Something wicked this way comes

Véget ért a halloween(hivatalosan) és összegezve az idei élményeket, mert a bulit végül le kellett mondanunk sajnos betegség miatt a hétvégére, gondoltam írok pár gondolatot az egészről. 
Nagyon sok településen és lakóközösségben ünnepelték, szerveztek t'o't-elést, voltak kisebb de nagyobb fesztiválok is. Volt ahol tökfaragós workshop, és kiállítás volt, a kisebb közösségekben viszont a t'o't-é volt a főszerep és a gyerekeké. Szinte minden ismerősünk, ahol kisgyerek is volt, tartotta valamilyen formában ezt az ünnepet 31-én. Kiderült, hogy az egyik közeli utcában nálunk is volt t'o't, bár ezt már eltolták elsejére. Mi szezonális sütemények készítésével családi környezetben és halloween témájú mesék és filmek nézésével töltöttük leginkább ezt a napot, de végül hozzánk is érkeztek halloweenezők még aznap este, barátnőm és az unokahúgai kopogtattak csokiért😍 Ők voltak az első igazi csínytevőink, akik egy lakóházi gigantikus t'o't-ozásból érkeztek meg hozzánk. A beszámolók alapján kicsik és nagyobbak együtt a felnőttekkel élvezték az egész bulit.

Még mindig nagyon megosztó a halloween itthon. Ezt fanyalgó arccal veszem tudomásul és nem kizárólag amiatt mert én és a családom imádjuk, hanem mert az emberek azon része, akik nem értenek egyet az ünneppel, gusztustalan módon nyilvánítják ki a nemtettszésüket. Most azt félre is teszem, hogy még mindig óriási a köd a fejekben az egész halloweennel kapcsolatban, nekem az a legborzasztóbb  ebben, hogy azok a felnőttek akik ellenzik, elvennék a gyerekektől is ezt az örömöt? Most ezt úgy kell elképzelnem, hogy kitépi a cukrot és a tököt a gyerek kezéből, hogy mi az hogy jókedved van, hogy mersz te itt vidámkodni? Én mai napig nem értem ezt a halloween kontra halottak napja harcot, mert akinek nem a szíve csücske a samhain az ne ünnepelje, de ne jöjjön olyan baromságokkal, hogy azért mert nem magyar ünnep, meg, hogy nálunk ez nem szokás, mivel jószerivel alig van olyan eseményünk, ami igazán magyar lenne, szinte minden nagyobb szokást másoktól vettünk mi is át, nem beszélve arról, hogy a kettő mégcsak véletlenül sem egy napra esik, illetve maga a halloween és a halottaknapja és nem is zárja ki egymást, sőt az egész egy nagy ünnepcsokor 3 napban. Azon is tudnék vitatkozni, hogy mennyire áll a magyaroktól távol ez az egész és hogy aki károg rajta, az mennyire is magyar minden porcikájában, mert egyiken sem láttam matyót és semmi ilyen turbómagyar dolgot. Bár ha választani lehetne, akkor inkább bulizok, minthogy búvalbaszott pofával sírdogáljak a temetőben. Eleve nem hiszem, hogy az édesapám azt akarná, hogy mindig rossz kedvem legyen és búsuljak a sírjánál, minden bizonnyal az tenné boldoggá, ha tudná én is az vagyok és jól érzem magam, amúgy sem csak egy évben egyszer jut eszembe, mindennap gondolok rá.
Mondjuk én ezt a temetőbe járkálást egyáltalán nem érzem és nem azért mert félnék a haláltól, hanem mert az egész magyar kultúra a halállal kapcsolatban melankólikus, visszataszító, nyomulós és sajnos ez átragadt rám is kiskoromban, sőt azt vettem észre, hogy az összes halloweenbuzi ismerősömnek akad problémája az itthoni halottaknapjával és az azt övező kötelező szarkedvvel. Mert elseje közeledtével hirtelen minden vidám dolog tilossá válik, nem szabad még mosolyogni sem, nemhogy egy jóízűt röhögni, meg kell fogni a kapát, a műanyag mécsest, aztán kitakarodni a halottakhoz és sírni, tovább jajgatni, mert a magyar ember imád jajgatni, sőt másként el sem tudná az életét képzelni, minthogy a a halálon keseregjen és azokat gyászolja, akiket életükben utált. Másik kedvenc elfoglaltsága a gyűlölködés, főleg csoportosan és ennek ilyenkor méginkább hangot kell adni. 
Szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy majdnem az összes itthoni ünnepet szívből gyűlölöm és csak társadalmi nyomásra ülöm meg, mert mindig az a nóta vége, hogy milyen már hogy nem ünneplem, 'nem tehetem meg' és nyilván fontosak annyira a családtagjaim, hogy értük vállaljam ezt a kellemetlenséget. A karácsonnyal gyerekkorom óta rossz a viszonyom és ez felnőttéként sem változott meg, ha rajtam múlna biztosan nem tartanánk meg, legalábbis olyan formában ahogy ma ismert. A húsvét szerintem kifejezetten irritáló. Nem tudom miért ajnározzák annyira, semmi másról nem szól már, csak a lányok megalázásáról, meg hogy a fasziknak legyen indok berúgni és pénzt kunyerálni. Mi ilyenkor mindig szinte elbújunk, nehogy valaki egyáltalán jönni akarjon. A szilveszter teljesen semleges, nekem addigra már elkezdődött az újév. Üdítő kivétel a farsang, amit kiskoromban is nagyon szerettem, sőt heteket, akár hónapokat is készültem rá, mert jó alkalom volt maskarába bújva bolondozni, ez volt az egyetlen olyan esemény, amit már akkor közelinek éreztem magamhoz, mert a többi 'ünnephez' képest itt valóban a vidámság a cél és engedtek kiöltözni.

Nem véletlenül van most come-backje a pogány, kelta, wicca és a hasonló hitvilágoknak, mert az emberek nagyrésze szinte éhezik arra, hogy találjon az életének egy vidámabb, igazabb, bensőségesebb és spirituálisabb értelmet. Az elmúlt majdnem 3 évben az életünk szó szerint a halál és a szenvedés körül forgott, mindenhonnan ez zúdult a nyakunkba, ijesztgettek minket a járvánnyal, hogy majd jól beledöglünk, aztán jött a háború, hogy szétlőnek minket és az infláció képében megérkezett az éhhalál és a fagyhalál is a repertoárba, így csoda, hogy már egyre többen utasítják el ezt az erőltetett rosszkedvet?! Amúgy sem értettem, hogy miért van itthon ekkora kultusza a halálnak, hogy azon versenyeznek a családok, hogy kinek nagyobb és 'szebb' a sírja, meg mennyivel puccosabb, mert ugyan ki a fenét érdekel ha már meghaltam? A javakat éltünkben kell halmozni, sőt tovább megyek addig kell szeretni egymást és élni az életet míg nem halunk meg, nem utána várni a szeretteinktől, hogy arra áldozzák szellemi és lelki jólétüket, hogy utánunk nyomorogjanak. Nekem nem kell sír, sőt mégcsak temetésre sem lesz szükségem, miattam ne járkáljanak a gyerekeim és unokáim egy darab kőhöz, töltsék vidáman emlékezve a napjaikat.
A halloween nem ijesztő és egyáltalán nem az ijesztgetésről szól. Nem áldoztak embereket, nem voltak fekete rituálék, ezt csak az egyház híresztelte egy pogány ellenes hírfolyamban. Eleve nem értem mi ijesztő van abban, hogy gyerekek körbe körbe járnak és édességet kéregetnek, kifejezetten aranyos, kapcsolatteremtő jellege van az egésznek, mert itthon majdnem minden ünnepünk magányos és rideg, szerintem ráférne a gyerekekre és a közösségekre. Át kellene gondolni a halálhoz fűződő viszonyunkat is, hozzáállásunkat, mert pont hogy nekünk magyaroknak van ezzel komoly problémánk és nem azoknak a népeknek akik halloweeneznek. Ott teljesen legitim a jókedv és megélni a vonzalmat a misztikum iránt, még ha csak egyetlen napra is. Megkockáztatom a felnőttek talán jobban várják az egészet mint a gyerekek, mert nekünk egy bizonyos kor után szinte társadalmi elvárás lemondani az ilyesfajta őrültségről ha el akarjuk kerülni a környezet megvetését. Még szerencse, hogy nálunk mindennap halloween ;)