Önkéntesnek lenni menő 💜💚🧡🤍- Egy nap a menhelyen

 Szerettem volna írni egy átfogóbb posztot az önkéntes munkánkról, amit a fiammal végzünk a Herosznál, hátha ezzel másoknak is kicsit kedvet csinálok, mi, ugyanis nagyon élvezzük, sőt  beleszerelmesedtünk a menhely világába. Mondhatom, hogy életem eddigi legjobb ötlete az volt, hogy csatlakozzunk hozzájuk.

Önkéntesnek lenni igenis nagyon menő dolog. Sok mindenben kipróbáltam már én is magam, sportoltam egyesületben, próbálkoztam zenéléssel, csatlakoztam megannyi kis és nagy ügyhöz, felkapaszkodtam ezer és több hullámra, de most jelenthetem ki igazán, hogy úgy érzem 'haza értünk', megtaláltam azt, amit életem végéig tudnék csinálni és csak azért mert jól esik. Mert jól esik állatokkal foglalkozni, megpróbálni tenni azért, hogy nekik jobb és komfortosabb legyen az életük, a helyzetük és mindezt teljesen önzetlenül. Jó, az egyetlen amire számítok, az egy kis potya simogatás és szeretgetés, pár lopott perc a macskaházban teljes nyugalomban eltöltve. 

A napot az információs házban kezdjük reggel, lejelentkezünk, hogy megérkeztünk, ilyenkor általában pár percet várakozunk, mert nem lehet tudni hányan leszünk, mennyi diák érkezik vagy közmunkás, nekik ugyanis meghatározott óraszámaik vannak. És természetesen akadnak kifejezetten heroszos dolgozók is. Eddig a két macskaházban teljesítettük a szolgálatot, mivel a kennel sorokat, ahol a kutyák találhatóak, leginkább jobb kondiban lévő férfiemberekre osztják, a karantént pedig a rutinosabb dolgozók és önkéntesek viszik, ott ugyanis rehabilitáció folyik, számolni lehet súlyos sérülésekkel is, minősített esetekkel.
A két macskáknak szánt épületnek nagyjából ugyanaz a takarítási menete, csak teknikai eltérések vannak, amik a hely elrendezéséből fakadnak.

A cica oviban két részre van osztva a terület, egy cica-bal és cica-jobb kennelre, mindegyikhez különválasztott kifutó tartozik.

Az etető tálakat és a vizes tálakat össze kell szedni és elmosogatni, a macskaalom tálcákat kiüríteni és újratölteni, a bútorokat alaposan lekefélni. Minden párnát és rongyot kirázni, lekefélni, ami pisis vagy hányásos, esetleg rákakilt a cica azt le kell cserélni tisztára. Az egész területet fel kell seperni a kifutóval és az előtérrel együtt és a kenneleket nem túl vizesen felmosni. Leszedni a pókhálókat, portalanítani amennyire lehetséges, mi pluszba letörölgettük nedves ronggyal a felületeket a falakkal együtt és le vízkőtelenítettük a kredencet is.

A macskaházban is ugyanez a koreográfia, annyi eltéréssel, hogy az egész terület egybe van, nincs elválasztva, ahol a macskák elhelyezkednek és sokkal több bútor és macskalom tál van, szóval egy jó kis kiképzés mire az összeset kiürítjük és mire átkefélünk és kirázunk mindent :D Itt is vízkőtelenítettem és leszedtem a pókhálókat és megpróbáltam áttörölni a felületeket a falakkal együtt nedves ronggyal ahol elérem, hogy a port minél hatásosabban el tudjuk tüntetni. 

Teljes értékű munkaként tekintek az itt töltött tevékenységemre, ugyanolyan alázattal végzem mint a főállásomat vagy az otthoni teendőimet. A menhely lakói felé ugyanolyan szeretettel fordulok mint a saját gyermekeim és a macskáim, kutyám felé. Régen teljesen alkalmatlannak éreztem magam ahhoz, hogy a menhelyen akár egy kis sétát is tegyek, mert olyan mérhetetlenül együtt éreztem az állatokkal, hogy mindet haza szerettem volna vinni, pedig ez tudom lehetetlen. Mikor a Wolfit fogadtuk örökbe, megkértem Danit, hogy neten válassza ki a kutyát és már határozott elképzeléssel érkezzünk a helyszínre, mert nem szeretnék abba a kellemetlen helyzetbe kerülni, hogy a szívem összefacsarodik a kennelben élő kutyák láttán. Bár, akkor nekünk közbe szólt, hogy pont a kovid alatt fogadtunk örökbe, emiatt a szabályok is változtak ideiglenesen a menhelyen és már akkor időpontra lehetett csak menni, a kért állatot kihozták nekünk, nem lehetett végig menni a sorokon, de ezt akkor nem is bántam.

Azóta átformáltam a gondolkodásomat és próbálok úrrá lenni az érzelmeimen, úgy közelítem meg a dolgot, hogy minden segítség segítség számukra és nem csak a bent lakóknak, hanem az ott dolgozóknak és a menhelyt üzemeltetőknek egyaránt. Ha mi, a fiammal minden lehetséges alkalommal átvállaljuk a két macskaház takarítását, akkor már levettük a terhek egy részét róluk és ők mehetnek a komolyabb feladatokat elvégezni. Természetesen nekünk is az a tervünk, hogy minél jobban megismerjük a menhely működését és a dolgozók is minket, így annál több területen tudjanak bevetni minket :) Nagyon szeretnénk a rehabilitációban is segédkezni, ez a legizgalmasabb és egyik legkomolyabb része a rendszernek.
Komoly szabályok vannak, amiket közös érdek betartani, persze akadnak bakik, de történjen bármi, figyelmeztetés mindig a legnagyobb jó szándékkal történik, ezt minden ott dolgozónak be kell látnia. Az oktatások folyamatosan mennek.

A takarítás mellett szombatonként 11 órakor részt lehet venni a csoportos kennel mozgatáson minden lelkes kutyaszeretőnek :) Erről már korábban írtam is egy átfogó bejegyzést. Jelenleg az az elképzelése a sétát vezetőknek, hogy kialakuljon egy csapat, akik rendszeresen eljárnak, ami azért fontos, mert minden kutya személyiségét ismerni kell és ez nyilván a velük eltöltött idővel sokkal világosabbá válik az önkéntesek számára. Lehetőség van egyedis kutyasétáltatásra is a gyakorlottabbak számára.

Minden séta alkalmával lehetőség nyílik interjúkra, a gondjaidra bízott kutyusról mondhatsz el fontos tudnivalókat, amiket az örökbefogadásnál felhasználnak. Fiam már két interjút is adott és eddig úgy néz ki sikerrel 'eladta' az alanyokat. Az embereknek nagyon fontos, hogy tisztában legyenek milyen személyiségű kutyára teszik le a voksukat és ebben óriási segítség ha pár támponttal is tudunk szolgálni.

Nagyon fontos a propaganda. Az embereknek szemléletváltásra van szükségük. Megkérdőjelezhetetlen a menhelyek létjogosultsága, de a felvilágosítás és a megelőzés sokkal fontosabb és nagyobb hangsúlyt próbálnak fektetni rá. Én személy szerint kötelezővé tenném az ivartalanítást a lakosság körében abban az esetben ha nem kívánja a gazdi hivatalos keretek között tenyészteni állatait, mert a túlszaporodásnak nagyon súlyos következményei vannak és ebből csak az egyik az, hogy a menhelyek dugig lesznek :/ Nagy kockázatot jelent egészségügyileg is rájuk nézve, daganatos és genetikai betegségek alakulnak ki, ezeket utólag rengeteg energia és persze nem kevés pénz kezeltetni, sokkal célszerűbb felelősen állatot tartani. Nem beszélve arról, hogy a nem kívánt utódoknak nagyon sok esetben borzalmas és rövid életük van.

A menhelyen szolgálni egyszerre fárasztó és felemelő. Rengeteg munka van, viszont cserébe hihetetlen  mértékű pozitív energiával töltenek fel az állatok. Nem panaszkodom, komfortos a főállásom, de nagyon szívesen lecserélném a menhelyre, ha úgy adódna a helyzet, össze sem lehet hasonlítani a két világot.