Save the planet Buy in a secondhand store

A waist-training engem sose nyűgözött le és őszintén szólva elég fájdalmasnak is tűnik. Viszont nyilván mindig is szerettem volna kicsit összeszedettebnek tűnni :D Szülés után kezdtem el alakformáló, magasított derekú bugyikat hordani, ha úgy tetszik 'mami bugyi', vagy ki hogy nevezi. Mondjuk nálam a műtétet követő kellemetlenségek miatt volt erre szükség, egészen pontosan úgy éreztem, hogy minden egyes lépésnél le akar szakadni a hasizmom. Viszont óriási felfedezést tettem...Ha jól szeretnél kinézni, mész bulizni, sose hagyd otthon az alakformáló bugyidat! ^^ Én még edzéshez is csak azt hordok, mert abban képes vagyok kétszer annyit leizzadni magamról egy túra alkalmával. Ez olyan, kellemes-a-hasznossal.

És akkor még nem dicsértem és éltettem a bodykat és merevítés nélküli melltartótak. Lehet, hogy öregszem, sőt elfogadom, bár a munkám rám tette, hogy egyre inkább nem szeretek kényelmetlen dolgokat hordani, utálom ha elcsúszik rajtam a felső és húzkodnom kell, mert ettől már kellemetlenül érzem magam, így menthetetlenül rákaptam a bodyk viselésére. Télen meg szörnyen praktikus. 

-Amúgy ironikus a posztot olyannal kezdeni ami pont nem turiból van :D-

Nekem a merevített melltartókkal nem csak az a bajom, hogy kényelmetlenek, de szinte bele vágják magukat az amúgy is kényes bőrömbe. Nyár alkalmával szabályosan beleégek. 

A mai napot inkább nevezném kincsvadászatnak mint általános shoppingolásnak, de rettenetesen örültem, hogy végre volt alkalmunk ellátogatni a város legnagyobb secondhandjébe is. Ezer éve nem turiztam. Tényleg nem tudom megmondani mikor, szerintem az vetett véget a dolognak, hogy elköltözött a belvárosi 2 emeletes turkáló, az új lakcímüket sosem találtam meg. Le is mondtam róla, amúgy is, akkoriban már tiszta macerának éreztem, türelmem sem volt hozzá, jött az aliexpress és vitt mindent. Most úgy érzem vissza kell térnem a gyökerekhez kicsit, meg úgy alapvetően szeretek az SH üzletekben nézelődni. Olyan izgalmas, valami különös gyermeki lelkesedés lett úrrá rajtunk párommal ahogy kutattunk a vállfás rengetegben.

Egyszer régen volt szerencsém egy csodaszép ballonkabáthoz is, de akkor abban a pillanatban valahogy mégse győzött meg a tükör előtt, hogy engem szeretne és ott hagytam. Másnapra meggondoltam magam, de már késő volt, természetesen elvitték, ami a vételárát tekintve nem is olyan nagy csoda. Túl olcsó volt. De én ott maradtam ballonkabát nélkül és az összes régitől meg kellett válnom méretproblémák miatt. Nos, az alapelképzelés az volt, hogy egy olyan darab legyen, ami alá lolita szoknya is befér akár, elég csinos és nem műbőr. Szerintem tökéletesen teljesített ^^ De megint majdnem eljátszottam, hogy 'nem nem mégse kell', aztán persze mégis, sőt teljesen nyilvánvaló hogy jönni fog velünk haza, ráadásul méretben is tökéletes.

Vállalom, hogy ez a kissé furcsa, mégis elragadó pulcsi nem teljesen illik a ruhatáramba, viszont mikor Dani megemelte és megláttam az ujját hirtelen ismerős nosztalgikus érzés kerített hatalmába. Ez abszolút baby bates! *-* És már landolt is a kosárba. Szerintem el lehet érni azt a fejlettségi szintet, hogy már a régimódi mallgoth cuccok lesznek izgalmasak. Régen ha sikerült hozzá jutni egy márkás dizájner darabhoz, akkor mindenki kétkézzel kapkodott, hogy 'mutimuti', most pontosan ugyanezt érzem az ilyen ruhák kapcsán :D Meg szerintem teljesen rendben van, hogy a sok nagyon-extra, nagyon-gothos, szuper izgalmas és badass-csinos ruha között akad néhány multat idéző vizigoth cucc is. 

A teljesség igénye nélkül egy basic darab :) Jó, bevallom, nekem már nem sok alap ruhám van, mert amik voltak azokat elhasználtam és nem volt folyamatos az utánpótlás. De majd most! 

Megszámlálhatatlanul sokszor mondtam, hogy kell egy jó ceruzaszoknya :D És kell. Sőt, nem is egy, minél több annál jobb. Minden lehetséges anyagból ráadásul. Ez most pont bársony és teljesen odavagyok érte, annyira 90' évek, már látom is berepülni Brandon Lee-t az ablakon :D 
Mindent összevetve elégedett vagyok, bár a feltöltésből lemaradt egy áttetszős, hosszú ujjú blúz, mert akárhogy húzkodtam és fotóztam nem akart sehogy se kinézni a képeken, így letettem róla. (Meg az egész lakásdekoros bevásárlás is, de azt unalmasnak tartottam ide feltenni) Ilyenkor gondolkozok el igazán, hogy sokkal jobb lenne vlogolni, mert mennyivel egyszerűbb csak megfogni és belemutatni a kamerába bármit, mint egyenként lefotózni és szerkesztgetni, de sajnos nekem van egyenlőre egy nagyon komoly lámpalázam a kamerától és úgy érzem 2kg smink se oldaná ezt fel :D Párom próbál rábeszélni, illetőleg ő szorgalmazza a videózást és úgy is az értésemre adta, hogy támogat, hogy vett nekem ajándékba egy kamera állványt :) Szörnyen kedves, de egyenlőre csak állóképek fotózására fogom használni, ami viszont régi vágyam volt. Illetve az állvány(az nem lehet járvány haha), mert a régi szép időkben a kisfiam etetőszékére pakolt cipősdobozokkal kellett bajlódnom.
Mindenki nagy bánatára még mindig nem szoktam le a dohányzásról. Rendben mikor terhes voltam nem dohányoztam és elismerem, hogy csak egy kis önuralom kellett volna, hogy abba hagyjam. Éppen annyi, hogy kibírjam, hogy kivétel nélkül mindenki dohányzik körülöttem, a páromat is beleértve. Ilyenkor szerintem ott lehet megcsúszni, hogy csak egy slukkot kérsz...és csiribú csiribá megint üdvözölve vagy a dohányosok között. De, ha már így esett, hogy igazából le se akartam szokni, csak muszáj volt, szereztem egy ilyet:

Mindig zavart, hogy vannak olyan közterületek, ahol szemetesek sem találhatóak, nemhogy hamutálak. Most hova dobjam a csikket? Azért megenni nem fogom, de elhajítani meg tényleg olyan kellemetlen :/ És végre ezt a piaci rést is betömték a hordozható, tűzálló hamutállal! :D Nem tudom elmondani mennyire örülök neki. Ráadásul ez a kis cukiság még szép is.