[Nem a ruha teszi az embert]

Hát persze. Nyilván már sokan hallottuk ezt a közhelyként nyilván tartott mondatot, de mégis minden egyes nap megbizonyosodunk az ellenkezőjéről.
Pontosan nem tudom, hogy a ruházat mikortól kezdte az embereknek a nézeteit, vallási, vagy etnikai tovatartozását igazán szimbolizálni. Talán nem is érdekel, az viszont inkább, hogy miért jutottunk el oda, hogy lassan csak ez határoz meg minket. Ill. a ruhád a lelked lett.
Már nem számít amit gondolsz, vagy amit érzel, így is úgy is kiveszett belőlünk a normális kommunikációra való hajlam. Elég csak ránézni a másikra és már kész tényként tálaljuk észre vételeinket és képtelenek vagyunk beismerni, hogy erősen túlzunk.

Az emberek nyilván különböznek, de abban mégis mindannyian egyformák vagyunk, hogy 4 végtagunk van, egy fejünk, 2 szemünk és így tovább. Így sajnos drasztikus változásokat nem tudunk annak irányában tenni, hogy eltérjünk, vagy belső szépség ideálunkat magunkra öltsük. És most hanyagolom a plasztikai sebészetet. Értelmetlennek találom, így szót sem érdemel a postban. Nem áll más rendelkezésünkre csak ruhák, cipők, kozmetikai változtatások és a jó öreg tetoválás piercingelés lehetősége. Így akikek egy kicsit sem fertőzött meg a média "útmutatása", lassan eldöntik, hogy milyen külsővel szeretnének rendelkezni. Nincs is ezzel semmi baj. Effektíve teljesen normális gondolat szál lenne, hogy a külsőt a belsővel egyensúlyba hozzuk, mert ez volt a cél. De baj akkor van, ha az emberek képtelenek toleránsak lenni és elfogadni más önkifejezését. Pedig egy ruha senkit sem bánt, nem követ el bűn cselekményt. Csak van. És akinek igen kicsi az inger küszöbe, annak ez bizony a szemét bökni fogja. Önzőek lettünk. Senkit és semmit nem vagyunk képesek előítéletek nélkül nézni és nem tetszésünket iszonyatos modorban adjuk elő. Mert a vélemény különbség nem baj, pont ezért érdekes a világ, de a hangszínt túl lépése az az, ami nálam kicsapja a biztosítékot. Lehet én vagyok túl maradi, de nem értem, hogy az mivel kulturáltabb ha megversz valakit mert nem tetszik az öltözete, mintha leborotválnád a hajadat. Miért elítélendőbb ha valaki külsejével eltér, mintha erőszakos lenne?

Persze, ha nem lenne manapság minden ember felvértezve hatalmas egoval és az internet szabadságával, nem is lenne gond. Mert névtelen száj hősök, okoskodó nickek mögé bújt agresszorok uszítják egymást, hogy minden ami nem megszokott az rossz. Csak nem értem ki vagy te, hogy felül írd a jó és a rossz fogalmát. Ill meg tudod-e határozni azt? Nyilván jó: szeretni, jót cselekedni, dolgozni, udvarias lenni stb. Rossz: verekedni, ölni, elnyomni, hazudni.
De mióta tartozik a rossz kategóriába, hogy büntetendő másképp öltözködni és vélekedni, mint a társadalom túlnyomó része?
Vérünkben van a túlzás és az ismeretlentől való félelem, csak ehhez még társul a lustaság is ill. hogy képtelenek vagyunk venni a fáradságot, hogy megismerjünk valamit. Sajnos szeretünk negatívan fel tüntetni bármit ami a saját érték rendünkbe nem illik bele és ezt kivetítjük az egész világra. Csak azt nem értjük meg, hogy épp attól színes a világ, hogy nem fekete fehér. Akkor semmi és senki nem lenne különleges ha egyformák lennénk és erőszakkal senkit sem lehet más belátásra kényszeríteni.

Sophie Lancaster esete erre legjobb példa. A lány és a barátja semmi mással nem tért el társaitól csak a megjelenésével, de ez éppen elég indok volt arra pár fiatalnak, akik a társadalom kiválóságainak tartották magukat, hogy szabályosan péppé verjék őket. A 2 fiatal olyan sérüléseket szenvedett, hogy 2 hétig kómában feküdtek. Sajnos Sophie nem élte túl a támadást. Életével kellett fizetnie másságáért, csak mert 4 tininek alacsony volt az inger szintje. Vajon ez normális?? Ezt jelenti átlagos és egészséges embernek lenni? Ha így van akkor már most nézz bele te is a tükörbe és tegyél kellő ön vizsgálatot.
Azt kapunk, amit adunk. Ne várjuk el senki mástól, hogy helyettünk legyen toleráns a világgal.