Emlékezz rá, miről beszéltünk Hogy csak egyszer élünk. Hát pezsegjen a vérünk Ne féljünk Ideje mindent kipróbálni, nem szabad megállni, Minek várni? | ROAD Veszprém - Expresszó 2022.11.11

 Túl vagyunk életünk első közös klubbkoncertjén kisfiammal. Ez azért különleges, mert már fesztiváloztunk együtt mikor kisebb volt, viszont akkor úgy igazán nem a saját döntése volt a részvétel, lényegében elvittük magunkkal mert meg tudtuk tenni, fezen olyan rendezvény, ami elég gyerekbarátnak mondható, ráadásul akkor anyukám is kijött Magna Cum Laude-re és úgy döntöttünk, hogy akkor hozza magával Istit is.
A mostani több volt ennél, nyáron sajnos későn nyújtotta be az igényét, hogy szívesen eljönne Roadra, így lecsúsztunk a jegyváltásról is, aznapra már elfogytak a pénztáraknál is :( Akkor megígértem neki, hogy ne csüggedjen, idén még elviszem Roadozni ;) Ez egy tökéletes anya-fia program kettőnknek.
Pörgettem a fészbúkot és beadta, hogy decemberben lesz pesten, viszont nekem a fővárossal mindig vannak fenntartásaim, őszintén szólva nem igen szeretek feljárni oda, csak abban az esetben utazom, ha olyan fellépő jön ami máshol nem elérhető, természetesen kisfiam kedvéért tettem volna kivételt Road esetében is, de ő sem lelkesedett a pesti koncert gondolatától annyira, egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy 'dee olyaan messze :/'. Szó-szó megértem a problémáját, felmenni vonattal, majd metrózni, trolizni, keveregni az emberek között abban az óriási tömegben, aztán még hazafelé is ugyanazt a tortúrát végig vinni ráadásul hulla fáradtan, úgyhogy gondoltam végig böngészem az eseményeket, hátha szerencsém lesz ^^ Kiderült, hogy veszprémben is tiszteletüket teszik ráadásul 11én. Ennek hallatán mind a ketten nagyon megörültünk kisfiammal, így le is csaptam az akkor még earlybird jegyekre.
A terv az volt, hogy busszal megyünk, viszont hála a nyomorúságos közlekedési viszonyoknak ebből az lett, hogy odafelé még el tudtunk ketten busszal menni, de az is kicsit macera volt, mert nem akartam átszállni, emiatt egy korábbi járatot néztünk ki, majd hazafelére Daninak le kellett értünk vezetni, mert még jóval Road kezdése előtt elment az utolsó busz ami nekünk jó lett volna. Azért ez engem rendesen megdöbbentett, hogy egy ennyire népszerű vonalon ilyen siralmasan vannak járatok, ráadásul fehérvár elég súlyponti, de olyan tényképpen nem bántuk hogy volt fuvarunk este, hogy viszonylag könnyen ágyba kerültünk.
Mikor megérkeztünk még volt sok időnk a koncertig, kb kapunyitása érkeztünk, kicsit nem tudtam mire számítsak, nem igazán ismerem veszprémet, a szórakozóhelyeiket meg annyira sem és szerencsém volt, hogy kisfiammal voltam, kvázi ő navigált a városban a telefonjával :D Esküszöm sokkal talpra esetebben tájékozódott mint én. Mivel kiderült, hogy az autóbuszállomáshoz nagyon közel van, így elmentünk még mekizni egyet. Ezután kb az előzenekar végére érhettünk be, még így is várni kellett, Istit csak a Road izgatta :) 

A hely, számomra a régi Bahnhofot, a mostani fezen klubbot idézte, nagyon rendben volt a maga nemében. Összvissz annyi problémánk akadt, hogy az épület teljesen leföldelte a telefonokat, emiatt ki kellett menni mindig csekkolni, hiszen végig tartottuk párommal is a kapcsolatot. Nagyon párás volt a levegő a helyiségben, de ez betudható a tömegnek is, nem csak a rossz szellőzésnek, megesik máshol is. Amúgy tiszta, szép és egész barátságos volt az egész klubb. Az ott jelenlévő személyzet és a résztvevő emberek is teljesen rendben voltak, alapvetően egy jó közönség verődött össze, hiszen Road mindig is amolyan családias znkr volt, nem az a kecskevérfosós vagy igénytelenkedős, amire eszembe nem jutna gyerekkel elmenni.
Nekem évek óta ez volt az első olyan koncertem, amin csak kólát ittam :D De olyan szinten izgatott voltam attól, hogy Istivel együtt mentünk, hogy ez kellőképpen lelkesített. Sőt be kell valljam sokkal jobban éreztem magam így, mintha egészen más körülmények között vettem volna részt rajta. 
Becsekkolás után egy gyors szemrevételezést csináltam a helyen, hogy úgy kb hova érdemes majd állni, hiszen nem csak kisfiam én de én is töpszli vagyok és ez mindig gond egy koncerten, hogy minél előrébb mész annál kevesebbet fogsz látni, ráadásul a magas embereknek esküszöm van egy olyan fétise, hogy kinézik a legalacsonyabb embereket és beállnak eléjük, már csak azért is alapon, ami azért sajnos most sem volt másként. Jöttek mentek a népek a koncert alatt is, mondjuk nekem ez picit fura volt, ha a headliner zenél akkor ott kell lenni végülis ezért jöttünk :D Szóval ide-oda helyezkedtünk, amiben benne van az is, hogy mindig szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy Isti jól látja a znkr-t. Sőt kábé az egész alatt folyamatosan rajtam volt a kényszer, hogy minden másodpercben tudjam ő jól érzi magát :D Szerintem ez ilyen anya dolog, mégiscsak a gyerekemről van szó. Egy idő után lehet az agyára mehettem a kérdéseimmel 'Kérsz valamit?'Éhes vagy?'Jó itt?'Ne menjünk közelebb?' Látod őket?' Kimenjünk?'Vissza menjünk?' Szeretnél pólót?' És egy sapkát?'Biztos nem kérsz semmit?'😂

Roadéknak ez egy kiváltképp hosszú koncertjük volt, másfélórás játékidővel kalkuláltunk. Meg is jegyezték, hogy ritkán adnak ilyet és bár félig meddig lemezbemutató volt a koncert, de játszottak minden albumukról és leginkább a nagy slágereket, amiket imádunk. Énekelgettünk, kicsit lötyögtünk, nagy vandálkodás nyilván nem volt, viszont ők olyan znkr akiknek a zenéjét én is pl teljes átéléssel tudom hallgatni, mert életem sok sötét és nagyon boldog pillanatában is velem voltak. A szövegeik érzelmesek és megindítóak, rendkívül sok mondanivaló rejlik bennük. Kisfiam egészen pici kora óta rajongó, már baba korában is együtt táncoltunk az Aki szabad című számra, tehát nyilván ezeket a középidős zenéket jobban ismeri ő is. Isti nagyon visszafogottan szórakozik, olyan igazi pasisan, de saját bevallása szerint és én is láttam rajta, hogy nagyon jól érezte magát, tetszett neki az egész légkör és a koncert is. 

Most is nagyon adtak a showra, a fényjáték őrületes volt. Az első sorokban annyira ment a buli, hogy egy fickónak még az orra vére is eleredt, de ettől eltekintve semmi más nem történt, sőt míg ott voltunk atrocitás sem szerencsére. Mert erre kínosan ügyeltem. Illetve figyeltem azért az embereket körülöttünk, nem szerettem volna, ha fiamnak negatív élményei lettek volna az első koncertjén, hiszen lehet egy hely akármilyen kultúrált is, azért mindig van legalább egy marék olyan ember aki lehetetlenre issza magát és az alkohol nem mindenkiből a vicces oldalát hozza ki(ezt véletlenül tudom). Így most enyém volt a felelősség, hogy biztosítsam a partneremnek az önfeledt szórakozást azzal, hogy figyelek magunk köré és időben észlelem ha elkezd kialakulni egy rázós szituáció. Hál istennek csak két részeg környékezett meg bennünket. Az egyik valószínűleg rosszul számította ki a rögpályát, emiatt ahogy haladt volna el mellettem, konkrétan az arcomba hajolt amitől én annyira meglepődtem, hogy reflexből toltam el az arcát, a második meg elénk állt és mivel észrevettem, hogy durván illuminált állapotban van, konkrétan állni sem bír rendesen, így feszülten figyeltem, hogy mikor kell majd elkapnom, hogy ne essen kisfiamra, de végül eltántorgott melegebb éghajlatra :D
A koncert végét nem vártunk meg, kb úgy egy negyed órát vágtunk le belőle, de kisfiam finoman jelezte, hogy bár nagyon jól érzi magát, de szeretne lassan haza menni, mert eléggé elfáradt, amit nyilván megértettem, hiszen ez egy pénteki koncert volt, neki reggel még suliba kellett mennie és így azért hosszú volt a napja és ez ez a sok élmény pluszba eléggé kimeríthette. Azt már előre megbeszéltem vele, hogy addig maradunk ameddig jól érzi magát, szóval nem kell végig állni ha már nem szeretné. Időközben Dani is elindult értünk, úgyhogy kikértem a kabátokat a ruhatárból, elköszöntünk a kidobófiúktól és elindultunk. Kis sztorizás az autóban, lelkesen meséltünk az élményeinkről. Engem nagyon boldoggá tett, hogy elvihettem a kedvenc zenekarára, ami egyben az igazán első koncertje is lett :) Nagyon remélem, hogy lesz ennek folytatása, szívesen kísérném el jövőre fezenre is, amennyiben nem akad más társasága, hiszen egy igen különleges élmény a fiamat bevezetni ebbe az izgalmas világba.