Blood not dead, alive Such, which pours, flows, boils Such, which wouldn’t kill, but create

Vannak olyan helyzetek egy munkahelyen amikor világosan kirajzolódik, hogy egy szituáció az messze nem arról szól, hogy a munkafolyamat jó vagy rossz, hanem egy hatalmiharc, amibe -szerintem- olyan dolgozóként, aki 3 hónapja van ott, k*rvára nem érdemes beleállni. Egyértelmű, hogy mindenki mindent jobban tud nálam :D Még akkor is ha teknikai értelemben közel sem biztos, sőt valószínűleg nem, mert az anyagokról keveset, a folyamat egyes elemiben és műszaki értelemben igen, de fejet kell hajtanom afelett, hogy Ancika és Tibike igenis már jóval hosszabb időt töltött el ott mint jómagam és ilyen kontextusban nem szeretném elvitatni a hozzá értését. Mert az tahóság is lenne. Ráadásul, mikor ide jöttem, megfogadtam, hogy másként fogok kezelni mindent, változtatni a saját nézőpontomon, sokkal rugalmasabban hozzáállni az emberekhez és nem vérig sértődni mindenen, hanem alaposan megvizsgálni a dolgokat, hogy ne az legyen mindig a vége, hogy mindenkit ellenségnek tekintek. Hanem megadni a fejlődési lehetőséget saját magam számára is azzal, hogy analizálom a kialakult helyzeteket és feltárva a hibáimat így tanulok azokból. 
Lehet, hogy arról van szó, hogy engem nagyon elkezdett zavarni, hogy mióta felpörgött a facebook, elindult az instagram és a tiktok, azóta az emberek többségének a szellemi szintje zuhanó repülésbe kezdett. Egyik ismerősöm egy videó alatt nem talált meg egy linket, ami egész pontosan úgy történt, hogy átküldött nekem egy vidit, amiben egy lány horgolt denevéres táskája látható és azt írta, hogy ha megtudja, hol lehet ehhez hozzá jutni, akkor rendel nekem is, mert milyen cuki. Nos, a linkelt video feedjébe volt az etsy shop linkje. Lefényképeztem, bekarikáztam, átküldtem, majd közöltem, hogy egyébként úgy 70 font....de hát ő nem ér rá ezt megnézni(vagy túl ostoba hozzá?), fél milliméterrel lejjebb tekinteni, mert már görget is a következő maximum 2 perces videóra, amiben szerintem neki sincs halvány lila fogalma sem, hogy mi zajlik, erre is volt példa :D Két héttel később rákérdeztem, hogy mit kell nézni, erre jött a válasz, hogy hát már nem is tudja.... Ennyi igénye lett az átlag felhasználónak: vicces mémek, 2 perces videók, 3 mondat. Tudom, hogy elcsépelt dolog azon keseregni, hogy az emberek már lusták olvasni, de azért bloggerként hadd tehessem már meg, hogy ezen picsogok, hiszen sok energiát beleteszek a blogolásba és sokszor az a jutalmam, hogy el sem olvassák és nagy önérzetesen hozzám vágják, hogy ugyan mit képzelek, nekik nem kötelességük ezt megtenni. És nem ezt nem úgy kell érteni, hogy az enyémet nem olvassák el, hanem egészen konkrétan mondom hogy semmit sem hajlandók már elolvasni és erre nagyon büszkék is, tehát ezt mint blogger, az egész blogger társadalom nevében kérem ki :D Szerintem meg, olyan sokan demóznak az intelligencia gúnyájával, hogy ők mennyire okosak és műveltek, milyen rengeteg iskolájuk van, de 7 mondat után úgy beijednek, hogy elhajítják a telefonjukat. 3 oldalnyit írtam, nem 1000-et. Bár én annyit is elolvasnék, sőt el is szoktam, hiszen ezért írják :D Mindent a kezdetekig lapozok vissza. Az a poszt szerkesztő, vagy magán blogger nem azért kelt fel, nem azzal az ambícióval ült le a klaviatúra elé mikor beleverte azt a rengeteg karaktert és gondolatot, hogy majd egy kommentelőnek összefoglalja 3 szóban. És szerintem, ezt k*rvára illene tiszteletben tartani. Mondogathatom, hogy, de hát én magamnak írom, de azért tudjuk, hogy ez csak félig fedi le a valóságot. De mondok jobbat, már meg sem osztom facebookon lassan a linkeket, mert vagy alá kommentelnek(leginkább valami szerintük vicces, burkoltan lekezelő sértést, emiatt tiltottam már ismerősnek a hozzáférését az üzenőfalamhoz), vagy meg sem nyitják, el sem olvassák, akkor meg találja meg az akit tényleg érdekel, én sem mindig rucikákról, meg sminkelésről kaparászok itt, vannak azért bensőségesebb témák is, oké hogy nem a kultúra fellegvára, de higgyétek el nekem, bőven nem is a legalja, bár azzal is érdemes tisztában lenni, hogy az milyen.... . A blogon egyébként nem látszik meg, hogy 300 ember nyitja meg havonta átlag szinten :) És ez baromi elkeserítő. 

Kicsit nyugtattam az idegeimet, mert emailban kaptam az értesítést, hogy a hádában leárazás van :D Nos, ez azért érdekes, mert a nagy háda, ami kg-os, az a város szélén helyezkedik el, ezért szoktam havi csak egyszer kimenni oda, míg a belvárosi üzlet ezzel szemben könnyebben elérhető, pont útba esik a bölcsinél, viszont nemhogy nem kg-ban számolnak, de szerintük prémium használt ruhával is kereskednek. Nos azért mondom, szerintük, mert valószínűleg arról van szó, hogy mikor beérkezik a bála, egyszerűen kiválogatják a legjobb állapotban lévő és legpuccosabb dolgokat, majd ezeket majdnem újruha áron akarják rásózni a betévedőkre. Bevallom én először kifordultam az üzletből, de ennek az 50%os leárazásnak nyilván nem tudtam ellenállni. Mondanom sem kell, tömve volt a hely és az is biztos, hogy a legjobb cuccokat már elvitték, de így is sikerült szert tennem pár értékes holmira :)

Ez a csodálatos dress azért különleges számomra, mert már nagyon régóta szerettem volna egy tavaszi vagy nyári virágmintás ruhát, viszont még négyszáz oldal átnézése után sem találtam meg a tökéleteset. így nem is rendeltem inkább, pedig azért sheinen akad bőven találat erre a keresésre. 
Úgy gondoltam, hogy, mint mindennel kapcsolatban, hagyom, hogy a ruha találjon meg engem :D És már megint bejött ez a taktika, mert ennél fantasztikusabbat nem is álmodhattam volna! Leginkább őszi/tavaszi, de kis fintorral enyhe télit is lehet koordinálni belőle.
Amit különösen imádok az az anyaga, hogy nem az a kétforint, mintásra nyomtatott strandműszál és az ujja, ami gumírozott, így lehet háromnegyedesen is hordani.

Korábban úgy gondoltam, hogy csipke szoknyát pont nem érdemes venni, mert nagyon nehéz koordinálni, viszont ez a könnyed kis darab annyira megbabonázott, hogy nem bírtam ott hagyni. Igaz, tényleg nem egyszerű beépíteni egy teljes öltözékbe, de annyi blúzom van már, hogy gyerekjáték lesz.

Ebből a kettőből csak a leggings hádás, ami egy fényes anyagú cicanaci. Ezt ezért kaptam fel, mert régóta dilemmám, hogy bár nagyon tetszenek a műbőr hatású leggingsek, de magamon valamiért nem bírom őket elviselni, részben azért mert kényelmetlen és furcsa érzés az anyaga és mert nagyon izzadok benne, hidegben meg megfagyok és mert egy idő után vagy elnyúlnak vagy kirepednek, javítani sem lehet őket. De vannak egy csomó olyan felsőm amihez illene, legalább, valami hasonló naci, így jó kompromisszumnak tűnt ez a darab.
A harisnya egyébként egy, anyagában szívecske mintás darab, ami az anzból van :)

Dani már megelőlegezte nekem a valentín napi ajándékot :) Aminek amúgy, szerintem az áll a hátterében, hogy egyik este véletlenül beleejtette az egyik szemhéjpúderemnek a fedelét a mosógépbe, ami onnan többet nem került elő :D Én eddig egy rózsaszín, műanyag kosárban tartottam mindent, illetve az alapanyagokat és ezt ide-oda tudom horcibálni, mert hátközben a fürdőszobában kell sminkelnem, hogy ne zavarjam a családot, mivel én indulok el a legkorábban itthonról. De ott nagyon kevés felület van a pakolásra, így btw mindenkinek útban van, én meg rendkívül allergiás vagyok arra, hogy nehogy kiborítsák, vagy éppen bele valamit, mert azért mégiscsak az arcomat kenem ezekkel a dolgokkal. És gondolom, így jött az ötlet Daninak, hogy akkor ez a csodálatos sminkcucc tároló pont jó ajándék lesz. Így már én sem úszom meg a rusztikus WinklerRobis sörnyitó és pohár vásárlást :D

Kulcsra zárható, több fakkos, belül posztó szerű borítással. Gyorsan be is rendeztem :D