[Vámpírok az éjszakában]

Mivel mostanában eléggé él vonalba került, az amúgy már régebbi stílus vonal a gothic vampire vonal, elkezdett érdekelni, hogy az emberek és akik ezzel foglalkoznak, hogyan is fogják fel, ill. éleik meg.

Nekem a stílus és az élet filozófia nagyon is külön választható dolog. Nem vagyok fanatikus rajongó, ebből már 12 éves koromban kinőttem szerencsére. De azért akadnak még jócskán ilyen emberek. Mondjuk ami inkább zavar az a sarkosítás. Abból van bőven.
Engem gyönyörködtet, hogy ennyire különbözőek vagyunk és ennyire sokféle véleményünk van mindenről. Ilyen a vámpírizmus is. Nem csak vér ivást és bálvány imádást takarhat ez a kifejezés, hanem egy nagyon is tudatos és racionális alapokon nyugvó élet felfogást. Vannak akik szexualitásukat szeretnék kifejezni vele, vannak akik a misztika világát látják benne, sok sok titokkal és van olyan ember is, aki pusztán irodalmi szépséget. Ahány ember, annyi féle lehetséges alternatíva.

*zenei
*irodalmi
*szexuális
*divat elem
*hit és vallási
*élet filozófiai
...és még sorolhatnám! :)

Biztos, hogy a lehetséges válasz abban is rejtőzik, hogy a vámpírok világa olyan, izgalmas és szép, hogy titkon sokak szeretnének abban élni. Örök élettel felruházva mindent kifürkészni, élet fogytig szép és erős lenni.
Mondjuk egy biztos, hogy mindenki egy biztos pontot keres benne. Én is ilyen módon tudtam azonosulni ezzel a karakterrel. Mivel minden változik, kell egy pont ami a helyén marad, amibe kapaszkodhatsz. Lehet ez egy ilyen dolog is. Akármit mondanak az emberek, mindenkinek van egy ideálja. Nekem A Vámpír lett. Ugyanis akik ismernek tudják heves a vér mérsékletem, lobbanékony vagyok, ámde meglepően komoly is tudok lenni és képes vagyok átharapni az ellenségem torták ha nekem támadnak. Ezek mellett mint nő, nagyon fontosnak tartom a szexualitást és melyik másik alak lehetne ennél is bujább és érzékibb?
Sok féle-fajta lehetőség van, hogy kialakítsunk magunknak egy saját kis világot. Ahová elmenekülhetünk ha éppen erre van szükségünk. Igen, én még mai napig is gyereknek érzem magam, mert a fejemben olyan álom világot építettem ki, amihez képest Andersen kutya füle. De nem bánom, mert ehhez párosult egy érték rend is, ami alapján a világot nézem. 20 éves koromra kialakult a személyiségem olyan 90%a, így már kijelentem nem változok, de nem is tervezem. Engem nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam. Nem mások véleménye alapján fogom élni az életemet. Megtehetem, hogy leszarom a külvilágot, felnőtt ember vagyok, saját élettel.
Na de, vissza a témához. ;D

Bármi, is legyen a motiváció, mindenképpen az egyénre kell, hagyni, hogy hogyan éli meg és miben látja ezt. Nem értek azzal egyet, hogy itt is mint mondjuk a gothica világában, határozzunk meg pontokat és aki ezeken igennel felel az vámpír. :Đ
Elég nagy butaság is mindenkire ezt a jelzőt ráaggatni, aki ezzel foglalkozik. Én önszántamból vállaltam, mert az életem részének tekintem. De, ha elkezdünk merészebbnél merészebb elméletek gyártásába kezdeni, hogy mitől vámpír a vámpír, akkor hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy semmit sem találunk. Az egésznek olyan fanatikus tvájlájt szaga lesz.
És, hogy mit találtam mikor körbe kérdeztem?
Kedves, vér ivás mentes, kíváncsi,misztikum kedvelő, jó stílus érzékű embereket.

Az élet izgalma van bele foglalva, amit mindenki keres.