Gyertek kutyát sétáltatni a Heroszhoz!- Fehérvári Állatotthon Herosz

Tegnap ellátogattunk a székesfehérvári állatotthonba, hogy önkéntes munka keretein belül segédkezzünk kicsit :) Sokak számára csak akkor kerül szóba az állatmenhely ha szeretnének örökbe fogadni, de abban az esetben is segíthetik az ott élő állatokat, amennyiben ez nem lehetséges, mondjuk adományozással és kutyasétáltatással is. Számtalan módja van, hogy jobbá, komfortosabbá és kicsit boldogabbá varázsold négylábú barátaid életét, ennek egyik formája az önkéntes sétáltató, ami szerintem nagyon cuki dolog is egyben! ^.^ 
Számunkra nem ismeretlen a menhely tevékenysége, párszor jártunk nyíltnapon, adományoztunk, nálunk már hagyomány a Herosznak adni az 1%-ot is. A családunk kutyusa is Herosz lakó volt, Wolfit három éve fogadtuk örökbe, de mind a 2 macskám valamilyen szinten összefüggésben áll a menhellyel, mivel barátnőm által mentett cicák voltak :) Mindenkit próbálok arra buzdítani, hogy ha lehetséges inkább fogadjon örökbe, segítsen hozzá egy állaltot a méltányos élethez, nem fogja megbánni, viszont rengeteg módja van a segítségnek, lehetsz menhelysegítő, ami a következő feladatokat foglalja magában:

kutyasétáltatás

állatok ellátásában való segítés

állatok rehabilitációja

ideiglenes befogadás

adományok, állatok szállítása

Sajnos sokan vagyunk, akik ilyen-olyan okokból már nem, vagy nem tudnak örökbe fogadni, de nem szeretnének lemondani arról, hogy kutyázzanak, így egy szuper kompromisszum az önkénteskedés. A Herosz menhely minden szombaton délelőtt 11 órára várja sok szeretettel önkénteseket! 

Legyél te is önkéntes a Herosznál!

A dolog úgy néz ki, hogy a megadott időpontban gyülekeztünk a menhely udvarán, majd a gondozók alapos szemrevételezés alapján elkezdték kihozni a kennelek lakóit. Általában két kennel megy egyszerre, persze ez függ a jelenlévők számától is, minél többen érkeznek, annál több kutyus tud kijutni a menhely kapuin kívül. Ez azért fontos, mert ezek a kutyusok a kapacitás végett sajnos csak heti egyszer tudnak sétálni menni. A gondozók kiválasztják kinek melyik tappancsost adják, amennyiben többen érkeztek egyszerre, megkérdezik, hogy többet is visztek-e esetleg. A kennelek lakói nem keveredhetnek annak érdekében, hogy elkerüljék a konfrontálódást, ezért bilétával is ellátják a kutyák nyakörveit, de folyamatosan figyelni kell a többiekre és adott esetben távolságot tartani a másik, de akár a saját kennel lakóival is. A séta mindig felügyelettel zajlik, megadott útvonalon, a menhely környékén! Egy kör megtétele után újabb kennelek szabadulnak fel, cserélődnek a kutyusok.

Intenzív élmény volt a séta kutyáknak és embereknek egyaránt. Nagyon jó közösségkovácsoló ereje van, képes olyanokat is összehozni, akik normál körülmények között valószínűleg elkerülnék egymás társaságát, nem beszélve a terápiás hatásáról. Az érzékszervek is kinyílnak, sokkal jobban elkezdtünk a kutyák és egymás igényeire figyelni, hiszen mindenféle kutya megtalálható, akad olyan is aki komoly egészségügyi és pszichológiai problémával küzd. Vannak sajnos bántalmazott, elhanyagolt körülményekből érkező és akár epilepsziás kutyusok is. Az egyik kutyi rohamot kapott a kennelek szétosztásánál olyan izgatott lett, hogy végre sétálni mehet. Ezt mondjuk a gondozók és a jelenlévő segítők nagyon jól kezelték, végül ő sem maradt ki, sikerült lenyugtatniuk :) 
Rettenetesen méltányolom a menhelyek munkáját, elképesztően sok energiát beletesznek az üzemeltetésbe. Ők valóban kiveszik a részüket abból a kollektív bűntudat vállalásból, ami abból ered, hogy az ember háziasította a vadon élő állatokat, de az évtizedek alatt magukra hagyták őket. Sajnos még mai napig akadnak olyanok, akik megkérdőjelezik a menhelyek létjogosultságát, ezeknek az embereknek csak azt tudom mondani, hogy menjenek el a legközelebbi menhelyre és legyenek önkéntes sétáltatók ;)