{*Lyric*}

{*Pál Utcai Fiúk~Nincs menedék*}


{*Mikor a nap leszállt a hegy mögött,
A szívembe bánat költözött és fájt, úgy fájt.
A városban a fények kigyúltak,
A csend katonái visszavonultak hozzám.
Az utcákat jártam a titkot keresve,

És vártam, hogy legyőzzön végre az este már.

Tudtam, hogy ennek is vége lesz egyszer,
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver,
És nem kell már a nyár!

Aranyba foglalt minket az idő,
De inkább kéne már egy igazi nő, egy igazi lány!
Éjjel a vágyak mind elhulltak,
Az álmok az agyból kiszabadultak hozzám.
Rohad a hús és ma elhal a vágy.
Egyedül, mégis egyedül vagyok,
Arccal a falnak fordulok és megyek tovább,
De csak a semmi vár.

Most csak Nézem a holdat, az alkohol forgat.
Ott van a testem, nincs, ami fáj!
Tízezer álom az álomhatáron,
Nincsenek órák és nincs akadály.
A halál nem él.
Mégis visszatér,mint a nyár után hozzám az igazi tél.

Fogynak az órák, nincsen elég.
Nézem a holdat, nincs menedék.
Tízezer álom, tízezer év.
Hiába minden, mert nincsen elég menedék nekem!
Hogy most kell vesztenem.
Nem elég nekem semmi sem Kedvesem!

Aranyba foglalt minket az idő.
De inkább kéne már egy igazi nő, egy igazi lány.
Éjjel a vágyak mind elhulltak,
Az álmok az agyból kiszabadultak hozzám.

És ha fáj a szív, majd nélküle élek tovább!
Ha százezerből senki se tudja,
Senki se érti, hogy nem bírom már.
Nem bírhatom tovább!*~}