Szerintem minden a megfelelő időben érkezik hozzánk, mikor készen állunk arra, hogy teljesen befogadjuk. Végül összeszedtem a bátorságomat és kiléptem a komfort zónából, megkérdeztem a főnökömet az IPC-vel kapcsolatban és most nem mennék bele az ok-okozati összefüggésekbe, de végül másnap már a vizsganapok időpontjaival jött vissza és, hogy innentől elkezdődik hivatalosan is az oktátás, amit a tréner munkatársnőm fog tartani.
Ennek hallatán én egyszerre voltam nagyon boldog és elképesztően riadt, mert ez egy valódi lehetőség és egy komoly megmérettetés is egyben. A részleteket tisztáztuk, nem szeretném elaprózni, mindent meg akarok tanulni, a speciális javításon át egészen a pad-ezésig, ami nyilván kihívás, mert sokkal rövidebb idő alatt kell felzárkóznom mint a társam, aki már évek óta minősítés nélkül dolgozik mint re-worker. De próbálom nem sajnáltatni magam, hanem inkább gyakorolni az önegyüttérzést és minden tartalékomat mozgósítva keményen tanulni és tanulni és szabadabb perceimben gyakorolni.
Igen, mikor az idő úgy engedi. Mert a munkahelyi oktatások kemény lejtmenetben zajlanak. A saját feladataimmal bizony készen kell lennem, főleg a határidős kiszállításos dolgokkal és ez, úgy érzem nagyon sokat kivesz belőlem. Volt, hogy vissza kellett mennem estére befejezni a munkámat, mert reggel szerettem volna felvenni az oktatást, hiszen minden +2 óra is rengeteget számít. A nagyságnak meg ára van ugyebár, megannyi áldozat.
Az első sokk akkor ért, mikor odaültem a mikroszkóphoz, ugyanis nem tudtam beállítani a fókuszt, pedig reménykedtem abban, hogy sikerül, de emiatt optika alatt gyakoroltam a hőlégfúvóval és pákával való alkatrész fel és le pakolását. Igazság szerint tudtam, hogy valami nincs rendben, mert a vidiben ültem már mikroszkópon és akadt gondom vele rendesen, de egészen idáig nem volt fontos, akkor abban a pillanatban rájöttem, hogy a körmömre égett a dolog, így Móni ajánlására bejelentkeztem egy optikába, hogy felméressem a szemem. Nekem éles látásom volt, sohasem volt ezzel probléma a hétköznapokban, legalábbis én nem észleltem semmi kirívó dolgot ezen kívül, és nem kis meglepetésemre kiderült, hogy rejtett kancsal vagyok és fél dioptriát romlott a látásam. Mikor a kezembe adta a panelt az optikus és feltette rám a kukkert a lencsékkel, hirtelen csak ámultam és bámultam, hogy 'jé, valójában így néz ki közelről?', hiszen már hozzászoktam, hogy rosszul látok, a lencsékkel viszont teljesen éles lett a kép előttem, olyan volt, mintha egy monitort néztem volna.
Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi az oka annak, hogy műszak végére elfáradok és teljesen összezavarodnak a gondolataim, olyan érzésem van, mintha egy csövön keresztül bámulnék, egy ideje migrének is kínoztak és elkezdtem arra gondolni, hogy mennyi esélye van annak, hogy ezt valami mentális zavar okozza és ha igen, akkor mennyi időm akad a teljes megbolondulásig vajon. Az oka egyszerű volt, folyamatosan kancsalítok és ennek következtében kifelé próbálom erőltetni a szemeimet, de ettől elfáradok és ez okozza azt a furcsa mentális állapotot a hosszú órák elteltével. Volt egy feszítő érzés is a szemem és az orrnyergem tájékán, ami a szemüveggel szintén megszűnt.
Mindenesetre érdekes, hogy egy ilyen 'kis' dolog, ekkora galibát indít el és ezúton is szeretnék mindenkit arra bátorítani, hogy ha valami olyasmi problémája akad, ami a fejében zajlik, a szemeit is vizsgáltassa meg, mert könnyen előfordulhat, mint az én esetemben, hogy a látás romlása okozza.
Teljesen elégedett vagyok a szemüveggel, hyper gyorsan elkészültek vele és csodálatos. Természetesen fontos volt a külalak is. Egészen addig bele sem gondoltam, hogy nekem milyen az a szemüveg forma ami tetszik, hiszen szó sem volt arról, hogy belátható időn belül szükségem lesz rá, de ha erre gondoltam, nekem mindig valami nagy és széles keret jutott eszembe, a kicsik sohasem tetszettek. Nyilván mindenkinek más áll jól, de én valami olyasmit szerettem volna, mint a hipszter lányoké. A látszerész hölgy alaposan megnézett magának, a fejem búbjától az ékszereimig, majd lerakott egy fekete, műanyag keretes fémbetétes szemüveget, amire rápillantva egyből tudtam, hogy ő a tökéletes. Szuper kényelmes, nagy, boszis stílusú és a kovácsoltvas mintázatú fémberakással a tetején igazán egyedi hatást keltett. Szerelem volt első látásra. Igaz, hogy úgy indultam, neki, hogy nem szeretnék olyat amit mindig hordani kell, de ezt egyszerűen le sem akarom venni, olyan szép ❤ Mondjuk plusszos a lencse, így tényleg csak akkor hordom ha dolgozok vagy tanulok, olvasok és nagyon aprólékos munkát végzek, az idő többi részében a tokjában őrizgetem, mert szeretnék nagyon vigyázni rá.
Ezzel felvértezve semmi sem állhatott az utamba, hogy igazán megkezdjem a gyakorlati felkészülést az IPC-re. Már éles panelon dolgozok, ami nekem kicsit idegőrlő feladat. Egy rossz mozdulat vagy egy századmásodperccel több hő és repül a kukába a montír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése