Tumblr

 Csekkoljátok a tumblr oldalamat is, nagyon menő👀👉💫

Hidd el én olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy minket összehozott És megmutatta a lényeget Vannak még igazi seggfejek-Blog GY.I.K.-

 Van a káosz és a rend. Egyik sem létezhet a másik nélkül, hiszen az univerzumban minden egyensúlyra törekszik. Ezért van az, hogy ahhoz, hogy valami javuljon először romlania kell, nincs végtelen növekedés sem, bár az univerzum is jelenleg egyre tágul, de azt még nem látják, hogy ez hova is vezet majd pontosan.
Szóval van a káosz, amiben minden kiszámíthatatlan, de a rend pontosan azért alakul, hogy uralja. Vannak kifejezetten rendpárti emberek, de mindig vannak olyanok, akik a káoszban érzik komfortosan magukat. Hogy minek az apropóján is írom ezt most le? Hmmmm :D Mert a blogolásnak vannak írott és íratlan szabályai és most az írottakba nem is megyek bele, ezek megtekinthetően bármelyik szolgáltató és platform GYIK-jében, inkább nyálazzuk át az íratlanokat.
Az URLben megtalálható a blog neve, most vegyük esetemben azt, hogy adolfinavanroy.blogspot, tehát ez arra utal, hogy a blog rólam szól, gondolom ezzel nem árultam el hatalmas meglepetést, de ezáltal az én szememen keresztül látott, általam megélt és gondolt dolgok íródnak itt le(hihetetlen hogy 14 évvel a kezdet óta ezt el kell magyarázni, mert mindig akad olyan aki csak egy fokkal értelmesebb egy csirkénél, hogy ne xarja körbe az udvart), mikor azt írom, hogy 'szerintem'-az annyit tesz, hogy én gondolom(és mondom is, ergo mozog a szám és onnan jön ki a hang ebből lehet tudni, hogy én mondom). Szóval nem kifli.blogspot és nem is kürtöskalács.blogspot, tehát nem a tészta összetételek és fajták találhatóak itt meg, hanem egy teljesen hagyományos lifestyle blog személyes élményekkel.
Nem etetjük a trollokat. Ezért kell moderáláson átesni. Érvénytelenkedni ott a facebook, a többi megy a kukába. Kis teknikai újítás, hogy rendelkezni kell google fiókkal is, csakhogy instant bann-t kapj ajándékba IP cím alapján ha rendetlenkedsz :) Nem árnyékboxolok egyetlen kétszámjegyes IQ-val rendelkező anonimusszal/valakivel/senkivel/névtelennel sem, aki általában könnyen kikövetkeztethető. Ez számomra nagyon fárasztó tevékenység és bár, igen, rengeteg energiával rendelkezek, adnék is szívesen minden energiavámpírnak, de mégse :D 

A blog nyilvános, ez annyit jelent, hogy bárki számára elérhető és megtekinthető, sőt tovább is osztható. Annyi pikantériája van, hogy a fb adatlapomon is nyilvános linkel van feltüntetve, tehát szintén bárki hozzáférhet :D Hiszen ha nem így lenne, akkor nem tettem volna nyilvánossá.
Csak rólam és az általam készített fotóanyagok találhatóak meg, vagy google találat, ami ingyen menthető. Kis kitérő, hogy negatív kontextusban(és úgy alapjáraton) senki teljes polgári nevét nem említjük és nem teszünk ki róla lejárató céllal engedély nélküli fotóanyagot(ez egyébként majdnem minden oldalon kőbe van vésve, így bannoltak már blogokat 24 órára ennek megsértése miatt). 
Ezeken és a GYIK szabályokon kívül gyakorlatilag minden más engedélyezett. Most az, hogy valaki vagy akár valakik magukra ismernek egy történetben és ez a lelkivilágukat sérti, az az ő saját kis egyéni problémájuk és felelősségük megbirkózni vele. Eleve nem tudom, hogy honnan és miből gondolja bárki is, hogy nekem még életemben nem volt dolgom gyökér emberekkel, akik rajtam köszörülték a nyelvüket. Nem az első eset és az sem, hogy mivel, máshogy nem vagyok számukra elérhető, így a blogomon keresztül támadnak, illetve akarnak és mindenféle egy bites kommenteket klimpíroznak :D Olyanokat mint a kocsmai verekedés 3 arany kérdése: a MIVAN?MIVAN?MIVAN? De mivel nem etetem a trollokat, így ezek nem kerülnek soha itt napvilágra, hanem a kuka végtelenségében vesznek örök feledésbe. *elmorzsol egy könnycseppet*

I've felt the hate rise up in me Kneel down and clear the stone of leaves I wander out where you can't see Inside my shell I wait and bleed

Úgy vártam az őszt mint a messiást és nem csak a halloween miatt, hanem mert a kedvenc színem.  Ilyenkor minden varázslatosan szép a természetben, a színek változatosak, sok fa a sárga, barna és a bíbor különböző árnyalataiban pompázik. Kár, hogy nagyon kevés lehetőségem nyílt fotózni :( Leginkább busszal szeltem át a várost és onnan figyeltem a szebbnél szebb, már már festői látványt. Egészen véletlenül volt dolgom az egyik park környékén, ahol a panelházak tövében is akadt érdekes téma és mikor megálltam kicsit, hogy levegyem a kabátomat, előkaptam a telefont is.

A megfelelő fényviszonyoknak köszönhetően egészen éles képek készültek és pont sikerült egy csendesebb időszakban elkapni mindent, egyetlen ember sem lóg bele a fotókba. Az alsó két képen látható épület csodálatos, igazán gothic hatást kelt, nekem már régóta vágyam itt egy fotósorozat, talán egyszer sikerül összehozni.

-

Körülbelül három hete kezdődött a kálváriám. Beteg kivételesen nem voltam, bár, csak az hiányzott volna a repertoárból, de a halloweenes cukorbomba -szerintem- annyira kicsinálta a szervezetemet, hogy rögtön utána elindult egy random aftásodás a számban és, akkor még nem sejtettem, hogy ez csak a kezdet :D
Nos, ismeretterjesztő jelleggel:  "A mindig visszatérő afta oka nem teljesen ismert. Az aftát feltehetően vashiány vagy bizonyos élelmiszerekkel szembeni érzékenység, pszichés terhelés, undor, esetleg szájüregi mechanikai sérülések (például éles fogszél) okozzák. Családi halmozódás is megfigyelhető. Eddig nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az aftát vírusok vagy baktériumok okoznák. Sokszor tudják, megfigyelik a páciensek, hogy pl. csonthéjasok (dió, mogyoró stb.) rágcsálása után jön ki." forrás 
Arra számítottam, hogy úgy nagyjából egy hét múlva fel is szívódik, de természetesen nem ez történt, hanem akkorára nőtt mint egy borsó és mellette kijött változatos helyeken és kompozícióban még vagy 3-4 db és a második hét elteltével úgy éreztem mintha szétnyílna a fejem és kénsavval locsolnák. Igazán élvezetes volt így dolgozni, tanulni, koncentrálni és úgy egészében csak megpróbálni élvezni az életet :D Mondanom sem kell, ezen része esélytelen volt, viszont miután lemondtam az első vitamin rendelést tesómnál, gondolván, hogy van még itthon D3, már szóba sem mertem neki hozni, mikor kérdezte mi a baj.
Az afta egy szemét dolog. Nem elég, hogy az okát sem tudják pontosan meghatározni, de konkrét gyógymód sincs rá, emiatt maximum felületi kezelést és fájdalomcsillapítást tudsz alkalmazni, ami nálam kimerült abban egy idő után, hogy ipari mennyiségű szódabikarbónát elhasználtam el fogmosásra és szájöblítésre és kerestem egy erre a célra kitalált gélt, mert addigra kipróbáltam mindenféle más hagyományos fájdalomcsillapítást és semmi sem használt. Hogy ezek beváltak-e? Hááát :D Nem mondanám, a harmadik hétbe lépve már elfogadtam a fájdalmat és azzal a gondolattal keltem fel reggelente, hogy ha arra ébrednék, hogy nem fájna semmi, biztosan megrémülnék, hogy halott vagyok. Arra jutottam, hogy kelleni fog kiegészítő vitaminkúra, végülis nővéremnek megesett a szíve rajtam és mivel nagyon penge a vitaminokból és azok alkalmazásából így rendelt nekem pár csodaszert a GAL-tól, mondjuk addigra olyan szinten feladtam a gyógyulás lehetőségét, hogy nem hittem el, hogy bármit is használni fog. Megjártam a fogorvost is, mert az egész szájüregemet érintő aftásodás miatt már fogfájdalmaim voltak, de a CT végül semmit sem mutatott, ez viszont megnyugtató hír volt abban a pillanatban, mert ettől azért durván rettegtem.
Az volt a legjobb benne, hogy az 5mm-nél nagyobb átmérőjűre azt írta az internet, hogy egy teljes hónapig is képes gyógyulni és heget is hagy maga után. Jól megrágtam az információt és levontam a konzekvenciát, hogy már csak ez hiányzott a boldogságomhoz, hiszen hetek óta megint az emésztésemmel küzdök, de eljutottam odáig, hogy se enni, se inni, se beszélni, se ülni, se feküdni, se pislogni, se lélegezni nem esett jól, minden pillanat maga volt a pokol😂, mire megérkezett a szállítmány.

A GAL-os csomi tartalma: Magnézium L-laktát, C-komplex, D3+K2 és Folát komplex lett, amiket szigorúan reggel, evés közben kell bevenni és ez nekem, igaz, kis bonyodalmat okoz, de akkor szeretném megosztani a jó hírt, mégpedig azt, hogy működik! ^-^ 3 nap alatt visszahúzódott mindegyik és le is apadtak, szóval sikerült egy egész jól alkalmazható vitaminkúrát összeállítani. Hatalmas sikernek könyvelem el. Régóta voltam lemerülve, ez gondolom a feladathalmazok miatt is van így és mert, a szigorú diéta által sokkal kevesebbszer nyílik lehetőégem kielégítő étkezésre. Nagyon kevés olyan glutén és tejmentes péksütemény van, ami ne okozna további problémát. Nagyon sok mentes kenyérben található szintetikus szója, a további stabilizátorokról, tartósítószerekről és egyebekről nem is beszélve :/
A vitaminbombának volt egy másik nagyon látványos és pozitív hatása is, mégpedig az, hogy felpörgetett. Nem éreztem délre a szokásos kimerültséget és teljes szétszórtságot, sokkal jobban tudok koncentrálni. 

-

Egyébként alsó hangon jegyzem meg, hogy látom a statisztikából, hogy micsoda népszerűségnek örvend a blogom és arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy iratkozzatok bátran fel, nehogy, csak véletlenül lemaradjatok izgalmas kis életem bármely pillanatáról :D A kommentelési lehetőség is nyitva áll bárki előtt, természetesen moderálás után, mivel nem igen szerettem meg a trollokat azóta sem.
Szóval úgy alakult, hogy kerestem egy igazán jó felsőt a Killstar szoknyámhoz, amit januárban vettünk az F.O.System koncert előtt. Csodás a maga nemében, de a minta miatt elég nehéz jól kombinálni és vinteden régóta nézegettem a PunkRave blúzt, ami szerintem kiváló társa lehetett volna. Daninak is megmutattam és arra jutottunk, hogy licitál rá, mert nekem azért az árral volt némi ellenérzésem. Az eladó hölgy nyitott volt az alkudozásra így Daninak sikerült lefaragnia belőle, és kb 4 nap múlva már meg is érkezett foxpostal.

 Nagyon szép, sőt lélegzet elállító a valóságban. Részletes és nagyon vagány, mindössze annyi szépséghibája van, hogy az anyag egy pöppet áttetszős, nem az a mesh, de lehetne sűrűbb szövésű, tehát megkíván egy body-t minimum, főleg télen.

A hátán van egy nyitott rész, ami horgolásszerű anyaggal takartak.

Igaz, még nem próbáltam össze, de szerintem nagyon pazar lesz a szoknyával😍

Mivel egy ideje hódolok a hosszú szoknyás, trú lelkemnek is(mindig az a legtrúbb aki hosszú szoknyában van :D), egy valami hibádzott, mégpedig egy legalább egy bokáig érő tüllszoknya. Kis keresgélés vinteden és rá is leltem egy csodaszép darabra.

Ok, bocsi a képért, de akárhogy fotóztam valahogy nem igen akart normálisan kinézni :D Szerintem nem csak a fény volt kevés, de maga az anyag és a szín is bajos. Na mindegy a lényeg az, hogy up-plates és kicsit asszimetrikus megoldású, de baromi jól néz ki élőben :)

It's all about the blood, sweat and tears Attribute to the strength built through the years I walk the path that gives me confidence strong and pure I realize that freedom rises from confronting the source

Megint a régi, jól ismert lemez. Feltesszük még, vagy ki tudja hányszor, pörögni. Ismét kiderült, 'sorozatgyilkos a fiúm'. 

Számomra döbbenetes, hogy vannak akik egészen elképesztő módon képesek vérszemet kapni azon, ha azt látják, hogy van aki fejlődik, illetve igénye van a fejlődésre. A héten ugyanis céltáblája voltam a csoportos gyűlölködésnek(már megint, itt is). Kezdjük azzal, hogy bár, már egy éve vagyok a cégnél és eddig szépen vissza fogták magukat, de nyilván sejtettem, hogy gondolnak rólam amit gondolnak, egészen idáig nem foglalkoztam vele, hiszen ez legyen az ő sajátjuk. Persze, egy bizonyos pontig nem is fontos, mert tényleg mindenki azt gondol amit akar, de vannak olyan helyzetek, amikor mégis, mert elkezdenek szövetkezni ellened. Tőlem senki fia bórja ne akarja elvenni a lehetőséget attól, hogy azt csináljam amit szeretnék azért, mert neki nem tetszik ahogy kinézek vagy mert a személyiségemmel van gondja. Ha eljutok oda, hogy levizsgázom és javítani fogok, akkor azt én a saját jogomon fogom elérni.

Már jó ideje pusmogtak a hátam mögött, de úgy voltam ezzel, hogy amit ott mondanak, az közel van a seggemhez, ha valakinek valami gondja van, akkor álljon szépen elém és ne legyen kutya. Helyettem ne döntse el senki más, hogy én mire vagyok képes és ne gyártson mindenféle teóriát arról, hogy mit és hogyan érek el, majd én saját magam bizonyítom be hogy alkalmas vagyok, vagy éppen az ellenkezőjét. Kurvára elkezdte szúrni a többiek szemét, hogy IPCre készülök és kitalálták, hogy ezzel az a tervem, hogy kitúrjam az egyik javítós munkatársamat. Hogy ezt miből gondolták? Az okok egyszerűek, ők azt látják, hogy kettő szék van, de erre jelenleg hárman vagyunk és nyilván én vagyok a kakukktojás a fekete ruháimmal, a miniszoknyámmal, erős sminkemmel, denevérszárnyas csatjaimmal. Mert aki így néz ki mint én, annak nyilván nem lehet semmilyen más hozzáadott értéke, csak a külseje. Nem lehet ügyes, nem lehet okos(jó és gyengéd szíve sem lehet), nem lehet valamiben jó és nem lehet szorgalmas és érdeklődő, neki csakis kizárólag a megjelenése van és más semmi. Ezek az élet egyszerű narratívái, hogy elkönyvelnek embereket egy bizonyos helyre, mert félnek abba belegondolni, hogy valamiben mások esetleg jobbak lehetnek náluk, mert azt nem lehet elismerni, hogy bennük van a hiba, még csak véletlenül sem, hiszen azzal belátnák. hogy -esetleg- lusták, mihasznák, fejlődésre képtelenek, gyáva alakok és neeem, az lehetelten, inkább savaznak valaki mást és teszik őt tönkre, minthogy elismerjék maguknak azt, hogy nem képesek eleget tenni. 

Szerintem a legrövidebb út az egyenes út, úgyhogy fogtam magam és odamentem mindenkihez, aki érintett volt, hogy face to face megkérdezzem mégis mi a fészkes fene gondja van velem. Nyilván mindenki terelt, hogy nem, ő nem is úgy gondolta, hogy ez másvalaki hibája, természetesen mindig olyané volt, aki éppen nem tartózkodott közöttünk így ő nem is tudta megvédeni magát az állításokkal szemben, meg hogy ne vegyem magamra, biztosan csak túlkombinálom. Nem. Nem kombinálom túl, nagyon is jól látom a helyzetet, sőt nagyon is jogosan sérelmezem azt amit tesznek velem, hogy kiközösítenek, akadályoznak és konspirálnak az én káromra. Szégyelljék inkább el magukat, hogy ennyire kicsinyesek és önzők és egyszerűek, hogy be vannak ragadva egy micro univerzumba és hogy nem fair játékban akarnak legyőzni, hanem aljaskodással, mások ellenem való felbújtásával. Mert érzem, hogy lejt a pálya. De egészen eddig nem volt kézzelfogható bizonyítékom arra, hogy ezt a meccset meg akarják cinkelni, csak most ugrott ki a nyúl a kalapból. Kiálltam minden szivatást, gyökérkedést, elviseltem, hogy le akarnak degradálni, megalkudtam száz dologgal kapcsolatban, de eddig tűrtem és nem tovább. Az, ahogy kinézek, senkit nem jogosít fel arra, hogy a földbe akarjon döngölni. Egyébként meg ezek a ruhák és ez a megjelenés egy kiváló szűrőként funkcionál, mert általa megmutatják nekem az emberek a valódi arcukat ;)
Beleteszek 150, de szinte 200%ot felkészülésembe, sokkal több órát dolgozok, elvégzem a rám kiszabott feladatokat és gyakorlok, tanulok, nem a sült galambot várom, hogy a számba repüljön. Ha valakinek ez szúrja a szemét, akkor nosza rajta, csinálja utánam, kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja ezt a terhelést család, két gyerek, két kutya és két macska ellátása, a saját munkája és önkéntes szolgálat mellett, úgy hogy közben vizsgára készül. 

Az emberek amúgy is betegek lesznek attól, ha azt látják, hogy valamit szenvedélyesen csinálsz, valamiért lelkesedsz, örömet okoz neked, mert nekik valószínűleg nem sok minden nyújt örömöt az életben, fásultak, kiégtek és emiatt gonoszak is. Pedig lehetne, hogy mindenki a saját fejlődésére koncentráljon, tűzzön ki újabb és újabb célokat maga elé, talán akkor nem is maradna energiája arra, hogy szemétkedjen. De ugye magunkon dolgozni sokkal keményebb feladat, hiszen az áldozatokkal jár, saját magunk megkérdőjelezésével, fáradtságos munkával, kevés baráttal, késő estékkel, korai reggelekkel, túlterheltséggel és nyilván ezt vannak akik nem akarják felvállalni. Pedig mindennek ára van. Nem kérheted az élettől azt amit szeretnél, ha nem fizeted be érte az árát és nem akarsz magadon dolgozni, nem akarsz fejlődni és elutasítod a tanulást.
Mindenesetre, nyugodtan méricskéljenek csak tovább nagyítóval és keresgessék a hibáimat ha jobb dolguk sincs, az idő nekem dolgozik. 🖕🥰🖕

No tricks, just treats🎃Jack-o lanterns and chilling screams

 Az idei halloweenre szemmel láthatóan sokat készültem és leginkább én, mert a családom többi tagja kezdett mérgezést kapni időközben :D Igaz, Dani kitartóan fuvarozott egyik boltból a másikba és a gyerekek is megadóan szemlélték, hogy konkrétan elmegy az eszem, az utolsó napokban pumpkinspice és tökös-szellemek között tengettük mindennapjainkat.

Kezdjük a munkahelyi ünnepléssel. Maxi bevásárlás előzte meg, aprólékos tervezés és mégis, az utolsó pillanatban gyakorlatilag kudarcba fulladt a mutatvány. Szerintem az is lehetett a baj, hogy nagyon készültem és már túl komolyan vettem a feladatot, mert látom magam körül, hogy a hölgyek nagy része milyen kiváló szakács, szép és ízletes süteményeket készítenek, ráadásul nekem ez volt az első süti-bemutatkozás és emiatt is idegeskedtem. De ahogy az lenni szokott, az utolsó pillanatban elszaródott minden a konyhában, ami csak tehette. A csoki olvasztó tál beleért a vízbe, emiatt 'megégett' és javíthatatlanná vált, Dani meg igaz, segíteni szeretett volna, de azzal, hogy hozzátett margarint és tejet, teljesen kinullázta az esélyét, hogy valaha is kidermedjen. Kiöntöttük formákba, de ez olyan rosszul sikerült, hogy el sem vittem végül. A habverő megadta magát a kezemben, emiatt a tortakrém folyós és puha maradt, hiába a kézi habverő. A fekete ételfesték meg az istenért nem akart fekete lenni, ezért a krém is lila maradt, de alaposan megszórtam zizikkel. Az zombi ujj kekszek alatt pedig a sütőpapír égett, ami miatt bele is ragatt és egyenként kellett levakarnom róla. A 3-4 órás procedúra végén én olyan állapotban voltam, hogy azt hittem felrobbantom a konyhát :D Bár sok változás nem lett volna, mert estére katasztrófálisan nézett ki. 

Végül leültem és megbeszéltem magammal, hogy senkinek nem lehet egy szava sem, mert illik az ünnep szellemiségéhez minden, egyszerűen RETTENETES. És igenis beletettem szívemet-lelkemet, csak nem lett olyan borzasztó, illetve ha ízre jó, akkor mi bajunk lehet. Így összepakoltam mindenből egy adagot és mellétettem a popcornt, a cukrokat, meg a nyalókákat, amikből raktam mindenki asztalára és munkaállomására. Reggel, ahogy beértem és elkezdtem kipakolni rögtön megrohamoztak a már bent lévő munkatársaim, hogy milyen alkalom és mit is hoztam, mivel az idősebb korosztály még nem igazán ünnepli ezt a napot így türelmesen megválaszoltam a kérdést és elmondtam miket hoztam. Volt aki annyira örült annak, hogy becsempésztem ezt a vidámságot kedden, hogy többször is megköszönte, mert már nagyon frusztrált volt a hangulata, de olyan sziporkázva zsongtam, hogy ez átragadt rájuk is. Végül mindenkinek ízlett minden, megdicsérték a muffinokat is, a zombi ujj keksz is jól sikerült, szóval megnyugtattak, hogy teljesen rendben voltak a sütik és nagyon jópofák voltak ilyen színes mindenféleségekkel :) 

Sajnos 31én a vihar miatt én migrénes fejfájást kaptam délutánra, ennek következtében estére szó szerint elájultam és minden amit terveztem aznapra, a munkahelyi ünneplésen kívül, ezzel megpecsételődött. Egészen pontosan semmi sem lett belőle, így másnap 1.-én tartottuk a szűk családit és a last minute bulit is. Sütöttünk Danival és főztünk, készült vaddisznó pörkölt és főtt krumpli, rántott hús és halloweenes nuggets és krokett.

Akadt egy darab picike, denevér alakú fém kiszúróm és ezzel csináltam egy adag sültkrumplit is :))  Desszertnek akkor csak egyetlen zacskó gumiagyat bontottam ki, mert nem akartam, hogy délben cukorsokkot kapjanak.

Ugyanis az esti bulit csak én sejtettem. Tkp senkinek sem szóltam előre, csak elkezdtem sütögetni a konyhában, mert sajnáltam, hogy nekem nem jutott kedden. Az első adagot ugyanis simára csináltam, nem akartam mindenkit a mentes cuccaimmal terhelni, de annyira hozzá voltam szokva a glutén és tejmentes verziókhoz, hogy kicsit zavarba ejtett az adagolás és meg sem tudtam a végeredményt kóstolni, gondoltam elkészítek egy adagot és közben már terveztem az asztalt.

Nővéremék temető járatból jöttek, barátnőmet meg kicsit kizökkentettem a házimunkából, de mindenki nagyon örült ennek a kis, kellemes meglepinek, a rapid halloweenezés keretein belül.

Ezekre most kifejezetten büszke voltam, a tészta egymásba öntött, narancssárga és lila színű volt, ízre pumpkinspice-s és meggylikőrös. A tetejére olvasztottam fehércsokit, amit mondjuk a zöld szín kicsit összehúzott, de arra pont jó volt, hogy a denevéres és csontis cukrokat feltegyem ^^
Öntöttem ki étcsokiból koponyákat, ezek marhajók lettek.

Kipakoltam az összes édességet és gumicukrot és nem szégyelltem feltenni a legszebb készletünket, ami stílszerűen fekete-fehér. Az egyik legcukibb díszlet a ledes lufi volt, amiről egészen addig nem tudtam, hogy világítós míg ki nem bontottam. Ezeket maszkolószalaggal illesztettem fel a falra.

4 darab tökünk lett a saját ültetvényünkből. Ezekből én megfontoltan halloween előtt egy héttel csak kettőt faragtam ki és nem csalt a megérzésem, mert annyi eső esett a szokatlanul meleg időben, hogy 31-ére el is penészedtek sajnos, így azok a kukában végezték. A második szettel viszont kicsit jobban megvoltam elégedve, a cicás ötletet tesóm küldte, a spirálos szemű meg atom jópofa. 

A buli egyik mozzanata volt, hogy kimentünk közösen és meggyújtottuk a tökökben a gyertyákat, Biuskát ugyanis ez nagyon érdekelte, neki ez az első olyan halloweenje amin már igazán részt vett.

Mindenki imádta a bulit (még Dani is, aki mondjuk kijelentette, hogy másnaptól nem akar meghallani egyetlen halloween zenét sem😂) és összességében azt kell mondjam nagyon jól sikerült mind az itthoni mind a munkahelyi, de nekem volt egy olyan érzésem mintha szinte futva ünnepeltünk volna a munka, az oktatás és a család mellett. Ráadásul nehezítette, hogy hétközben volt és csak a szerdát kaptuk meg pihenésre, ezért sem jutottunk el más helyekre, az meg teljességgel kizárt volt, hogy elmenjünk t'o'tolni vagy ünnepségen és workshoppokon vegyünk részt. 
Egyre népszerűbb itthon is az ünnep, igaz még szárnyait bontogatja, de örömmel vettem tudomásul, hogy országszerte több rendezvény is szerveződött köré. 

Utólag is mindenkinek boldog halloweent!🎃💀🦇

Someday I'm sure I'll become my wild self just as I exist

 Szerintem minden a megfelelő időben érkezik hozzánk, mikor készen állunk arra, hogy teljesen befogadjuk. Végül összeszedtem a bátorságomat és kiléptem a komfort zónából, megkérdeztem a főnökömet az IPC-vel kapcsolatban és most nem mennék bele az ok-okozati összefüggésekbe, de végül másnap már a vizsganapok időpontjaival jött vissza és, hogy innentől elkezdődik hivatalosan is az oktátás, amit a tréner munkatársnőm fog tartani.
Ennek hallatán én egyszerre voltam nagyon boldog és elképesztően riadt, mert ez egy valódi lehetőség és egy komoly megmérettetés is egyben. A részleteket tisztáztuk, nem szeretném elaprózni, mindent meg akarok tanulni, a speciális javításon át egészen a pad-ezésig, ami nyilván kihívás, mert sokkal rövidebb idő alatt kell felzárkóznom mint a társam, aki már évek óta minősítés nélkül dolgozik mint re-worker. De próbálom nem sajnáltatni magam, hanem inkább gyakorolni az önegyüttérzést és minden tartalékomat mozgósítva keményen tanulni és tanulni és szabadabb perceimben gyakorolni.
Igen, mikor az idő úgy engedi. Mert a munkahelyi oktatások kemény lejtmenetben zajlanak. A saját feladataimmal bizony készen kell lennem, főleg a határidős kiszállításos dolgokkal és ez, úgy érzem nagyon sokat kivesz belőlem. Volt, hogy vissza kellett mennem estére befejezni a munkámat, mert reggel szerettem volna felvenni az oktatást, hiszen minden +2 óra is rengeteget számít. A nagyságnak meg ára van ugyebár, megannyi áldozat.
Az első sokk akkor ért, mikor odaültem a mikroszkóphoz, ugyanis nem tudtam beállítani a fókuszt, pedig reménykedtem abban, hogy sikerül, de emiatt optika alatt gyakoroltam a hőlégfúvóval és pákával való alkatrész fel és le pakolását. Igazság szerint tudtam, hogy valami nincs rendben, mert a vidiben ültem már mikroszkópon és akadt gondom vele rendesen, de egészen idáig nem volt fontos, akkor abban a pillanatban rájöttem, hogy a körmömre égett a dolog, így Móni ajánlására bejelentkeztem egy optikába, hogy felméressem a szemem. Nekem éles látásom volt, sohasem volt ezzel probléma a hétköznapokban, legalábbis én nem észleltem semmi kirívó dolgot ezen kívül, és nem kis meglepetésemre kiderült, hogy rejtett kancsal vagyok és fél dioptriát romlott a látásam. Mikor a kezembe adta a panelt az optikus és feltette rám a kukkert a lencsékkel, hirtelen csak ámultam és bámultam, hogy 'jé, valójában így néz ki közelről?', hiszen már hozzászoktam, hogy rosszul látok, a lencsékkel viszont teljesen éles lett a kép előttem, olyan volt, mintha egy monitort néztem volna.
Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi az oka annak, hogy műszak végére elfáradok és teljesen összezavarodnak a gondolataim, olyan érzésem van, mintha egy csövön keresztül bámulnék, egy ideje migrének is kínoztak és elkezdtem arra gondolni, hogy mennyi esélye van annak, hogy ezt valami mentális zavar okozza és ha igen, akkor mennyi időm akad a teljes megbolondulásig vajon. Az oka egyszerű volt, folyamatosan kancsalítok és ennek következtében kifelé próbálom erőltetni a szemeimet, de ettől elfáradok és ez okozza azt a furcsa mentális állapotot a hosszú órák elteltével. Volt egy feszítő érzés is a szemem és az orrnyergem tájékán, ami a szemüveggel szintén megszűnt. 

Mindenesetre érdekes, hogy egy ilyen 'kis' dolog, ekkora galibát indít el és ezúton is szeretnék mindenkit arra bátorítani, hogy ha valami olyasmi problémája akad, ami a fejében zajlik, a szemeit is vizsgáltassa meg, mert könnyen előfordulhat, mint az én esetemben, hogy a látás romlása okozza.
Teljesen elégedett vagyok a szemüveggel, hyper gyorsan elkészültek vele és csodálatos. Természetesen fontos volt a külalak is. Egészen addig bele sem gondoltam, hogy nekem milyen az a szemüveg forma ami tetszik, hiszen szó sem volt arról, hogy belátható időn belül szükségem lesz rá, de ha erre gondoltam, nekem mindig valami nagy és széles keret jutott eszembe, a kicsik sohasem tetszettek. Nyilván mindenkinek más áll jól, de én valami olyasmit szerettem volna, mint a hipszter lányoké. A látszerész hölgy alaposan megnézett magának, a fejem búbjától az ékszereimig, majd lerakott egy fekete, műanyag keretes fémbetétes szemüveget, amire rápillantva egyből tudtam, hogy ő a tökéletes. Szuper kényelmes, nagy, boszis stílusú és a kovácsoltvas mintázatú fémberakással a tetején igazán egyedi hatást keltett. Szerelem volt első látásra. Igaz, hogy úgy indultam, neki, hogy nem szeretnék olyat amit mindig hordani kell, de ezt egyszerűen le sem akarom venni, olyan szép ❤ Mondjuk plusszos a lencse, így tényleg csak akkor hordom ha dolgozok vagy tanulok, olvasok és nagyon aprólékos munkát végzek, az idő többi részében a tokjában őrizgetem, mert szeretnék nagyon vigyázni rá.
Ezzel felvértezve semmi sem állhatott az utamba, hogy igazán megkezdjem a gyakorlati felkészülést az IPC-re. Már éles panelon dolgozok, ami nekem kicsit idegőrlő feladat. Egy rossz mozdulat vagy egy századmásodperccel több hő és repül a kukába a montír.

Elképesztően precízen kell dolgozni, hatalmas összhangban kell lenni, gyakorlatilag az egész univerzummal :D Egy kötéltánc. De hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem az egészet.