányban borzalmasak, a minta lekopik, a színe kifakul, hogy 'olcsós' és megint ráeszméltem, hogy attól még mert valami márkának van eladva, az még nem takar minőséget is. Úgyhogy most nem volt kedvem leszopatni sem magamat, sem másokat, inkább elővettem a kreatív, mindent megold oldalamat. Így találtam vinteden ezt a cuki ruhácskát. Teljesen offbrand és mégis fantasztikus. Buggyos ujjai, libegős szoknyarésze, finom anyaga és szép mintái vannak. Sikerült kibogarásznom, hogyan kell a testhámot összerakni és ezzel a dressel nagyon jól mutat :)

A másik nagy találat, tökéletes szerelem, amit izgatottan vártam, ez a deezee csizma. Egy lengyel lánytól, kifogástalan állapotban, kicsit lealkudva. Hónapokat keresgettem, ugyanis még egy évvel ezelőtt láttam egy csoportban, hogy árultak velúr verziót, arany szegecsekkel de sajnos 36-os méretben. Annyira oda voltam ezért a western stílusért és az tapasztalat, hogy a sarok mivoltából fakadóan baromi kényelmes. De az egész egyben, olyan teljesen én, nem túl magas, nem is lapos, nem túl tűsarok, de nem is túl vastag, nem túl hegyes az orr, de mégsem kerek és nagyon nagyon goth💀 Nem is tudtam, hogy van belőle vegan bőr verzió is, de kellemes meglepedés volt, ráadásul ezen a szegecsek ezüstösek. Így már csak a chilli idő hiányzik, mert a gardróbom végre össze állt.