Ilyenkor elgondolkodok, hogy valójában nekem mit jelent a Gothica. Néha jobban próbálom erőltetni az agy tekervényeimet és sokszor elveszek az apró részletek magyarázásába. De mikor felcsendül az én zeném, akkor megfogalmazódik egy másodperc alatt a tömör és velős válasz:
~*Ilyenkor érzem, hogy élek! *~
Minden sokkal színesebb lesz és mintha nem is ezen a földön járnék egy pillanatra. Maga az élet. A sok előítélettel ellentétben soha sem sugallt halált vagy az utáni vágyódást. Nekem az örök élet és a folytonos fiatalság érzésével kényeztet minden egyes leütött zongora billentyű. Hirtelen minden porcikámmal táncra perdülnék. A szívem pedig szakadatlanul üti a ritmust. Csak az érzelmeim határozzák meg a tetteimet. Gondolkodnom sem kell a válaszokon és minden más értelmét veszti. Ezzel kezdődik el és ezzel lesz vége is.
Igen ezt jelenti nekem. Érzelmekkel át itatott, örök életet.*~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése