How can someone play such a great set over 2 hours with only his own tracks?

 Elképzelésem sincs, hogyan élhetnek olyan emberek akiknek minden szar. Most ezt úgy értem, hogy kvázi az egész napjuk, hetük és életük azzal megy el, hogy mindent leszólnak, mindenben kivetnivalót találnak. Legáltalánosabb, hogy mások szokásait és érdeklődési köreit szólogatják le. Ciki ha ezt csinálsz, ciki ha azt csinálsz, ciki milyen zenét hallgatsz, mert fúj az már nem is divat(???), minek öltőzöl így mert ez nagyon gáz és idejét múlt, minek mész horgászni, rollerezel most abba mi a jó?, x szórakozó hely? oda nem jár már senki mert gáz, belvárosi koncert? az olyan vursli, minek vettél ilyen cuccot ez szar, nem is menő, pezsgőt iszol a barátoddal valentín napon? milyen proli vaaaagy, stb így tovább -.-
És megvilágosodtam, hogy az ilyen károgók azon kívül, hogy megpróbálják a lehető legtöbb energiát lecsapolni a másikról ezzel a lehúzó megnyilvánulással, valójában attól szenvednek, hogy egész eddigi életükbe egyetlen napon, egyetlen percben sem érezték igazán jól és komfortosan magukat és emiatt felvették azt a szerepet, hogy mások lelkesedését mindenáron tönkre kell tenniük. Mert az egészséges érdeklődés mások dolgai iránt köszönő viszonyban sincsenek az ilyen megnyilvánulásokkal. Nem tudom elmondani milyen rettenetesen gyűlölöm ezeket a kényszeresen pózoló embereket. Hányszor találkoztam személyesen ilyen megnyilvánulásokkal és mivel jómagam nem érzek belső viszketettséget arra, hogy elrontsam más kedvét, így sokszor, bevallom férfiasan elakadt a szavam is, pedig legbenső szándékom volt, hogy üvöltve fejeljem ki vissza kézből, megkérjem vonuljon már melegebb éghajlatra ^^' 
Eddig sem volt titok, hogy tőlem nem állnak távol más zenei stílusok, szórakozási formák, jó időben nagyon szeretek kirándulni, mozogni meg egyenesen imádok és most azért sincs kedvem ezt jobban kifejteni, mert alkalom adtán teljes posztokat szeretnék mindennek szentelni, de a lényeg, hogy olyan sokmindenben megtalálom önmagamat és a boldogságot, hogy vétek lenne csakis egy adott dolog köré építeni mindent. De biztos ti is ismertek olyan személyt, aki az egész életét már már kényszeresen egy dolognak dedikálta és látszik mind rajta, mind a szokásain, mind a barátain, hogy csak azért olyan amilyen mert egy fejben mesterkélten kialakított ideálnak szeretne betegesen megfelelni. Barátokat sem azért szerez, mert ismerkedik és jól érzi magát az illető társaságában, hanem mert ezek az emberek is csak a renoméja jól kidolgozott bizonyítékai. Kiegészítők úgymond, akár csak egy szép táska vagy fülbevaló, ami reprezentálja az ő hovatartozását.
Meglehet, hogy én igazán sohasem tartoztam sehová, mégha szerettem is volna fiatalabb koromban, vagy éppen nem volt elég időm és energiám arra, hogy teljesen megvalósítsam minden elképzelésemet, de szerintem az sokkal fontosabb, hogy elégedett legyek és jól érezzem magam. Mindannak dacára, hogy szeretem (ha már témánál maradunk) a gothic stílust, nagyon érdekes, hogy a magánéletben egyetlen olyan embert sem ismertem 30 évig, aki ebbe a stílusba tartozott volna, sőt a gyerekkori barátnőm szerintem csak rajtam keresztül ismeri ezt a világot :D Mert úgy vélem, nem kell, hogy ezek a dolgok határozzák meg valaki tényleges értékét. Szerintem az egy nyomorúságos negatívitás ha valaki mindenben csak azt látja, hogy mi nincs.