Deep footsteps mark the snow traces of yesterday where and when to go We never meant to cause pain nor sorrow Now every word a poisoned arrow

Viccelődtem az egyik munkatársamnak azon, hogy az milyen kellemetlen, mikor éppen beszélsz valakiről és a többiek elkezdenek indokolatlanul rád bámulni, te meg hirtelen ettől szorongani és hátra nézel, hogy ugye nem áll ott a hátad mögött az, akiről éppen szó van. Persze, ő rögtön azt gondolta, hogy ezt valamilyen negatív kontextusban értem(pedig lehet olyan szentimentális benyomásod is másokról, amit szintén nem érzed, hogy el tudnál mondani face-to-face), de nyilván nem kell tudnia mit gondolok, hiszen nem egy orákulum, de ő hozzá tette, hogy olyat kell másokról mondani, amit fel tudsz vállalni. Persze, nyilván. De én elgondolkodtam ezen, mert nem szeretem ha mindig tudják mit gondolok, mert ettől olyan érzésem van mintha a fejembe turkálnának és nem is érzem szükségét annak, hogy mindig minden pillanatban kimondjam kiről mit gondolok, mert szerintem ennek bizonyos helyzetekben egyszerűen nincs jelentősége. Az emberek túl sokat szoronganak azon kényszeresen, hogy mások mit gondolnak róluk és egy munkahelyen vagy egy hivatalban ez nem kellene, hogy fontos legyen. Én a saját véleményemre sem mindig adok. Most ezt úgy értem, hogy az, hogy Ancika személyiségét milyennek ítélem meg, nem számít, a lényeg, hogy ha oda megyek hozzá és kérdezek valamit a munkával kapcsolatban, akkor válaszoljon, mutassa meg, és ne tartson vissza információt és ne akadályozzon. Az, hogy kedves vagy nem, vicces vagy nem, szimpatikus vagy antipatikus számomra az illető, az nem szabad, hogy befolyásolja a munkakapcsolatunkat. Mondjuk talán ez azért van, mert magamfelé is ugyanezt várom el másoktól. Ha meg valakivel nem érzem, hogy jól kijönnék, akkor egyszerűen elkerülöm. Maximum nem vele megyek ki szünetre, de ezenkívül nem érzem, hogy dolgom lenne azzal, hogy milyen mint ember, hiszen nem élek vele együtt, még csak nem is vagyunk barátok.
Ráadásul nekem komoly morális dilemmát is okoz az, hogy megmondjam ha valakiről negatívan vélekedek, mert alapvetően nem szeretem bántani az embertársaimat, ahhoz engem már alaposan ki kell hozni a sodromból, hogy valaki rossz tulajdonságait az arcába vágjam, pontosan a fent felsorolt indokok miatt. Nagyon rosszul tűröm ha valakit szenvedni látok, magam is tisztában vagyok azzal, hogy milyen rohadt egy érzés ha megbántanak, inkább megválogatom a mondandómat és próbálok inkább valami megoldás szerűséget kierőltetni, tehát nem a negatív dologra koncentrálni, vagy elmondom, hogy az illető rám tett benyomása milyen hatással volt és ezt miért és hogyan nem kezeltem jól, ezért mik azok a dolgok amiken változtatni kellene. Alapból nagyon nem mindegy mit hogyan mondunk. A szavaknak komoly hatása van és a kontextusnak is. Nem mindegy, hogy valakinek a hozzáállásával vagy a személyiségével van gondom, mert az egyik rám tartozik, a másik már kevésbé. Utóbbinál rajtam van inkább a felelősség, hogyan birkózom meg vele.

Ami mondjuk jobban zavar, hogy mostanában megint előjött a pánikbetegségem és elég rosszul élem meg. Ez leginkább nagyon stresszes időszakokban tör felszínre, mikor versenyhelyzet alakul ki, vagy legalábbis így érzem. Jelenleg azzal magyarázom ezt a túlzott paranoiát, hogy bekapcsolt bennem a túlélési ösztön és emiatt mindenkit árgus szemekkel figyelek magam körül. De az mindenesetre nagyon érdekelne, hogy pontosan mi a magyarázat arra, hogy én az átlagosnál is jobban szorongok az embertársaim között és úgy érzem minden pillanatban az életemre akarnak törni. 

Most vissza kapcsolnék inkább halloween módba a lelki békém kedvéért és megosztanám veletek azt a sok pazar szerzeményt, amit az elmúlt napokban kaparintottam meg :)

Kezdjük ezzel az über cuki tökös üvegbögrével, amit a tescoban láttam meg *.*
Nem csalás, nem ámírtás, a szívószál is bizony hozzá járt és műanyag, tehát nem papír. Jajj nagyon aranyos, kétszer mentem vissza, de nem volt szívem ott hagyni.

Bár a tesco sem volt a helyzet magaslatán idén, tkp elvétve lehetett itt-ott találni valamit ami halloweenes, főleg ha a tavalyi kínálatukat nézem, de, ami számomra kellemes meglepetés volt, hogy a lakástextilek között akadt többféle kincs. Ez a denevéres pokróc nagyon tetszett.

Amiért én még megvoltam őrülve az a párna. De ebből volt többféle és kicsit nehezen választottam, mert majdnem az összes világos árnyalatú volt, amitől én kicsit idegenkedem, de sikerült ezt a csodaszép denevér seregeset kiválasztani.
Akadt még több féle ágynemű, de arról most lemondtam, mert tavaly vettünk.

Meg kell mondjam, ez volt az indok amiért elindultunk a tascoba. Elviekben legalább 4 féle telimintás halloween pólójuk volt, de én a helyszínen már csak ezt az egy fajtát találtam, bár ennek is nagyon örültem, mert idejét sem tudom mióta szerettem volna hasonlót. Sheinen is megnéztem, de az utóbbi rendelésnél mindössze egy telimintás volt és az ára végül nem nyerte el a tetszésemet, akkor jobban hajtottam a megagalléros blúzra. 
Ez a fantasztikus póló, ami ráadásul anyagában mintás, tehát nem printelt, így nem fog kopni, mindössze 4500 ft volt kb.

Egy pöppet megcsapott a halloween bólvi szele, de csak azért mert én is vadásztam a pepco-s szemgolyós csengőre. Sajnos nem jártam sikerrel :( Pedig nővéremet is ráállítottam a projektre, ő valamivel többet pepcozik, de hiába. Úgy fest csak pesten lehetett hozzáférni és hamar el is kapkodták. A tervem az volt, hogy a munkaasztalomon kap helyet és minden alkalommal mikor valaki szeretne tőlem valamit, előtte be kell, hogy csengessen :D Azért ez elég muris lett volna.

De, SIGH, nem jött össze, szóval ezt a világítós, stílszerűen boszi méregkeverős címert választottam fájdalomdíjként :) Azóta bent várja a jeles napot.

Gondoskodom arról, hogy a családom minden tagja megfelelő hangulatba kerüljön :D És nem csak dekorációval és a felszolgált ételekkel, amikből azóta jócskán betáraztam, de erről azért nem tudtam megfelelően dokumentálni, mert mindent biztonságos helyre kellett menekítenem, hogy kitartsanak 31-ig.
Biuskának most is beszereztem sok halloweenes ruhát :) Kicsit aggódtam azon, hogy mire beérek a bizományiba, lesz-e még, nem-e vásárolják fel, de az eladó hölgy megnyugtatott, hogy rengeteget küldenek angliából. És hál istennek! A kiscsajom így is mindent megnéz rajtam, már korábban benyújtotta az igényét tüllszoknyára is, ezért azt is vennem kellett :D Nagyon tetszett neki minden, mondta, hogy EJÉMY, AJANYOS PUKÁJÓS! :3 

Ezzel a képpel búcsúznék. A munkahelyemre is megérkezett a halloween hangulat. Kolleganőm kiszaladt az irodából, hogy van bent egy hulla, megnézem? Mondtam, hogy naná :D És ott volt a kanapén ez borzalmasan vicces halott :D

Az új munkatársunk, aki sajnos nem tudott bemutatkozni, mert már nem él, de nekem elsőre szimpatikus lett hallgatag stílusával :D Vele legalább nem lesz semmi gond, attól sem kell tartanom, hogy végig pofázza az egész napot.