2010. március 3., szerda

[Random clothing]

Bár, a vampire-goth a lelkem mélyéről jön és minden egyes tettem és gondolatommal ezt fejezem ki, mégis vannak napok amikor képtelen vagyok csak ennek szentelni egész lényemet. Nem érzem képmutatásnak vagy "árulásnak", hogy némely napokon nem így élek, hisz nem másért, hanem magamért vagyok ilyen. Nekem a legnagyobb problémám, hogy saját magamnak megfeleljek. Ez sokkalta nehezebb feladat, mintha másoknak akarnék. De vannak nekem is mély pontjaim, amikor az energiámat felőrli a puszta lét és a háztartás és a gyerek ellátása után már semmi energiám felfesteni egy smink remekművet, össze állítani egy komplett ruha szettet és még magamra varázsolni egy káprázatos köröm festést. Ilyenkor csak a zenére öszpontosítok, hiszen nekem ez a legfontosabb. Ezekben a pillanatokban inkább lazasággal oldom meg a helyzetet, mert nekem az öltözködés a belső lényem kifejezésének eszköze és ezt egy pillanatig sem tagadom, ezért olyan fontos mint minden más.

Minden bizonnyal ti is voltatok már olyan helyzetben, amikor nem igényelt olyan sok erőfeszítést a külcsín megkomponálása. Én ilyenkor veszem elő a balett cipőt, térdig érő szoknyát és a térd nadrágot. A boltba és a védő női tanács adásra, gyerekkel a karomon, nyilván nem talpig vámpírban megyek el. Erőm sem lenne ehhez. Megoldom a helyzetet egy casual lolita ruha össze állítással. Szoknya, balett cipő, egyszerű, színben hozzá illő felső, zokni/harisnya és már indulhatunk is a lidlbe! :D


Vagy ha nagyon szorít az idő, és még a fent említett szetthez sem lenne energiám, akkor szimplán skin-esre veszem a formát. Lehet, hogy ezért most sokan kiakadnak, de nekem nagyon bejön a skinhead-ek öltözködése. Bomber dzseki, kantáros farmer, vagy férfiaknál gyalogló, kiképző, bakancs és Lonsdale. Bár, a bomberem már elkopott és lonsdale-re sem telik mostanában, de attól függetlenül ez az öltözködési stílus sokszor nyomokban felfedezhető rajtam, ha csak bevásárolni megyek.


De van amikor szimplán punkos ruhákat húzok magamra, mert anno így is öltöztem és nem feledtem el, mert az is én voltam. Mai napig kivágom magam a hosszas ruha válogatás alól egy szegecses, farmer sorttal, csíkos zoknival és egy mintás női pólóval.


Ezek mind kellettek ahhoz, hogy az legyek aki ma vagyok. És belső világ ide vagy oda, nekem is vannak kifejezetten SZAR napjaim, amikor magassarkúba végig rohanni az orvostól elkezdve a hivatalokat nagyon, nagy erőfeszítés lenne. Pláne ha egy baba kocsival többen vagyunk.
Hiába érzem, hogy a legbensőbb énemet dobom ilyenkor sarokba. Attól mert nem minden percben vagyok ilyen még nem dől össze a világom. Nem a ruha tesz engem, hanem én teszem a ruhámat.Már sokszor be bizonyítottam, hogy engem nem tart fogva egyetlenegy divat irányzat, hanem sokrétű vagyok és erre nagyon büszke is. Minél több területen fordulok meg, annál sziporkázóbb és nyitottabb leszek.

4 megjegyzés:

  1. Teljesen érthető, hogy így állsz az öltözködés témájához, én, megmondom őszintén, van, hogy egy melegítőben megyek át/el a boltba és nem vagyok hajlandó kiöltözni a reggeli kávéhoz sem meló/suli előtt, pedig régebben - két,három éve - el se tudtam volna képzelni, hogy ne talpig gótban, nagy szoknyában, tökéletes frizurával és sminkkel induljak el valahova...:D

    Mára kicsit már kinőttem ebből, nem is öltözöm annyira "úgy", kicsit már mindennapiasodott a ruhatáram is, ahogy felvettem különféle más stílusjegyeket...Úgy értem, hogy ma például wester-napom van, felveszek egy kék farmert, kics lapos csizmát, vastag övet - mindezt barnában -, meg egy fekete felsőt és befonom a hajamt...baromi messze esik attól, ahogy alapvetően öltözködöm, de nekem ma így jó...:D

    Mondjuk ettől függetlenül hiányzik néha, hogy kicsípjem magam egy sima hétköznapon is, de jelenleg úgy vagyok vele, hogy a fene sem kel fel egy órával korábban csakis ezért, amikor úgysem alszom napi 3-4 óráknál többet általában...:S

    VálaszTörlés
  2. Hm..:) egyetértek, nem a ruha tesz minket. aki otthon is folyton tökéletességre törekszik, az aberrált, na basszus xD
    Jelenleg én is smink nélkül, melegítőben ücsörgöm itt. Na és.. Így kényelmes, főleg betegen :) Boltba azért már nem mennék így ki. Nyílván nem a legextrémebb sminkben és ruhámban sétikálnék el addig, viszont így semmiképp. Egyetértek azzal, hogy nem a ruha tesz minket, és a változatosság is kell, így nem bűn néha kicsit másképp felöltözni =D de én hihetetlen szarul tudom érezni magam, ha a legapróbb részlet nem tökéletes rajtam. Mindennek annak kell lennie. És ez sosem mások véleménye miatt van így, de azt hiszem ezt úgyis érted.

    Nagyon meglepett, sőt...inkább megdöbbentett :D hogy ennyire bejövős számodra a Skin öltözködés. :) nekem elég ellenszenves stílus, leginkább a hazi képviselők miatt, akik gyakran vallanak nacionalista elveket, emiatt már rég nem azt jelenti az egész, amit valójában...talán csak ezért nem szeretem, ha valaki így öltözködik, de egyébként biztosan kényelmes és a bomber jó meleg :D
    Én ha iskolába megyek, vagy egy szimpla hétköznapról van szó stb...akkor punkosan öltözöm fel. Így nagyon sok a stílus benéző is, főleg, hogy ilyen a hajam. De már lassan akkor is punknak nézek ki, ha a kedvenc ruhácskáim húzom fel :'D igazából nem zavar. Oly távol úgysem áll az igazságtól. A lényeg meg, hogy én tisztában vagyok a dolgokkal és még kényelmes is :)

    VálaszTörlés
  3. mondjuk ahogy így olvastam amit írtatok, lehet nem is maga a stílus jegy folyamatos feedback-je hanem a tökéletes megjelenés hajszolása miatt vagyok néha olyan görcsös.
    nem tehetek róla engem a mackó is iszonyat zavar magamon. olyan tanyasi vén asszonynak érzem magam és a libidóm a padlót verdesi. :S persze kényelmes, csak nah.... :D
    én pl ha punk orientált koncertre megyünk, akkor nyilván nem lakk,platform szandiba megyek, meg fűzőbe és be állított hajkompozícióban, mert egy perc sem kell és le pogózom! xD
    csak még 2 éve én sem tudtam volna ezt elképzelni és a sarki boltba is sminkeltem... ilyenkor azon filózok vajon ez most már az öregedés?? T____T és akkor én is be savanyodott vén pina leszek-e és átlagos??? lehet mondjuk csak az öregedéstől félek! :D
    mondjuk szép a házas élet és az esküvőmet is úgy vártam mint más a messiást, de azért némi lelki őrlődés volt bennem. ugyanis attól a naptól fogva már nem hölgyem, hanem asszonyom. nem miss, hanem mrs. 8| a gyerek megszületése utáni hivatalos titulusom is az ANYA lett. ami öröm és boldogság, de hát ki a tököm szereti vissza olvasni, hogy hivatalosan is öregebb lett???

    Amúgy érzelmi alapon is vonzódom a Skin divathoz, de sohasem lehet tudni ki olvassa ezt a blogot, így csak annyit mesélek el, hogy volt egy számomra nagyon kedves ember, aki skin volt és azóta tisztelettel is adózom ez előtt. de NEM a vérhungarista-zsebnácikra gondolok most. az tényleg égés...és szánalom is egyben.
    meghát egy szép bombernél nincs csodálatosabb! *-* meg az élére vasalt nadrágok! *-* jahj (L) :D

    VálaszTörlés
  4. Neeem, mackót soha...:P A melegítő cuccokat csípem, az még valahol csinos is tud lenni, de az itt-ott lógós macinacit én sem viselem el magamon...:P

    Hm...hogy öregedés-e, azt nem tudom, nem hiszem, maximum bizonyos fokú érési folyamat eredménye, nálam mondjuk az egész stílus és öltözködés átértékelődött a vérgót korszak óta...

    VálaszTörlés