Walking on the foggy shore Watch the waves come rolling home

 Kicsit gondoltam, lefárasztok mindenkit a bölcsis élményekkel, no nem hagyományos értelemben, csak mostanában ez egy központi kérdés volt az életünkben, nyilván mert nagyon izgultunk hogyan alakul és én rengeteget gondolkodtam azon, hogy vajon hasonlóan-e mint kisfiammal az óvodázás. Szerintem mi anno kifogtuk mindenféle értelemben a legrosszabbat. Gondolok arra, hogy olyan gondozói voltak akik finoman szólva sem voltak valami nyitott gondolkodásúak és elfogadók, pedig ezen rettenetesen sok múlik. Sokat tudnék mesélni, hogy apróbb félreértésekből milyen nagy veszekedéseket tudtak csinálni, mennyire nem felnőttként kezeltek minket a voltférjemmel, hogyan akartak és aláztak is meg egy otthon felejtett vagy pont hogy az intézményben általuk elkevert ruháért. Hogy mit nem csináltak meg, viszont rajtunk mennyi mindent számonkértek és ezzel párhuzamosan a gyereket hányszor hozták kellemetlen helyzetbe ezek miatt.  Pl heteken keresztül a télicsizmájával a táskámban kellett közlekednem-csak hogy egy 'apróságot említsek- a beszoktatás alatt, mert egyszerűen nem cserélték ki a gyereken, mikor mentem érte még abban volt. Mondjuk nekem az egész szivárvány óvoda egy hatalmas csalódás volt. Minden, ahogyan a gyerekekkel is bántak, durván és ridegen, nem tetszett, sőt önmagában is erősen vitatható volt. A harmadik év végére nyugodtak le a kedélyek, mikor érkezett egy új óvónő, aki nem tett különbséget gyerek és gyerek között, vagy hogy egész őszinte legyek, szülő és szülő közt sem...
Most úgy voltam vele, hogy úgy a legrosszabbra készültem, pedig jártak kint nálunk családlátogatáson és akkor szimpatikusnak ítéltem meg őket, de mivel nem vagyok valami jó emberismerő, rengetegszer rászúrtam már erre, így felvérteztem magam, hogy a beszoktatás alatt történhet még bármi. Legnagyobb meglepetésemre kedvesek voltak és már az első pillanattól egyenrangú partnerként kezeltek, egy sanda nézést sem csíptem el vagy lekezelő megnyilvánulást. Mindent lazán kezelnek, pedig velünk már az első nap történt valami baki :D Bekészítettem magamnak kulacsban vizet és nem tudtam, hogy elkeveredett a záró szelepe, így mire odaértünk az összes víz kifolyt belőle a gyerek váltóruháira és benticipőjére :D Higgadtan közölték hogy ne is idegeskedjek ilyenen, majd ha lesz valami baleset esetleg, akkor adnak csere ruhát, a teremben meg lehet cipő nélkül, ilyen amúgy is bárkivel előfordulhat. 
Pedig egyből bedobtam őket a mélyvízbe, gondoltam most nem szarozok, mivel eddig akárhová mentünk, mindenhol elővettem a legcasuálabb ruháimat és arcomat, de sajnos nem igen vált be ez a taktika, így most kiraktam szépen az indexet💀 Essünk túl rajta, ne legyenek később meglepik. Biusra a csillámos csontvázas pulcsit adtam pink leopárdmintás nacival, én meg a kamu restyle felsőt kordináltam be pamutszoknyával, azért szempont volt hogy némileg kényelmes legyen, mert arra számítottam, hogy első nap majd még sokat kell a csoportban ülni velük.

1 nap outfit

Az ég világon semmi megkülönböztetés nem ért bennünket amiatt, hogy én vagyok a csopiban a gothmom, meg is jegyezték mosolyogva, hogy milyen jó hogy mi már készülünk a halloweenre :D Igen....a halloweenre :)) Megmutatták a papírmasé pókokat és pumkinokat is. A bejáratnál már amúgy kiszúrtam a félig őszi és félig halloweenes díszeket is.

2 nap smink fotó

Eddig sikerült időben kihozni, hogy elkészüljünk reggel mind a ketten, szerencse mondjuk, hogy a többiek, tehát Dani és kisfiam már teljesen önállók(:D). Mert nekem azért ez okozott gondot fejben, kicsit izgultam, hogy ha nem úgy akarok menni mint aki éppen kiesett az ágyból, hanem kis smink, meg igazított haj, akkor mennyi időbe fog kerülni ez az egész, mert a csajszit is össze kell azért kaparni. Mindenesetre cirka 1 óra alatt már útrakészek vagyunk és kevesebb mint félóra az út babakocsival, mondhatom, hogy nagyon kényelmesen beérünk. Nekem ez most jó felkészítő a munka előtt, illetve a főállásra gondolok, mert a maszek azért az más volt. Egy, mert nem folyamatosan jártam és mert volt, hogy egy héttel előbb már le volt egyeztetve, volt időm felkészülni és oda nyilván játszósba mentem, leszámítva a kötényt. Viszont azt bevallom férfiasan, hogy a gyed alatt el tud az ember kényelmesedni ilyen téren, sőt kifejezetten hozzászokik ahhoz, hogy nem jár emberek közé és nekem volt egy kb 7-8 hónapom mikor szabályosan viszolyogtam tőlük, boltba is csak úgy mentem ha valaki elkísért. És ez nem a lustaság volt, hanem képtelen voltam elviselni ha 4 embernél több volt körülöttem. Úgyhogy most tréningelem magam. Mondjuk nyilván itt is számít, hogy fejben mit döntök el, illetve a hozzáállásom. Párom már másodszorra vált munkahelyet, végre sikerült elérnünk, hogy napközben dolgozzon csak kiszámítható beosztásban. Engem lenyűgöz, hogy ő mennyire higgadtan áll hozzá, hogy új hely, új emberek, teljesen másik közeg. Kérdeztem tőle, hogy nem aggódik-e azon, hogy mit fognak róla gondolni és a válasz az volt hogy nem. És tényleg nem, lesz*rja :D És megmondom őszintén, ő csinálja jól, nem stresszeli magát a hülyéken. Próbálom én is magamévá tenni ezt a bölcseletet.